– Mi adta az inspirációt a Válasszatok! című művéhez?
– Számtalan vitát hallottam arról, hogy mihez kellene kötni a választójogot. Sokan megfelelő tájékozottságot, iskolázottságot tennének kötelezővé. Én viszont azt gondolom, csak az egyénen múlik, hogy mekkora teret enged a gyarlóságainak és az érdekeinek, mennyire enged a csábításoknak. Ez nem politikai berendezkedés vagy hatalmi oldalak, hanem emberi döntés kérdése. Ez a gondolat volt a Válasszatok! kiindulópontja. Aztán az ember keres egy főhőst, történetet, karaktereket épít. Lesznek pozitív szereplők, aki próbálnak fejlődni, és negatív karakterek, akiknek mindegy, milyen helyzetben vannak, dimenzióktól és politikai berendezkedéstől függetlenül csak a saját érdekeiket nézik.
– Ebből állna a címben említett választási lehetőség?
– Igen. Dönthetsz, hogy teret engedsz-e a negatív energiáidnak, vagy próbálsz arrafelé menni, amerre az isteni igazságot látod. Hívőként számomra ennek az igazságnak a megtalálása a cél.
– A könnyed, ironikus humor minden könyvében benne van, csakúgy, mint a már említett emberi gyarlóság és a bennünket körülvevő világ visszásságai. Ha görbe tükrön keresztül szemléljük mindezt, az segíti az elfogadást? Ez lenne a humor célja?
– Ez főleg személyiség kérdése. Nálam az egész úgy indult, hogy még kisgyermekként újra és újra elolvastam Karl Maytól a Winnetou minden részét. Anyukám – aki magyartanár – megelégelte, mert szerette volna, ha mást is olvasok, ezért elrejtette előlem, és az első, amit helyette a kezembe adott, egy Rejtő-regény volt. Az ő világa nagyon közel állt hozzám, és azóta sem telik el úgy nyaralás, hogy ne olvassam végig a műveit. Később, kamaszként a kissé kicsavart vonneguti sci-fi-világ fogott meg ugyanígy.
Kurt Vonneguthoz hasonlóan én is szeretem fonákjukról nézni a dolgokat, és azt gondolom, jobb nevetni azon, amin sírni kellene.
– Közgazdászként végzett az egyetemen. Hogyan kanyarodott az útja a média és az írás felé?
– Ezek egyáltalán nem állnak távol egymástól. Épp Vonnegut fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy a jövő íróit nem az irodalom szakon kell keresni, hanem a reál képzettségűek között. Az írás – a zenéhez hasonlóan – alapvetően matematika, hiszen amikor történetet írsz vagy karaktert építesz, minden kapcsolódik egymáshoz.
Ha egy karaktert dolgozol ki, ismerned kell a szociológiáját, a fiziológiáját és az ezekből fakadó pszichológiáját. Tudnod kell a céljait és azt, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy változzon a személyisége.
A történetnek is megvan a maga matematikája: tudni kell, hogy mi a belépő konfliktus, hova teszünk fordulópontokat és hova fut ki a történet.
