Európában elsőként Magyarországon mutatkozik be a dél-koreai fotóművészet elmúlt negyven évét feldolgozó kiállítás, amely a Budapest-fotófesztivál idei programjának része, és a fesztivál történetében az első koreai szekció. Az Összefüggések – ember és természet című tárlaton több mint száz képből álló válogatást láthatunk, amely tizenkét, nemzetközileg is elismert dél-koreai fotográfus munkáin keresztül a nyolcvanas évek végétől kezdve napjainkig követi nyomon a koreai kortárs fotográfia fejlődését. Ahogy a kiállítás címe is sugallja, a fotográfiák a koreai emberek, valamint az idő és a tér különböző perspektíváit mutatják be.

Noha a kiállító művészek különböző generációkhoz tartoznak, és más-más témák foglalkoztatják őket, a válogatás mégis átfogó képet ad mind a koreai fotóművészet alakulásáról, mind a koreai társadalmat és kultúrát meghatározó tényezőkről. A kortárs koreai társadalom elbeszélése ez. Az összkép sokszínű és hibrid, a múlt és a jelen keveredik, különböző ideológiák és irányzatok léteznek egymás mellett.

A dél-koreai fotóművészet negyven évét láthatjuk a Koreai Kulturális Központ kiállításán
Naponta több mint húszezerszer veszünk levegőt és több mint tízezer liter levegőt használunk el. Mit jelent egyetlen lélegzetvétel, ha az ember haldoklik? Gu Bon Csang egy évtizede örökíti meg az élet és halál határán lebegő lélegzetet.
A Kezdetben című sorozatban az élet törékenysége és a sorsszerűség iránti érdeklődését mások testén keresztül ábrázolja. Fényképsorozatát szuggesztív erő és érzékenység hatja át.
És ugyanezt érezzük, ha Area Park (eredeti nevén Pak Dzsin Jang) fotográfiáit szemléljük, aki Alzheimer-kórral diagnosztizált édesanyja valóságos és pszeudoemlékeit eleveníti fel változatos tájakat megidéző képein, amelyek bonyolult érzelmeken keresztül tárják elénk az élet esszenciáját.

Generációjának reprezentatív alakja Min Bjang Han, aki negyven éve foglalkozik a monokróm, tiszta fotográfiával. A kiállításon megtekinthető képein ledózerolt, külvárosi telkek emelkednek ontológiai síkra. I Dzsang Lok digitális kompozíciói titokzatos válaszokként hatnak, melyekkel a mitikus világot igyekszik láthatóvá tenni.
De fekete-fehér portrék is feltűnnek, Ó Hjang Ün híres Adzsumma-sorozatán a házas, középkorú koreai nők portréja elevenedik meg.