Amikor az Egyesült Államokba is eljutott a sztrájkhullám és a dolgozók tüntetni kezdtek, 1886. május elsején a csendőrség tagjai a tömegbe lőttek. A chicagói vérengzésként elhíresült esemény hatására a munkásosztály világszerte tüntetéseket szervezett az amerikaiakkal való szolidaritás jegyében. A II. Internacionálé május elsejét 1891-ben hivatalosan is a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé nyilvánította.
A múlt században – elsősorban a Szovjetunióban, majd a szocialista tagországokban – május elseje a munka ünnepének számított, amit felvonulásokkal, programokkal ünnepeltek. Magyarországon 1890-ben volt ilyen először. A kommunista rendszer bukása után, a kilencvenes évektől kezdve május elseje megváltozott jelentésében és ünneplési formájában is:
a munkavállalók szolidaritási napja lett, amikor számos szakszervezeti szövetség szervez megmozdulásokat.
A sört és a virslit túlnyomó többségében a proletariátus állította elő, sok volt belőlük és könnyen felszolgálhatók voltak, így hamar az esemény klasszikus szimbólumává válhattak.
