A Leander Rising, vagy a Leander Kills hallatán megfogalmazódott bennem, hogy bizony elég messze esett az alma a fájától – tudniillik Köteles Leander édesapja, Köteles István a Dupla KáVé tagja –, tartott ez mindaddig, amíg meghallottam a Leander Killstől A kicsiny falum (tudják: „rendes ember én már nem leszek, minden éjjel zülleni megyek”) metalverzióját. A muzsikus elárulta: ötéves korától kezdve elkísérte édesapját koncertjeire, körülbelül nagykorúságáig. – Így ismertem meg a közönséget, rengeteg tapasztalatot szereztem – vallotta be, majd rátért A kicsiny falumra, amit édesapja szintén feldolgozott, akár a Szomorú vasárnapot, ami a Rising sikerdala lett, s mintegy példaként szolgált Köteles Leandernek a metál kicsiny faluhoz.
– Hiszek abban, hogy vannak pompás dalok, idejétmúlt körítéssel, amelyeket meg kell menteni, s tulajdonképpen mindegy, milyen műfajú zenével „rakja körbe” az ember – magyarázta az átdolgozásról, megjegyezve:
A metálban hiszek, mert alapvetően dühös típus vagyok, aki szeret ordibálni.
Ehhez képest ott az Amigod nevű csapata, azzal a nyolcvanas évek szinti popját játsszák. A zeneszerző-előadó elmagyarázta, hogy 1985-ben született, a popzene csúcs évében, nem véletlenül imádja a szintipop muzsikát. Csakúgy, mint az Amigod és a Leander Kills gitárosa, Czifra Miklós. – Kezdetben viccből írtunk popdalokat – mesélte Köteles Leander. – Az Amigod amúgy angol nyelvű pop-rock csapatként indult, s mert senkit sem érdekelt, átnyergeltünk a szintipopra.
Miként többen a múlt évtized közepén, felpattanva a retróhullámra. Nem sikertelenül, a Petőfi rádió műsorán tartotta a Hősöd és a Love Story című számukat. A Leander Kills sikere azonban parkolóba kényszerítette az alkalmi formációt.
Mostan „ugorgyunk” még régebbre. Tíz esztendős korára a kiskamasz Leandert megérintette a hard rock. Köteles István mutatta meg fiának a Deep Purple korszakos lemezét, a Machin Headet (rajta a Highway Star, a Smoke ont the Water, a Lazy, a Space Truckin’). A srác eztán csente el apja basszusgitárját, s eztán vágott neki a black metalhoz kanyargó útnak. – Eljutottama pokolba, a mélypontig, a legkeményebb muzsikáig. Olyannyira, hogy manapság már nem hallgatok zenét – árulta el, miként másutt nyilatkozta: „Nem hallgatok zenét. Ha valamit hallani akarok, akkor inkább megírom, mert sajnos valamilyen oknál fogva semmi új dolog nem töltött fel zeneileg az elmúlt években.”
– 2010 körül metál zenében megtörtént az utolsó megújulás – avatott be a műfaj szubjektív történetébe, hozzátéve: a Meshuggah-et tartja a djent metállal az utolsó újítónak (a kifejezést a svéd banda gitárosa találta ki), munkájukat a Periphery fejezte be.
Ekkortájt kezdte a metált Köteles Leander a Babylonnal, ami nem volt létező zenekar, inkább projekt. Nővére édesapjuk jobb tanítványának bizonyult, amennyiben már állandó fellépője a Dupla KáVénak, ami meglehetősen messzire esik a hörgős metáltól.
– Én is aputól tanultam a dalszerzést – vetette közbe a muzsikus.
Köteles mester olyannyira jól adta át tudását, hogy Leander meglehetősen változatos dalokat komponál, egy meglehetősen kötött műfajban, ahol ritka a zongorával kísért ballada.
– A pszichológusom azt szokta mondani: fekete és fehér, nulla és tízes vagyok, a kettő között nem létezem – mondta. – Én a dalokban hiszek. Egy jó dal bármilyen műfajban meghangszerelhető.
Köteles Leander egyedül írja dalait, mivel játszik zongorán, gitáron, basszusgitáron.
– Nem vagyok túl jó hangszeres, a dalokat kiváló zenésztársaim teszik profivá – fogalmazott a zenész. – Nem akartam túl jól megtanulni egyetlen hangszeren sem, mert akkor jött volna az ego trip, a bizonyítási kényszer: mennyire jó zenész vagyok. A dalíráshoz kellő zenei tudással rendelkezem.
A közelgő Leander Szimfonik koncerten hangszer nélkül kell bizonyítania, ötvenfős szimfonikus zenekarral a háta mögött, Pejtsik Péter vezényletével. – Péter elkérte a dalokat, a harmóniákat áthangszerelte szimfonikus zenekarra – magyarázta az énekes, aki 2018-ban, harmincharmadik születésnapján már színre lépett a Szimfonikkal. – Fantasztikus érzés volt, amikor először megszólalt a nagyzenekar. Ennél a több száz éves hangszerelésnél nincs tovább, olyan dinamikai tartománnyal rendelkezik, amire semelyik más műfaj nem képes.
Borítókép: Köteles Leander (Fotó: Mirkó István)
