Meddig élhet szív nélkül egy férfi?

Ki volt Jakob Szela és ki Wiktoryn Bogusz? Erre eddig alighanem csak a lengyel történelmet alaposan ismerők tudták a választ, Radek Rak A kígyószív legendája című könyvének elolvasása azonban változtathat a helyzeten. A kötet nem a szó hagyományos értelmében vett történelmi regény: mágikus realista alkotásnak éppen úgy lehetne nevezni, ahogy ősi hiedelmekkel és mitikus elemekkel gazdagon átszőtt, folklórból táplálkozó fantasynek is.

Fotó: Wikipedia

Az uraság, Bogusz ugyanakkor Jakob bőrében találja magát, és ő is tudja, ki volt a csere előtt. És mert nem olyan fából faragták, hogy annyiban hagyja rangja, befolyása és vagyona elvesztését, szervezkedni kezd a földesúr ellen. Kettejük konfliktusa végül társadalmi csoportok konfliktusában csúcsosodik ki: 1846 februárjában Tarnow környékén kitör a parasztfelkelés…

„Amilyen a hős, olyan a szörny”

Talán e rövid tartalmi leírásból is kitűnik: A kígyószív legendája szokatlan koncepciójú, formabontó alkotás.

Logikája alapvetően a népmesék logikája, világában a természetfeletti is természetes, ebből következőleg erős benne a folklorisztikus-mitikus vonulat. Mindemellett azonban pontos képet rajzol a XIX. századi Galíciában uralkodó vagyoni egyenlőtlenségekről, valamint arról, hogy a parasztok mennyire ki voltak szolgáltatva földesuraiknak. Nyers realizmussal érzékelteti az igazságtalanságok és méltánytalanságok nyomasztó súlyát; a szegénységből fakadó nehézségeket; továbbá a félelem, az alárendeltség és a kilátástalanság légkörét.

A kígyószív legendája által bemutatott világban valamennyi szereplő sorsát közönyös, sötét drámaiság irányítja, és senkit sem ér meglepetésként, hogy a jó összevegyül a rosszal, az igaz a hamissal, a helyes a helytelennel. 

És a regény megformáltsága tökéletesen illeszkedik mindehhez: lapjain keveredik a valóság és a képzelet, a történelem és a mítosz, a mágia és a ráció, a néphiedelmek és vallások tanításai – úgyhogy egy ponton túl lehetetlen eldönteni, hol végződik az egyik, s hol kezdődik a másik.

A kígyószív legendájában Radek Rak J. R. R. Tolkien Gyűrűk Ura-trilógiájára is utal. A képen Szürke Gandalf. Fotó:  WingNut Films / Collection Christophel / Collection ChristopheL via AFP

Eme összhatás eléréséhez Radek Rak nem pusztán bibliai történeteket, népmeséket, legendatöredékeket épít be a szövegébe, de – egyebek mellett – J. R. R. Tolkien műveire, vagy C. S. Lewis Narnia-sorozatának utolsó kötetére, A végső ütközetre is utal. Sőt, a dark fantasy és a kozmikus horror egyik legnagyobb hatású alakja, Howard Philips Lovecraf munkásságára is kitekint.

(Lovecraft a következő versikével jellemzi az általa teremtett, baljós lényt, Cthulhut: „Meghalni nem halhat meg az, / Mi örökkétig áll, / Számlálatlan korok során / Enyészik – a Halál.” [Kornya Zsolt fordítása]. Ehhez képest a többi kígyó a kötet 84. oldalán a következőket osztja meg Jakobbal a Kígyókirályról: „Nem halott az, aki évszázadokon át alszik. Még a halál is meghalhat furcsa eónokon át”. És hogy a forrás eltéveszthetetlen legyen, a kötet végén a szerző maga mond köszönetet egyik barátjának „a Cthulhuról szóló szerepjátékoknak szentelt összejövetelekért”.)

Howard Phillips Lovecraft teremtménye, Cthulhu. Fotó: Wikipedia

E jellemzők is elárulják, hogy a szerző a lengyel történelemtől elemelkedő, általános érvényű műnek alkotta meg a regényt, hogy – alapvetően a XIX. századi gondolkodásmód megidézésével, de a XXI. századi olvasók számára is érhetően – olyan témákról elmélkedhessen, mint az élet rendje, a világ folyása, vagy épp az emberi természet. Így a kötet tele van számos jól idézhető, találó megállapítással, bonmottal.

(Például: „Amilyen a mese, olyan a hős. Amilyen a hős, olyan a szörny. De az is lehet, hogy te egyáltalán nem vagy hős.” Vagy: „Ha mozgásba hozod a gonoszságot, végiggördül az egész világon, és jó pár embert beszennyez, azok pedig tovább görgetik.” Vagy: „És mivel a sebzett elmét a sebzett testnél nehezebb feltárni, a császári hadsereg az őrültek hadserege volt; az őrültek hadserege mindig jobb a dezertőrök hadseregénél.”)

Sötét metamorfózis

Aki tehát pár sorban szeretne mérleget vonni a könyv kapcsán, meglehetősen nehéz helyzetben találja magát.

Hiszen A kígyószív legendája nem a szó hagyományos értelmében vett történelmi regény, sokkal inkább olyan mű, amely szokatlan kontextusba helyezi az 1846-os galíciai parasztfelkelést, és egyedi nézőpontból – a mágikus behatások felől közelítve – tárja az olvasó elé az eseménysorozat egyik kulcsszereplőjének fiktív elemekben bővelkedő életrajzát.

