Lelkészként és bábművészként is Isten országát építi

Felvidékről érkezik a mese a Dél-Alföld három bábszínházába a hétvégén. Ráadásul egy református lelkész előadásában. Écsi Gyöngyi Szőlőszem Kálmán történetével kedveskedik Békéscsaba, Szeged és Kecskemét közönségének a 10. színházi olimpia részeként zajló Bábszínházi Világtalálkozón.

Écsi Gyöngyi a szlovákiai Vágsellyén született és töltötte általános iskolás éveit, majd a Galántai Magyar Gimnáziumban érettségizett. Eredetileg néprajzi tanulmányokat szeretett volna folytatni a pozsonyi egyetemen, de a nyolcvanas években még nem volt magyar nyelvű képzés, így végül az újságírás szakot választotta.

Écsi Gyöngyi: a teológia tűnt a legtisztább tanulmányi anyagnak (Fotó: Kövér Béla Bábszínház)

– Tanultam becsülettel, de aztán nem volt kedvem államvizsgázni. Marxista-leninista képzés volt, a szakdolgozatomnak pedig az volt a címe, hogy „A politikai manipuláció nyelvtani eszköztára”. 1984-ben a tanáraim jelezték, hogy ezzel nem fogok papírt szerezni. Megköszöntem, és mondtam, hogy nem is kell ilyen papír – mesélte. Később érdeklődése a teológia felé fordult. 

Mindig is szerettem volna valami igazit tanulni, ahol nem csapnak be. A teológia tűnt számomra a legtisztább tanulmányi anyagnak. Kerestem, hogy hol van Isten, és hogy mire való vagyok én. Nem láttam más lehetőséget, mint hogy belekapaszkodjak ebbe a szent tudományba, ahol végül megtaláltam a helyem

 – mondta.

Eltáncolt ellenállás

A hivatáskereséssel párhuzamosan már igen fiatalon elkötelezte magát a néphagyomány őrzése és ápolása mellett. Ahogy mesélte, szülőfalujában a szlovák gyerekekkel játszott az utcán, nem lehetett „hősködni” a magyarságával.
– Tízéves voltam, amikor Magyarországon elindult a táncházmozgalom. Tóth Lajos tanító bácsi behozta az általános iskolába a magyar néptáncoktatókat. Székit, dunántúlit, gömörit tanultunk táncolni, és ez nálunk egy kisebbségi ellenállásnak is számított. Ajtót nyitott egy egészen különleges műfajra. Amikor szembesültem vele, hogy a néptánc közösségeket kovácsol össze, tartás, viselet, csujogatás jár vele, rögtön nagyon megfogott. Utána 15 éven át táncoltam, és közben énekeltem – emlékezett vissza Écsi Gyöngyi.

Ének a lehúzott rolók mögött

Fontos állomása volt életének, amikor a galántai gimnáziumban 1982-ben néprajzkör indult, amelynek keretében lakodalmi népszokásokat kezdett gyűjteni. Később Ág Tibor népzenekutató és Katona István néptánckutató elvitték magukkal népzenegyűjtésekre.

– Akkor találkoztam először a népénekkel, és hallottam először asszonyokat imádságos énekeket énekelni. Persze lehúzott rolók mögött, titokban, mert mindenki mindenkit figyelt. Akkor jöttem rá, hogy milyen csodálatos a népének és a hit – idézte fel. 

Később tagja volt a Keleti szél, a Kaláris és a Ghymes zenekarnak, előadóművészként bejárta egész Európát és a tengerentúlt.

Templomon „bévül” és kívül

A bábművészet felé is a népzene révén fordult a figyelme.

Rozsnyó mellett, Berzétén éltünk, ahol férjemmel alapítottunk egy hagyományőrző népdalkört. A falusi idősektől tanultam a mesemondást. Ahogy egymással kommunikáltak, sokatmondó gesztusokkal, hangsúlyokkal, gyönyörűséges tájszavakkal, ízes csettintésekkel, az egy csoda volt. A történetek mögött vidámság, pajkosság, játékosság húzódott

 – mesélte.

