Elég ritka, hogy egy magyar szerző angol nyelven arat sikert. – Igen, tényleg az – ismerte el az írónő, majd mesélt az elbeszélés születéséről. – A Tell me why? című novella ugyanolyan stílusban íródott, ugyanolyan mély, mögöttes tartalommal rendelkezik, mint a 2021-ben Magyarországon megjelent, Bíborfelhők Savaria felett című regényem. Amikor a kiírás témájának megfelelően elkezdtem átdolgozni egy tábori házi feladatot, éreztem, hogy jól sikerült írás kerekedett ki belőle. Mindig is jól fogalmaztam, így a kezdetekkor úgy gondoltam, nem okoz problémát megírni regény formájában azt a történetet, amit kigondoltam. Aztán hosszú bíbelődés után rájöttem, hogy felkészületlen vagyok. Beláttam, hogy ha egy jól megírt könyvet szeretnék kiadni a kezemből, amellyel kihozom azokat az érzelmeket az olvasóból, amiket szeretnék, akkor tanulnom kell. Így kerültem a Magyar Íróképzőbe, amelynek azóta több tanfolyamán és táborában is részt vettem. Mindegyik összejövetelre kellett készülni saját írással, amit aztán együtt elemeztünk az oktatókkal és az írótársakkal. Az egyik ilyen táborra készült az a novellám, amelynek átdolgozott, hosszabb változata vett részt a nemzetközi megméretésen, ami épp az ilyen „hazájukban ismeretlen” szerzőket szólította meg, mint amilyen én vagyok – fogalmazott a szerző, akinek angol nyelvű szöveggel kellett részt vennie a versenyben. Mint elmondta: a műfordítást Potkovácz Milánnak köszönheti, akinek a munkája nélkülözhetetlen volt a mű sikeréhez.
Vajon miért álnéven, Náray Miaként írta a regényét? Nos, ennek is köze van a nemzetköziséghez, tudniillik a Bíborfelhők Savaria felett témaválasztása miatt a szerző reménykedik abban, hogy a mű előbb vagy utóbb eljut Magyarország határain túlra.
– Ezért szerettem volna rövid és könnyen megjegyezhető nevet látni a könyv borítóján a sajátom helyett, ami hosszú és egyes nyelveken komplikált a kiejtése – tette hozzá.
Írók-költők zömmel ifjúkorukban kötelezik el magukat az irodalom mellett, általában középiskolai szerelmesversek faragásával kezdve. Náray Mia már általános iskolában írt történeteket, verseket. Ám bátorság híján azokat kizárólag a barátainak merte megmutatni. – Aztán a bátorság hiánya idővel teljes önbizalomvesztéssé változott az életemben bekövetkező sorozatos válságok következtében, de eljött az idő, amikor a hosszú kihagyás után szinte éreztem a kényszert, hogy – immár felnőtt fejjel – újra tollat ragadjak – avatott be a szerző, hozzáfűzve: szerencséjére akkor egyik írótársa személyében olyan segítőkész barátra talált, aki átlendítette az írással járó nehézségeken, így a kézirat nem maradt az íróasztal fiókjának mélyén.
Regénye címéből nem ördöngösség kiókumlálni, hogy Náray Mia szombathelyi. – Azt mondják, egy író akkor hiteles igazán, ha mély ismeretekkel rendelkezik arról, amiről ír. Én pedig itt nőttem fel. A rengeteg kutatás, elolvasott könyv, folyóirat, valamint az írás során megismert, az ókori város szakértőivel folytatott hosszú beszélgetések után pedig úgy éreztem, eléggé ismerem Savariát is ahhoz, hogy írjak róla – mesélte az írónő. – A regények közül talán a történelmi témájúakat a legnehezebb megírni, hiszen sokszor „meglendül az ember tolla”, aztán szembetalálja magát egy olyan – például régészek által nemrégiben felderített – ténnyel, ami miatt az egész elgondolása dugába dől. A mai napig kutatok, tanulok a korról, hiszen van még mit írni a késő császárkori Savariáról – tette hozzá az írónő.
Borítókép: Náray Mia (Fotó: Kremser Csaba)
