Écsi Gyöngyi a szlovákiai Vágsellyén született és töltötte általános iskolás éveit, majd a Galántai Magyar Gimnáziumban érettségizett. Eredetileg néprajzi tanulmányokat szeretett volna folytatni a pozsonyi egyetemen, de a nyolcvanas években még nem volt magyar nyelvű képzés, így végül az újságírás szakot választotta.

– Tanultam becsülettel, de aztán nem volt kedvem államvizsgázni. Marxista-leninista képzés volt, a szakdolgozatomnak pedig az volt a címe, hogy „A politikai manipuláció nyelvtani eszköztára”. 1984-ben a tanáraim jelezték, hogy ezzel nem fogok papírt szerezni. Megköszöntem, és mondtam, hogy nem is kell ilyen papír – mesélte. Később érdeklődése a teológia felé fordult.
Mindig is szerettem volna valami igazit tanulni, ahol nem csapnak be. A teológia tűnt számomra a legtisztább tanulmányi anyagnak. Kerestem, hogy hol van Isten, és hogy mire való vagyok én. Nem láttam más lehetőséget, mint hogy belekapaszkodjak ebbe a szent tudományba, ahol végül megtaláltam a helyem
– mondta.
Eltáncolt ellenállás
A hivatáskereséssel párhuzamosan már igen fiatalon elkötelezte magát a néphagyomány őrzése és ápolása mellett. Ahogy mesélte, szülőfalujában a szlovák gyerekekkel játszott az utcán, nem lehetett „hősködni” a magyarságával.
– Tízéves voltam, amikor Magyarországon elindult a táncházmozgalom. Tóth Lajos tanító bácsi behozta az általános iskolába a magyar néptáncoktatókat. Székit, dunántúlit, gömörit tanultunk táncolni, és ez nálunk egy kisebbségi ellenállásnak is számított. Ajtót nyitott egy egészen különleges műfajra. Amikor szembesültem vele, hogy a néptánc közösségeket kovácsol össze, tartás, viselet, csujogatás jár vele, rögtön nagyon megfogott. Utána 15 éven át táncoltam, és közben énekeltem – emlékezett vissza Écsi Gyöngyi.
Ének a lehúzott rolók mögött
Fontos állomása volt életének, amikor a galántai gimnáziumban 1982-ben néprajzkör indult, amelynek keretében lakodalmi népszokásokat kezdett gyűjteni. Később Ág Tibor népzenekutató és Katona István néptánckutató elvitték magukkal népzenegyűjtésekre.
– Akkor találkoztam először a népénekkel, és hallottam először asszonyokat imádságos énekeket énekelni. Persze lehúzott rolók mögött, titokban, mert mindenki mindenkit figyelt. Akkor jöttem rá, hogy milyen csodálatos a népének és a hit – idézte fel.
Később tagja volt a Keleti szél, a Kaláris és a Ghymes zenekarnak, előadóművészként bejárta egész Európát és a tengerentúlt.