Mónus József, becenevén a Fehér Farkas harmadik alkalommal bizonyult a legjobbnak ezen a világversenyen. A magyar válogatott tagjaként ott volt Isztambulban Mónusné Ruszin Anna Mária is, aki a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A világ legjobb távlövő íjászainak serege csapott össze Isztambul egyik fennsíkján, ahol háromórás időintervallumban, a versenyzők által jónak látott időpillanatban léphettek oda a lővonalhoz, hogy harcba szálljanak. Feladatuk az volt, hogy ki tud a legtávolabb ellőni a maximum 50 font erősségre korlátozott íjjal.
A magyar és a székely zászló becsületéért harcolt a Fehér Farkas
– Ismét győztesen lobog a magyar zászló Isztambulban, az Okmeydanin, a Nyilak terén – mondta lapunknak Mónus József. – A magyar és a székely zászló becsületéért harcoltam Anival. Ezt nem sportsikerként éljük meg, hiszen a magyar zászló győzött és megszerezte a Hódítók Kupájának aranyserlegét az 50 font erősségre korlátozott íjak versenyében, a legnépesebb kategóriában. Ez a győzelem minden pillanatképe számomra egy történelmi szenvedés, gyötrelem, számtalan harc és hosszú évek háborúinak véres lapjaira festett képe. Minden versenyen, minden lövésemmel a békéért harcolok – hangsúlyozta a Fehér Farkas. – Ez a verseny példa a béke és barátság létezésére, ugyanakkor lehetőséget is ad a hasonló gondolatokkal élő bármilyen nemzet harcosainak a büszke csaták jelenben történő megvívására, életre-halálra – tette hozzá az íjász. Mónus József megosztotta velünk, hogy három éven keresztül, szinte minden reggel azzal a tudattal ébredt, hogy vissza kell mennie a 2017-es és 2018-as Hódítók Kupája győzelme után legalább egyszer Isztambulba, hogy győzzön a magyar zászló becsületéért. Mint mondta, évente 250 ezer nyílvesszőt lőtt ki a felkészülés alatt. Készítette az íjakat, nyílvesszőket, hogy legyőzze a világ legjobb íj- és nyílvesszőkészítőit, a legjobb íjászait. Elmesélte, hogy kell elképzelnünk egy ilyen versenyt: a versenybírók a lövések után a 300 méteres vonalig engedik ki a versenyzőket, és ott megállítanak mindenkit. Itt várhatják meg az első öt versenyző nyílvesszőinek bemérését. – Néhány perc várakozás után a verseny főbírója rám mutatott, hogy én győztem, átlőve az ilyen íjerősségben szinte lehetetlen 400 méteres álomhatárt: 447 métert lőttem – mondta büszkén a Fehér Farkas.
– Isztambulban, sőt az egész világon sem lőtt még senki 50 fontos íjjal ekkorát.
Abban a pillanatban szívszorongató boldogságot éreztem, szinte teljesen elfogyott a levegőm, sikerült a lehetetlen! Elképzelni sem lehet, mit jelent a világ legjobb távlövő íjászai, Balaban, Mustafa Kocsak, Ömer Kaylagán, Mehmet Demir nyilai ellen egy csatában harcolni, és mennyi mindennek kell egyidejűleg teljesülni ahhoz, hogy a végén a magyar zászló emelkedjen a magasba – emelte ki a Fehér Farkas. Mónus József beavatott abba is, hogy az íj, amit használt, három év kutatási eredményeire alapult, a szkíták hatékony és okos karszerkezetéből indult ki. Hosszú, monoton íj- és nyílvesszőkészítés, sok próba és kísérlet eredményeként rakta össze azt az egyedülálló teljesítménnyel bíró íjat, ami ezen a versenyen 82 méterrel győzte le a második helyezett, török versenyzőt.
Végig tudtam, hogy akkor, csakis akkor győzhetek Isztambulban, ha a Jóisten érdemesnek talál a győzelemre, ha a nemzetünk zászlója mögött álló Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak hitét és büszkeségét erővé tudom magunk számára fordítani
– osztotta meg érzéseit az íjász.
