Bár tavaly Ukrajna nyerte az Eurovíziós Dalfesztivált, így őket illette volna idén az esemény megrendezésének joga, érthető módon ennek nem tudtak eleget tenni, így a második helyezett Egyesült Királyság élhetett a lehetőséggel, ennek következtében Liverpoolban zajlik a megméretés.
A show-műsorban szeretett volna beszédet mondani Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, de a szervezők ezt nem engedték, mondván, hogy az Európai Műsorszolgáltatók Szövetségének (EBU) szabályzata megköveteli a szórakoztató műsorok esetében a politikamentességet. Miként közleményükben írják:
Ez az elv tiltja, hogy a versenyen belül politikai vagy hasonló kijelentéseket lehessen tenni. Zelenszkij úr kérése, hogy szóljon az Eurovízió közönségéhez, bár dicséretes szándékkal tenné, sajnos nem teljesíthető
Hozzá kell tenni, Oroszország az elmúlt két évben ki van tiltva a rendezvényről, azt pedig mondani sem kell, a genderideológia népszerűsítésétől soha nem rettentek vissza a szervezők, de úgy tűnik, szerintük utóbbiak közül egyik sem számít politikai állásfoglalásnak.
Az ukrán-orosz konfliktus egyébként is fontos szerepet játszott idén, számos háborúellenes dal csendült fel, amelyek mind tovább is jutottak a szombati döntőbe. Mindez alapvetően egyáltalán nem probléma, a végtelenségig lehetne sorolni a könnyűzene történelméből a kiválóbbnál kiválóbb pacifista számokat, a gond az, hogy bár esetükben elméletben egy zenei megméretésről van szó, a mondanivaló és az ideológia – mind mindig – felülírja a művészeti szempontokat. Elég csupán megnézni Horvátország értelmezhetetlen indulóját, a Let 3 nevű együttest, amelynek láttán valószínűleg még az Irigy Hónaljmirigy tagjai is elszégyellnék magukat, ha képesek lennének erre az érzésre.
A háborúellenes tematikát követi a svájci Remo Forrer dala, a Watergun, amely egyszerre dögunalmas és szupergiccses, azaz éppen olyan, mintha a mesterséges intelligenciát megkérnénk, kreáljon egy random eurovíziós dalt.
Ellenben a cseh lánybanda, a Vesna My Sister’s Crown című dala már kevésbé altató, ehelyett inkább irritálóan teátrális.
A fogadóirodák szerint azonban nem a fent említett országok fogják elnyerni a fődíjat idén, hanem Ukrajna, Svédország és Finnország diadalmaskodhat – vagy inkább szégyenkezhet – szombat este.
A svéd énekesnő, Loreen Tattoo című száma hamisítatlan popdal hatalmas hanghajlításokkal, utóbbit pedig mindig kajálják a zenei vetélkedőkön, hiszen egy egzaktan mérhető technikai teljesítményről van szó, szemben a kevésbé könnyen megfogható valódi művészi értékekkel. A finnek ezúttal egy rappert indítottak, maszkulin gengszterkedésről azonban természetesen szó sincs, Käärijä száma, a Cha Cha Cha igazi vásári mulatós italozásra buzdító dalszöveggel, valamint vizuális környezetszennyezésnek beillő tálalással.
Tavaly Ukrajna szintén mulatós hip-hoppal indult, a Kalush Orchestra nevű együttes meg is nyerte a döntőt, igaz, az elismerés nyilvánvalóan politikai színezetű volt. Idén azonban talán valóban meg is érdemelnék a díjat:
a Tvorchi elnevezésű duó Heart of Steel című dala talán még a legfogyaszthatóbb szám a mezőnyben, a divatos, rádióbarát modern rapslágerek közül legalábbis nem lóg ki.
Az azonban, hogy melyik indulót díjazzák végül, a holnap esti döntőn derül majd ki, amelyet 21 órától élőben követhetnek az Eurovíziós Dalfesztivál YouTube-csatornáján.
Borítókép: Käärijä az Eurovíziós Dalfesztiválon (Forrás: Facebook)
