Waters valószínűleg már nem szorul rá, hogy megkérdőjelezhető minőségű feldolgozásokkal turnézzon a maga közel nyolcvan évével. Véleménye, mondandója van, és azt nem fél használni. Aktívan politizál, szerepvállalása megosztó. (A közelmúltban az orosz–ukrán háború kapcsán emelte fel a hangját, amikor felszólalt az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt az oroszok védelmében.)
Amikor Roger Waters koncertre megy valaki, számolnia kell mindezzel. Áprilisi, budapesti előadásának elején is egyértelművé tette, hogy ez nem egy vasárnap délutáni kakaózás melletti kamarahappening lesz:
Ha te is egy vagy azok közül, akik szeretik a Pink Floydot, de utálják Roger politikáját, akkor húzás kifelé a bárba!
Ha valaki korábban csak a Pink Floyd gyűjtőfogalomba sorolta őt, az igazán 1990-ben tanulhatta meg a nevét a The Wall berlini előadásán, amely a rock történetének egyik legnagyobb koncertje volt, több mint kétszázezer nézővel.
Aki szereti a Wallt, az lehet, hogy fanyalog Waters egyes megnyilvánulásain, de nem nagyon kérdőjelezi meg azt, hogy ha van üzenete, akkor azt úgy foglalja zenébe, hogy még annak is libabőrös lesz a háta, aki alkalmasint nem érti a szöveget.
A The Dark Side of the Moon egyik legnagyobb slágere, a Money nem az a szám volt, amire fénykorában önfeledten lehetett táncolni házibulikon. Eredetileg is kőkemény vélemény volt, üzenet a fiataloknak. A pénz csábítása, a világ mozgatásában betöltött szerepe ma sem lett kevesebb, sőt.
A készülő remake lemezből most ennek az új változatát mutatta be a szerző ízelítőül.
Nagyot üt! Waters szinte suttogva énekli-mondja a dalt, visszafogottan, diszkréten szólalnak meg a szimfonikusok keleties motívumokkal. Hátborzongató! Filmszerű, benne van minden fájdalom, félelem, halál – amit a pénz okoz.
Nem, ez nem egy leporolt sláger. Ez egy olyan üzenet, ami a mostani embereknek, a máról szól: Ébresztő!
Ha a többi szám is ilyen lesz az új lemezen, garantált az újabb világsiker. Pártállástól függetlenül.
