Eugenio Barba útmutatásával vezetik be a résztvevőket a színház és a tánc mesterei a különböző előadásformák mögött meghúzódó kreatív elvek szövevényébe. A Fondazione Barba Varley-val és a Sinum Színházzal együttműködve idén már 17. alkalommal rendezik meg ezt a speciális, kultúrákon és országokon átívelő műhelymunkát. A művészek formákon, ritmusokon és a színpadi feszültség erején keresztül fejezik ki kreativitásukat különböző színházi kompozíciókban, sokszínű hagyományok mestereinek segítségével. Ezek csúcspontját az Anasztászisz (Feltámadás) című, montázs jellegű előadás jelenti majd május 20-án a 10. Színházi olimpia keretében a budapesti Nemzeti Színházban. A közönség ezt megelőzően Pécsen és Pécsváradon is bepillantást nyerhet a különleges műhelymunka eredményébe. Május 8. és 15. között változatos produkciókra kerül sor a Bóbita Bábszínházban. A pécsváradi várban két ingyenes produkcióra kerül sor, május 13-án egy különleges tajvani operaelőadást láthatunk Yalan Lin tolmácsolásában, amely a zenét, a táncot és a költészetet egyesíti. Május 16-án pedig az Anasztászisz (Feltámadás) nyílt főpróbáját tekintheti meg a közönség 17 órai kezdettel.
A fesztivál kapcsán Eugenio Barba, az ISTA (International School of Theatre Antropology) megálmodója, a Norvégiában megalakult, s jelenleg Dániában működő Odin Teatret alapítója, a pécsváradi műhely szakmai, művészeti vezetője nyilatkozott lapunknak.
– Miben látja a színház antropológiai megközelítésének jelentőségét?
– A színházi antropológia az emberi lényt egyfajta reprezentációs helyzetben szemléli. Az én megközelítésmódom más kultúrák, különösen az ázsiai hagyományok színészi formái iránti érdeklődésem eredménye. A különböző színészi tradíciók összehasonlító tanulmányozása az ISTA-foglalkozásokon arra törekszik, hogy azonosítsa azokat az állandó elveket, amelyek a különböző színészi és táncos stílusokat életre keltik. A színházi antropológia ismerete azért hasznos, mert rámutat a színész vagy táncos számára azokra az elvekre, amelyek egyéni kifejezőerejüket és a színpadi jelenlétüket alakítják.
– Hogyan erősítheti a színház a kultúrák közötti kapcsolatokat?
– A színház hatással van az emberekre, a játszóra és a nézőre egyaránt. Egyetlen kultúra sem homogén, hanem különböző szubkultúrákból áll, amelyek gyakran ellentétesek vagy figyelmen kívül hagyják egymást. A találkozás és a kulturális tapasztalatcsere segít megerősíteni személyes identitásunkat is, mert arra sarkall, hogy azt a számunkra szokatlan és ismeretlen emberekkel vagy kifejezésekkel kapcsolatban határozzuk meg.
– Milyen munka zajlik a pécsváradi alkotóműhelyben?
– A huszonkét országból érkező résztvevők Japán, Bali, Tajvan, Brazília, Argentína és Európa színészeivel és táncosaival találkoznak. Lehetőségük lesz arra, hogy testükkel felfedezzék azokat a megoldásokat, amelyeket a különböző színházi hagyományok elhallgatnak, hogy eljussanak a néző érzékelését stimuláló színpadi jelenléthez. Intenzív, tíznapos munkáról van szó, amely reggel hét órától késő estig tart. A foglalkozást Budapesten, a Nemzeti Színházban fejezzük be, ahol egy interkulturális előadást mutatunk be Anasztászisz (Feltámadás) címmel, hetven színész, táncos és zenész részvételével, akik különböző kontinensekről érkeznek.
– Honnan ered a színház-antropológiai munka iránti szenvedélye?
– Az Odin Teatretet 1964-ben alapítottam Norvégiában fiatal színészekkel. Autodidakta vagyok, tudáséhségem okán rengeteg könyvet olvastam, sok előadásformát láttam, és meglátogattam alkotókat, akik különböző kontinenseken tanították és adták tovább művészetüket. Úgy látom ugyanis, mintha a színész technikája, az a képessége, hogy kapcsolatot teremtsen önmagával, a múlttal, a hagyománnyal és a nézőkkel, egyfajta rejtély lenne, illetve eszköz arra, hogy túllépjen saját korlátain.
A műhelyfoglalkozás élő közvetítéseihez való online csatlakozáshoz ezen a linken tájékozódhatnak.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Borítókép: A színész és maszkjai című előadás Bali világába kalauzolja a nézőt május 9-én a Bóbita Bábszínházban Pécsen (Fotó: Francesco Galli)
