Bár már hetek óta zajlanak az olimpiai programok, a világszínházi nagyesemény hivatalos megnyitóját április 15-én 14 órakor tartották a Nemzeti Színház parkjában.
Berecz András Kossuth-díjas előadóművész a reformkor hírneves színésze, Egressy Gábor szavaival köszöntötte az összegyűlt sokaságot. Elmondta, hogy 1849-ben Törökország felé menekülő honvédek között Egressy, a nekibúsult bajtársak vidámítására, vándorszínházat szervezett. A jelentkezők között régi barátra akadt, s erről így írt naplójában:
Németi, a Nemzeti Színház énekkari tagja szintén itt van a menekülők között! … Mikor megláttam, nyakába rohantam! Valamennyi színésztársamat, egykori jó- és balszerencsém osztályosait véltem benne viszontláthatni és ölelhetni. Egy percentre megvillant előttem az eltűnt szép világ minden emlékeivel. Látlak téged színészfaj, istennek csodálatos népe, ki lényedbe foglalod az élők és holtak világát, s a természet minden alakjait, ki szeszélyes vegyülete vagy a lélektani ellentéteknek, talányos összhangzata az egyéni szélsőségeknek…
Majd így folytatta a szónok a hajdan élt színész vallomását a színházról és a színjátszásról:
Mi vagyok én nélküled? Zenész és hangszer egymás nélkül, buzogány és bajnok egymás nélkül, éj vándora holdfény nélkül, szomjú föld eső nélkül…
Amilyen súlyos hiányt szenvedett annak idején Egressy, olyan bőviben vagyunk mi a színháznak, különösen most, a színházi olimpia heteiben, hónapjaiban. Ebben a szellemben kívánt jó szórakozást az érdeklődőknek Berecz András.
Zengő hangszert, teliholdat, éltető esőt kívánok mindannyiótoknak művészetünk országában, emberi méltóságunkban szabadon, tűzhelyünk békéjében. Marokra való jó buzogányt is kívánnék, tiszta szívvel, ha nem dideregnék az effélétől. Helyette inkább súlyát kívánom a gondolatnak, a színpadi játéknak.
A zászlófelvonáshoz kapcsolódó megnyitó Vidnyánszky Attilára, a rendezvénysorozat művészeti vezetőjére, a Nemzeti Színház vezérigazgatójára várt, aki úgy fogalmazott:
Álmom és sokunk álma valósul meg most.
Az igazgató hozzátette: négyéves előkészítés után jutottunk idáig, s ahhoz, hogy létrejöhessen ez a rendezvény, nagyon sokak közös munkája kellett. Köszönet illeti tehát azokat, akik Magyarországnak adták az olimpia szervezésének jogát, köszönet illeti a kormányt és személyesen a miniszterelnököt, aki támogatta a rendezvényt, s mindenkit, aki segített vagy részt vett, részt vesz a szervezésben.
Vidnyánszky Attila hangsúlyozta:
Az volt a célunk, hogy ne egy szűk színház elit ünnepe legyen a mi olimpiánk, hanem az egész színházszerető közönségé.
– És íme – mutatott körbe – itt vannak színművészhallgatók, hagyományőrzők, pajtaszínházasok, és itt vannak a részt vevő színházak vezetői. Több mint száz színház csatlakozott az olimpiai programhoz – tette hozzá.
És valóban: a tömegben lovas hagyományőrzők, a martonvásári Szent László Huszár Egyesület és a fehérvári huszárok díszelegtek, lenyűgöző jelmezekbe öltözött lányok és fiúk, a kaposvári Rippl-Rónai Művészeti Intézet hallgatói keltettek feltűnést, utcaszínházasok, pajtaszínházasok és bizonyára nagyon sok polgár volt, akinek csak annyi köze van a színházhoz, hogy örömmel vesz jegyet egy-egy előadásra, örömmel vesz részt az efféle színházi nagyrendezvényeken, és akik egyetértenek Vidnyánszky Attilával, aki azzal zárta beszédét, hogy a színházi olimpia ünnep a szívünkben, ünnep a lelkünkben.
Borítókép: A kaposvári Rippl-Rónai Művészeti Intézet hallgatói a János vitéz jelmezeiben rollerrel járják a várost, hogy felhívják a figyelmet a rendezvényre (Fotó: Kurucz Árpád)
