Európában elsőként Magyarországon mutatkozik be a dél-koreai fotóművészet elmúlt negyven évét feldolgozó kiállítás, amely a Budapest-fotófesztivál idei programjának része, és a fesztivál történetében az első koreai szekció. Az Összefüggések – ember és természet című tárlaton több mint száz képből álló válogatást láthatunk, amely tizenkét, nemzetközileg is elismert dél-koreai fotográfus munkáin keresztül a nyolcvanas évek végétől kezdve napjainkig követi nyomon a koreai kortárs fotográfia fejlődését. Ahogy a kiállítás címe is sugallja, a fotográfiák a koreai emberek, valamint az idő és a tér különböző perspektíváit mutatják be.
Noha a kiállító művészek különböző generációkhoz tartoznak, és más-más témák foglalkoztatják őket, a válogatás mégis átfogó képet ad mind a koreai fotóművészet alakulásáról, mind a koreai társadalmat és kultúrát meghatározó tényezőkről. A kortárs koreai társadalom elbeszélése ez. Az összkép sokszínű és hibrid, a múlt és a jelen keveredik, különböző ideológiák és irányzatok léteznek egymás mellett.
A dél-koreai fotóművészet negyven évét láthatjuk a Koreai Kulturális Központ kiállításán
Naponta több mint húszezerszer veszünk levegőt és több mint tízezer liter levegőt használunk el. Mit jelent egyetlen lélegzetvétel, ha az ember haldoklik? Gu Bon Csang egy évtizede örökíti meg az élet és halál határán lebegő lélegzetet.
A Kezdetben című sorozatban az élet törékenysége és a sorsszerűség iránti érdeklődését mások testén keresztül ábrázolja. Fényképsorozatát szuggesztív erő és érzékenység hatja át.
És ugyanezt érezzük, ha Area Park (eredeti nevén Pak Dzsin Jang) fotográfiáit szemléljük, aki Alzheimer-kórral diagnosztizált édesanyja valóságos és pszeudoemlékeit eleveníti fel változatos tájakat megidéző képein, amelyek bonyolult érzelmeken keresztül tárják elénk az élet esszenciáját.
Generációjának reprezentatív alakja Min Bjang Han, aki negyven éve foglalkozik a monokróm, tiszta fotográfiával. A kiállításon megtekinthető képein ledózerolt, külvárosi telkek emelkednek ontológiai síkra. I Dzsang Lok digitális kompozíciói titokzatos válaszokként hatnak, melyekkel a mitikus világot igyekszik láthatóvá tenni.
De fekete-fehér portrék is feltűnnek, Ó Hjang Ün híres Adzsumma-sorozatán a házas, középkorú koreai nők portréja elevenedik meg.
Bjan Szun Csal Korea legrégebben futó zenei tehetségkutató televíziós műsorának, a Nemzeti dalversenynek a résztvevőit fotózza művészi szinten, míg I Szan Min a Nők háza című munkájában a nők mindennapi életét dokumentálja, hogy a nők családon belüli helyzetét és a nőkről való társadalmi gondolkodást megmutassa. Jun Dzsang Mi pedig finoman ábrázolja a gyermekek nemi identitását, a színízlés változását és a modern társadalom szociokulturális tényezőit.
A digitalizáció, a fotográfia és a festészet határterületeinek a megszállottja Han Szang Pil, akinek alkotásait szemlélve átléphetjük a valóság és a fotográfia közötti határokat. Pak Hjang Gün kontemplatív képei az idő és jelentés problémájára reflektálnak, míg Dzsang Dzsih Jan, aki maga is „panelgyerekként” nőtt fel, az eltűnő és megújuló városi tereket dokumentálja felvételein. A koreaiak sajátos életvitelét és társadalmi trendjeit mutatja be a Szebb napok című munkájában Kim Szüng Gu, megörökítve azokat a pillanatokat, amikor az emberek például uszodákban töltik rövid szabadságukat.
A június 30-ig megtekinthető kiállításhoz kapcsolódva csütörtökön 13 órakor stúdió workshopot tartanak a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen I Dzsang Lok fotóművésszel. I Dzsang Lok 1971-ben született Kvangdzsuban, és a New York-i Rochester Műszaki Intézet fotográfia szakán végzett.
Finom érzékenységével, a mitikus világ iránti fogékonyságával a létező, de láthatatlan bizonyítására összpontosít. A MOME-n a résztvevők a fénnyel mint formanyelvvel ismerkedhetnek meg gyakorlati feladatokon keresztül.
A tárlat és a kísérő rendezvény is ingyenesen látogatható.
