Aki tegnap, Szent Iván napján ellátogatott Solymárra, a Múzeumok éjszakája alkalmából tartott rendezvényre, megismerkedhetett a nagyközség történetének ókori római időkben íródott fejezeteivel, és képet alkothatott magának arról, milyen hagyományőrző csoportok tartják mindmáig életben e korszak örökségét.
A Ludi Solmarenses – Ókori solymári játékok nevű rendezvény Vivianus emlékét idézte. Ő nem volt más, mint egy hároméves kisfiú, akinek sírkövét 1970-ben fordította ki egy traktor a földből, alig fél kilométernyire a mai Auchan áruháztól.
A kövön nem kizárólag a gyerek neve szerepel, de a családtagjaié is.
Így ők az első – egyébként eraviscus (kelta) família –, amelynek tagjait név szerint ismerjük Solymár múltjából.
A szervezők szeretnének nekik köztéri szobrot állítani, a rendezvényen adományozni lehetett e célra.
Ami pedig a programot illeti: a látogatók kipróbálhatták magukat az ékszerkészítésben vagy a kovácsmesterségben, saját Vivianus-érmét készíthettek maguknak, de akár a kovakővel való tűzcsiholás fortélyait is elsajátíthatták.
Mindemellett megismerkedhettek a Pannoniában állomásozó római légiók fegyverzetével, harcmodorával, a katonatáborok mindennapjainak rutintevékenységeivel is.
Délelőtt gladiátorok küzdelme szórakoztatta a nagyérdeműt a Szent György-hegyi tisztás közepén kialakított arénában, és – a tradícióknak megfelelően – a közönségnek kellett eldöntenie, hogy a vesztes életet érdemel-e avagy halált. (A nézők általában az élet mellett döntöttek.)
Délután a Solymár térségében egykor jelen lévő barbár törzsek – a szarmaták és a markomannok – rekonstruált táborait járhatták be a jelenlévők. A rómaiak és a barbárok összecsapására, vagyis a látványos és mozgalmas csatajátékra kora este került sor.
A napot a barbárok zenéjét rekonstruáló Fandir együttes koncertje zárta, végül a szervezők meggyújtották a Szent Iván-éjen elmaradhatatlan tüzet, melyet a bátrabbak megkísérelhettek átugrani, ám a többség megelégedett azzal, hogy körbetáncolja.