Alapító tagja volt a Rozsnyói Meseszínháznak, amelynek első előadásához azokat a kellékeket használták, amelyeket a padláson találtak. Régi kuglikat, babakocsit, vesszőkosarakat.
– Azon kívül, hogy egy lelkész igét hirdet, temet vagy esket, nagyon sokrétű közösségépítő és -gazdagító lehetősége van. Ismerek olyan lelkészt, aki szteppel, egy másik méhészkedik a gyülekezettel. Minden, amit arra tudunk felhasználni, hogy erősítsük a közösséget, eszköznek számít. A népzene, a mese, a tánc, a kézművesség is mind alkalmasak arra, hogy egy lelkész eszközei legyenek Isten országának építésében – fejtette ki Écsi Gyöngyi, majd hozzátette: különösen napjainkban van óriási szükség a közösségépítésre.
– Szétszóródtak a közösségek, átalakultak a falvak, városok. Különösen Felvidéken, ahol máig nem hevertük ki az 1946-os kitelepítéseket. Ahogyan azt sem, hogy miközben egy adott helyen éli egy ember akár az egész életét, csúszkál alatta, fölötte, körülötte a határ, és mindig máshogy hívják az országot. 

A zene, a mese, a tánc mind-mind segít abban, hogy az emberek kisközösségeket alkossanak. Nem csak a templomon bévül, hanem kívül is – részletezte.

Hangsúlyozta, Hetényben, ahol férjével jelenleg lelkészként tevékenykedik, szerencsés helyzetben vannak.
– Teljesen magyar falu, nincs is szlovák iskola, így könnyű magyar embernek lenni. Ahol ezelőtt éltünk, ott viszont nem volt könnyű. Amikor például március 15-i ünnepséget akartunk szervezni, beüzentek, hogy ki talál majd gyulladni a parókia – mesélte.

Őserő kicsiknek és nagyoknak

Úgy fogalmazott, a népmesék és népdalok mélyén olyan őserő lapul, amely gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt komoly támaszt jelenthet az életben. Hiszen a népmese eredetileg korántsem gyermekműfaj volt.
– Egy-egy mesének nagyon fontos, rejtett üzenete van, nemcsak üres szórakoztatás. Ha kikódoljuk, ha nem, az illata belénk ivódik, és utat mutat. Azokat a meséket szeretem, amelyek határozottan rámutatnak arra, hogy nagy bajba kell jutni, ahol picit el kell időzni, és sírni kell. Át kell érezni a mélység minden gyötrelmét ahhoz, hogy elkezdhessünk kilábalni belőle. Sokan féltik ettől a gyerekeket, pedig nem kell, hiszen ők ugyanúgy érzékelik a gondokat, és nagyon élvezik, ahogy végül megtanulunk a gödörből kimászni – mondta el.

Harc az egyéniségért és a szerelemért

A Dél-Alföld három városába Szőlőszem Kálmán meséjével érkezik a hétvégén. Szombaton délelőtt a békéscsabai Napsugár Bábszínházban, délután a szegedi Kövér Béla Bábszínházban, vasárnap pedig a kecskeméti Ciróka Bábszínházban lép színpadra a 10. színházi olimpia programelemeként a Bábszínházi Világtalálkozón.

Kálmánban az a kedvencem, hogy szőlőszemből születik. És ez annyira szép, hiszen minden gyermek egészen rendkívüli és egyedi. Különlegessége miatt azonban nem lesz egyszerű az élete. A másik, ami nagyon szép benne, hogy nem marad egyedül, talál magához való embert, Boriskát. Annyira gyönyörű, hogy az embernek van párja a világon, és meg lehet találni. Persze nem csak úgy az ölünkbe pottyan, meg kell érte harcolni 

– részletezte Écsi Gyöngyi.
Kétszemélyes meseszínházában a zenének, a szónak, a mozgásnak és az alkalmazott eszközöknek egyforma súlyuk, szerepük van. A színpadon szőlőprés áll majd, kapából lesz a ló, a fenevad pedig gereblyéből. A zenei aláfestésről pedig Kováts Marcell gondoskodik, akinek keze alatt tekerőlant, duda, furulya, tárogató, citera és zúzolók dallama is felcsendül majd.

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE! 
 

Borítókép: Écsi Gyöngyi (Fotó: Kövér Béla Bábszínház)