
És nyilván nem igazságos magyar előadókat külföldiekkel összemérni, de egy hazai zenekar esetében már harminc év alatt ötszáz fellépés is olyan kiemelkedőnek számít, hogy azt egyből egy jubileumi fellépéssel meg is ünneplik, az angol sztár ennek csaknem a hatszorosát teljesítette alig két évtized alatt. Mégsem érződik soha, hogy lelketlenül, puszta rutinból játszana, sőt, minden alkalommal felolvas néhány mondatot is az adott ország anyanyelvén. És annak ellenére is rendszeresen visszajár hozzánk, hogy nálunk töredék akkora rajongótábora van, mint tőlünk nyugatabbra: 2018-ban például az Akvárium Klubot sem töltötte meg, noha ugyanazon a turnén Bécsben a nyolcezer fős Gasometerben lépett fel és szerda este is igencsak szellős tömeg fogadta. Ez a lelkesedésén mit sem látszott, elviccelődött azon, hogy igazából ők a főfellépők, csak jófejségből megengedték a Billy Talentnek, hogy utánuk játszanak egy kicsit.
Frank Turner már nem egyszer bizonyította, hogy önmagában, egy szál akusztikus gitárral is képes olyan sodró lendületű punk-rock show-t adni, hogy az embernek lerepül a feje, a Sleeping Souls nevű zenekarával kiegészülve azonban az egyik legélvezetesebb produkció a színtéren. A dalszövegei világítótoronyként emelkednek ki a műfajban, ő maga pedig akkor is árasztja magából az energiát, amikor csak egy helyben áll és gitározik, amikor azonban eldobja a hangszerét és a közönségbe ugrik, elszabadul a pokol – aki az ő hatására sem érzi át a punk igazi erejét, annak nem is érdemes próbálkoznia a műfaj megszeretésével.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!