Ikerablak néven jelent meg olasz–magyar kötet

Meditatív hangulat, könnyedség és komolyság. Mindez magyarul és olaszul. Az Ikerablak szerzőjével, Borsányi Katinkával beszélgettünk.

Ikerablak Forrás: Pixabay.com

– Komoly témák jelennek meg az Ikerablak című kötetében, mennyiben lehet segítség a költészet a gyász feldolgozásában?

– A férjem néhány évvel ezelőtt elhunyt, és nem sokkal utána az édesapám is jobblétre szenderült. A személyes tragédiák finom lenyomata szerepel a könyvben, de a férjem távozását rögtön nem tudtam kiírni magamból. Az ember azt gondolná, hogy megtörténik a tragédia, és akkor utána gyorsan ír egy tucat verset és azzal megkönnyebbül. 

Pontosan az ellenkezője történt, eltelt jó néhány év, és csak akkor, egész más formában tudtam íni róla. 

Érdekes, hogy pont a kettős gyász időszakában leptek el az előadói felkérések, hogy szinte ne legyen időm másra gondolni, aztán belefáradtam, meg kellett állnom. Az írás persze, ha nem is mint a veszteség tematikus feldolgozása, nagyon sokat segített. Akkoriban főleg rövid prózákat írtam olaszul, groteszkbe hajló történeteket, amelyekből sokszor kikandikált a halál.
 

– Az Ikerablakban olvasható versek olyan irodalmi alkotások, amelyek olasz vagy magyar nyelvet tanuló diákok számára is érdekesek lehetnek.

– Az eredeti célközönség, a hagyományosan versszeretők körén túl, pontosan az olasz nyelvvel és kultúrával vagy az olasz anyanyelvű, de magyar nyelvvel foglalkozó diákok, tanárok köréből, illetve a kettős nyelvi identitású családok köréből kerülhet ki. Bízom abban, hogy az olasz nyelvvel, kultúrával foglalkozó egyetemisták vagy akár professzorok is szívesen kézbe veszik majd a könyvet. Érdekes a nyelvi tanulmányozás szempontjából, de talán kellemes időtöltés is lehet egy árnyas padon ülve olvasgatni.

Ikerablak / Bifora magyar–olasz költemények Borsányi Katinka tollából Fotó: Pixabay.com

– Mi az Ikerablakban megjelent verseinek az üzenete?

– Egy ismerősöm úgy fogalmazta meg, hogy amit írok és csinálok, az elegáns simogatásnak álcázott ökölcsapás. Azt hiszem, nekem az jutott küldetésnek, hogy finoman, sokszor könnyeden, a tűszúrás pontosságával és intenzitásával fogalmazzak meg komoly, életbevágó gondolatokat. Ha sarkosan akarok fogalmazni, a művészet célja számomra, hogy ellenpontozzam azt, amit a világ nyújt, vagy megmutassam, hogy van kiút. 

Kaotikus világban élünk, de van kiút a káoszból, meg kell látni és láttatni kell az élet derűs oldalát is. 

Mindegy, hogy a versek által, a közönséggel való kapcsolat által vagy azért, mert átmegyek a szomszédhoz és viszek neki egy szelet tortát és egy egész tortányi mosolyt. A lényeg, hogy átadom azt a jót, azt az örömet, amiben nekem is részem van. A versbeszédek sajátja a kötetlen forma, az igényes nyelvi megfogalmazás, ettől talán könnyed marad a sok gyásszal és veszteséggel teli sor. Azt gondolom, alapszabály, hogy ne csak tükröt tartson az ember, hanem legyen egy szónyi remény, szépség vagy derű a szövegekben. Az utolsó fejezetben külön helyet kapnak a keresztény katolikus szellemiség által ihletett versek, de ez a lelkiség a líra nagy részét áthatja. Egy szomorkodó világban ezek apró, iránymutató megnyilvánulások lehetnek. A vers nem egyszemélyes műfaj, hanem kommunikációs csatorna. Kéri, hogy olvassák el vagy hallgassák meg. A kétnyelvű versek pedig kétszeresen kommunikálnak. Talán csak egy mosolynyi életérzést, ami hétköznapjainkat könnyedebbé, életünk súlyos drámáit pedig könnyebbé teszik.

Borsányi Katinka Ikerablak /Bifora című kötete a Magyar Napló kiadásában látott napvilágot, és Zsille Gábor szerkesztői munkáját dicséri. A borítót Vincze Judit készítette.

Borítókép: Pixabay.com