De nem is csupán ősi hiedelmeket felelevenítő, népmesei és legendás elemeket is tartalmazó, mágikus realista alkotásról van szó. A kígyószív legendája végső soron keresés- és hányattatástörténet, továbbá egy elszomorító, ijesztő metamorfózis története is. Már-már fájó érzékletességgel mutat rá arra, hogy az egyén életében miféle következményekkel járhatnak a téves döntések, a képtelen kívánságok, a társadalom életében pedig hová vezet a tarthatatlan állapotok fenntartására irányuló igyekezet.

Vagyis: erős atmoszférájú, nyugtalanító voltában is lebilincselő olvasmányról van szó. Bár nem mondható hibátlannak (bizonyos helyeken kissé túlírt, van benne néhány indokolatlan kitérő, s egyeseket zavarhat a testiség ábrázolása és a vulgáris beszéd), a befogadó egyre növekvő érdeklődéssel lapozza, még úgy is, hogy viszonylag korán megsejti: a történetnek semmiképp sem lehet jó vége.

A történelmi háttér: az 1846-os „véres farsang”

A kígyószív legendája történelmi hátterének áttekintéséhez 1795-ig kell visszamennünk az időben, amikor a cári Oroszország, Poroszország és Ausztria harmadszor is felosztotta Lengyelországot. Ezzel a Kárpátok tövében fekvő Galícia – immár teljes egészében – a Habsburg Birodalomhoz került, s annak legészakibb tartománya lett.

A galíciai nemesek – akik leginkább lengyelek voltak – a parasztjaik munkájából éltek. A Radek Rak regényéhez utószót író Arkadiusz S. Wiech történész – a krakkói Jagelló Egyetem adjunktusa – a következő idézettel érzékelteti, hogy az urak annak idején hogyan gondolkodtak a jobbágyaikról, s hogyan kezelték őket:

 „A paraszt csak lélekkel és testtel rendelkező tárgy, de a személye maga nem ember, hanem a nemes tulajdona […], jószágnak számítják a majorságokkal és az állatállományokkal együtt”.

Mindezzel párhuzamosan a nemességben erősödni kezdett a nemzeti összetartozás érzése és a lengyel hazafias szellem. Felkelést terveztek hát, melynek végső célja az volt, hogy a tartomány elszakadjon a Birodalomtól. 

A császári közigazgatásban dolgozó – túlnyomórészt osztrák – vezetők azonban észlelték az erre utaló jeleket, és ravasz, ám célirányos tervet dolgoztak ki: a jogos sérelmeket felhasználva az urak ellen fordítják a parasztságot, hogy annak kitörő haragja elodázza a nemesi felkelést.

A galíciai parasztfelkelést véres farsangként is emlegetik. Fotó: wikipedia

A galíciai mészárlásként is emlegetett parasztfelkelés végül 1846 februárjában tört ki, és mert a következő hónapban is tartott, „véres farsangként” híresült el a lengyel történetírásban. E megmozdulássorozat vezetője volt a smarzowa-i születésű Jakob Szela (1787–1860), aki korábban olyan cselekményekért volt büntetve, mint lopás, szülei kunyhójának felgyújtása, felesége meggyilkolása.

Nem egyszer, nem kétszer konfrontálódott a helyi földesurakkal, a Boguszokkal, így többször felkereste a császári közigazgatás legközelebbi központját, Tarnow-t, hogy panaszt tegyen a család ellen. Ezen útjai során került kapcsolatba a tarnow-i elöljáróval, aki felismerte: az elégedetlen férfit felhasználhatják a Birodalom céljaira, így feltehetőleg valamiféle alkut kötött vele.

A parasztfelkelés során Szela előbb a Boguszok ellen vezette a parasztokat, utóbb mintegy száz falut magában foglaló területen vette át az irányítást. 

A véres farsang idején több ezer nemes veszítette életét Galíciában – közülük többen nem csak a Habsburg Birodalomtól kívántak elszakadni, de egyetértettek a jobbágyfelszabadítással és egyéb társadalmi reformok bevezetésével

 (vagyis támogatták a szintén 1846 februárjában kitört krakkói felkelést, amely nem összekeverendő a tárgyalt parasztfelkeléssel, avagy mészárlással).

Galíciában a hadseregnek kellett helyreállítania a rendet. Miután ez megtörtént, a császári hatóságok Tarnow-ba, majd Bukovinába költöztették (internálták) Szelát, ahol tanyát és birtokot kapott.

Galíciai népzene

Arkadiusz S. Wiech már említett utószava szerint a véres farsang eseményeinek megítélése még évtizedekig megosztotta a lengyel társadalmat. Csak a XIX. és XX. század fordulóján sikerült konszenzust kialakítani a kérdésben,

 „az értelmiség társadalmi és kulturális tevékenysége, valamint a paraszti tömegek nemzettudatának erősödése” következtében.

(Radek Rak: A kígyószív legendája. Szépirodalmi Könyvkiadó/Metropolis Media Group Kft., Budapest, 2023. 462 oldal. Ára: 5990 forint.)

Borítókép: Részlet a regény lengyel kiadásának címlapjáról. Fotó: Wikipedia.