A Pink Floyd legsikeresebb évtizede

A fekete-fehér és színes fotókkal gazdagított kötetből kiderül, hogy a zenészek óriási sikereket és bukásokat éltek meg.

Budapest, 2013. augusztus 26. Roger Waters, a Pink Floyd egykori alapítója ad koncertet a Puskás Ferenc Stadionban 2013. augusztus 25-én. A brit zenész európai turnéja keretében lépett fel Budapesten a The Wall (A Fal) címû, 1979-ben megjelent legendás duplaalbum anyagával. MTI Fotó: Mohai Balázs Fotó: Mohai Balázs

A hetvenes évtizedet a Pink Floyd stúdiófelvételek sorozatával indította. 1970 tavaszán jelent meg az Atom Heart Mother című lemezük. Két évvel később mutatták be az Edin­burgh-i Nemzetközi Filmfesztiválon a Pink Floyd: Live at Pompeii, Élőben Pompejiből című filmet, amelyet a helyszínen, de nem közönség előtt vettek fel.

„Szellemes ellentmondás van abban, hogy egy zenekar élőben játszik egy halott helyen” – olvassuk a könyvben. 1973-ban adták ki a The Dark Side of the Moon című lemezüket, amely minden idők legnagyobb példányszámban értékesített albumainak egyike. 1973-tól 1988-ig megszakítás nélkül 741 héten át szerepelt a Billboard eladási listáján. 

Még azok is, akik szerint a dalszövegek közhelyesek, és a zene hatásvadász, megengedően elismerték, hogy a lemez „giccses mestermű”. Az elképesztő siker után a zenekar válaszút elé került. 

Georg Purvis: Pink Floyd – A ’70-es években. Corvina Kiadó, Budapest, 2022, 206 oldal. Ára: 3990 forint

A lemezzel elérték mindazt, amit akartak, utána viszont semmilyen ötletük nem volt arra, hogyan tovább. David Gilmour évekkel később elismerte, hogy nehéz időszak volt számukra. Minden álmuk megvalósult, az övék volt a világ legkeresettebb lemeze, mindent megkaptak, amiért belefogtak a zenélésbe: lányokat, pénzt, hírnevet. „Ott állsz, és azt kérdezed magadtól: Oké, akkor most mit csináljak?”

Roger Waters dalszövegei olyan tetszést arattak, hogy úgy döntött, a jövőben ő lesz a zenekar kizárólagos szövegírója. Mint később kiderült, ez annyira volt áldás, mint átok. Waters határozottan kitartott az elképzelései mellett, és gyakran kiszorította a többiek ötleteit. Ettől kezdve az együttes a basszusgitárosuk „szócsövévé” vált, aki megvalósíthatta saját ötleteit – legyenek azok jók vagy rosszak. 

Lassan kezdtek megmutatkozni a Waters és a zenekar tagjai közötti egyenlőtlenségek. Az együttes „mindenki egyért – egy mindenkiért” gondolkodásmódja, amely a legkiválóbb alkotásaik megszületését tette lehetővé, fokozatosan eltűnt. Közben Waters is elidegenedettnek és elszigeteltnek érezte magát, ahogy beszámolt arról, legszívesebben falat épített volna maga és a közönség közé. 

Komoly viták után 1979-ben kiadták a The Wall című lemezüket. Meglepő, hogy narcisztikus és borús életszemlélete ellenére az album mekkora sikert aratott. Roger Waters a maga szerény módján így értékelte: „Nagyszerű, klasszikus alkotás.” 

A basszusgitáros 1985-ben hivatalosan is bejelentette, hogy kilép a zenekarból. 2005. július 2-án a Hyde Parkban tartott Live 8 koncerten volt az első alkalom, hogy 1981 óta Roger Waters, Nick Mason, Richard Wright és David Gilmour ugyanazon a színpadon együtt zenéltek.

A fekete-fehér és színes fotókkal gazdagított kötetből kiderül, hogy fél évszázad alatt a zenekar volt lenn és fenn, a zenészek óriási sikereket és bukásokat éltek meg, gazdagok lettek, és becsődöltek, rajongtak értük, és keményen kritizálták őket. Bármi történt is, a Pink Floyd biztosította helyét minden idők legkiválóbb rockzenekarai között.

Borítókép: Roger Waters, a Pink Floyd egykori alapítója ad koncertet a Puskás Ferenc Stadionban 2013. augusztus 25-én (Fotó: MTI/Mohai Balázs)