Bérczes László: Ha egy előadást nézve nem tudom, hogy sírok vagy nevetek, az maga a zsenialitás

– Életemben ennyit nem nevettem, miközben ilyen mélységesen komoly, magyar és közép-európai, valamilyen értelemben pedig az egész emberiség kultúráját érintő, felkavaró előadást láttam – beszélt lapunknak Bérczes László Jászai Mari-díjas rendező ifj. Vidnyánszky Attila Ifjú barbárok-rendezéséről. A 10. színházi olimpián Eugenio Barba Anasztászisz (Feltámadás) című darabját szintén magával vitte, ami a mai háborús helyzetben különösen érvényes gondolatokat fogalmaz meg.

Fotó: Memlaur Imre

– Két kivételes élményem volt a színházi olimpián, az egyik a kolozsváriak Ifjú barbárok című előadása, a másik az Eugenio Barba által rendezett Anasztászisz (Feltámadás). Mindkettőt valamilyen értelemben összegzésnek látom – fogalmazott Bérczes László, akit arról kérdeztünk, melyek a maradandó élményei eddig a 10. színházi olimpia előadásaiból.

Bérczes: Mélységesen komoly, az egész emberiséget érintő darab  Fotó: Memlaur Imre

Bérczes László lapunknak elmondta, az egyik egy huszonkilenc éves fiatalember rendezői pályájának nagyon arányos és harmonikus összegzése.

Színházba mindenekelőtt sírni, nevetni és gondolkodni megy az ember.

Ha ez egy előadásban úgy valósul meg, hogy nem tudom megkülönböztetni, hogy sírok vagy nevetek, az maga a zsenialitás. Ebben az előadásban szerintem sokakkal megtörtént mindez.

– Én ennyit nem nevettem még színházi előadáson, miközben az egész magyar és közép-európai és valamilyen értelemben az egész emberiség kultúráját érintő, komoly és felkavaró előadásról beszélek. 

Fontosnak tartom, hogy ebben a borzasztóan szétszaggatott magyar világban, amiben élünk, megélhettem a magyarságomat, pontosan azért, mert ifj. Vidnyánszky Attila gondolkodása befogadó és nem fél a sokféle kultúra megismerésétől – fejtette ki.

Az Ifjú barbárok kolozsvári művészekkel Fotó: színház.org

– Frenetikus, lenyűgöző társakat talált, egészen lenyűgöző színészi alakításokkal a kolozsvári társulat részéről. Maga a történet Kodály és Bartók életútjából indul ki, ami pontosan azt szemlélteti, hogy nyitottnak és kíváncsinak kell lenni mindenre, közben a saját magunk által hozott kultúrát kell gazdagítani – mondta.

Bérczes László arról is szólt, hogy Eugenio Barba, „egy bölcs öregember” Feltámadás-rendezését is szerette. „Személyesen Eugenio Barbát a Szkénében ismertem meg évtizedekkel ezelőtt. A mostani találkozás megdöbbentett: 

varázslatos nyitott könyvet láttam.

– A 86 éves rendező úgy tud ránézni a világra, hogy abban nincsen semmi cinizmus, fásultság és szkepszis, miközben felmutatja az elmúlást. Ráadásul úgy tud elköszönni, hogy közben örül, hogy az élet folytatódik – tette hozzá.

Bérczes: Ezt az előadást elviszem magammal Fotó: Francesco Galli

Mindezt színességgel hozza létre: autentikus japán, brazil, afrikai, európai színészek, bohócok, táncosok vannak a színen, és ő ezekből nem lefarag, hanem mindezeket teljességükben felmutatja. Közben nem tudom azt a csodát megfejteni, amivel összehangolja és egy konkrét előadásba beépíti. 

A világ gazdagságának felmutatása, és annak, hogy az ember ilyen is lehetne.

Miközben sajnos tudjuk, hogy nem ilyenek vagyunk, de tudunk ilyenek is lenni – magyarázta a rendező. Hozzátette, ebben a mai  háborús világban figyelmeztetés, hogy lehetnénk szépek és jók is, ennyit tehet egy ember, egy kivételes alkotó.
– Két előadás tehát biztosan megmarad, és amikor az ember elgyengül vagy földre kerül, csak elő kell hozni a mélyből, hogy lehet így is csinálni.

Borítókép: Bérczes László (Fotó: Memlaur Imre)

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!