A fekete-fehér és színes fotókkal gazdagított kötetből kiderül, hogy a zenészek óriási sikereket és bukásokat éltek meg.
Ozsda Erika
2022. 09. 30. 9:30
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Syd Barrett alapító tag 1965 végén új nevet adott a zenekarának: a két blueszenész, Pink Anderson és Floyd Council tiszteletére a Pink Floyd Sound nevet választotta, amelyet a menedzserük egy év múlva Pink Floydra rövidített.
1967 őszére az angol zenekar már akkora ismertségre tett szert, hogy észak-amerikai turnét is sikerült megszervezni. Az év végére az együttes tagjai belátták, hogy Syd Barrett LSD-függősége miatt új gitárosra és szólóénekesre van szükségük. Barrett helyét David Gilmour foglalta el.
A zenekar életében a hetvenes évek voltak a legsikeresebbek. A most megjelent kötetben Georg Purvis amerikai zenei szakíró az Atom Heart Mother (1970) és a The Wall (1979) című lemezek közötti időszakot évekre lebontva mutatja be, és kíséri végig az együttes koncertjeit, albumait, szólómunkáit, lemezeiknek az Egyesült Királyságban, illetve az Egyesült Államokban elért eredményeit, valamint a tagok sikereit és kudarcait a színpadon és a magánéletben. Purvis a magyar olvasók számára eddig alig ismert történeteket is közzétesz.
A hetvenes évtizedet a Pink Floyd stúdiófelvételek sorozatával indította. 1970 tavaszán jelent meg az Atom Heart Mother című lemezük. Két évvel később mutatták be az Edinburgh-i Nemzetközi Filmfesztiválon a Pink Floyd: Live at Pompeii, Élőben Pompejiből című filmet, amelyet a helyszínen, de nem közönség előtt vettek fel.
„Szellemes ellentmondás van abban, hogy egy zenekar élőben játszik egy halott helyen” – olvassuk a könyvben. 1973-ban adták ki a The Dark Side of the Moon című lemezüket, amely minden idők legnagyobb példányszámban értékesített albumainak egyike. 1973-tól 1988-ig megszakítás nélkül 741 héten át szerepelt a Billboard eladási listáján.
Még azok is, akik szerint a dalszövegek közhelyesek, és a zene hatásvadász, megengedően elismerték, hogy a lemez „giccses mestermű”. Az elképesztő siker után a zenekar válaszút elé került.
A lemezzel elérték mindazt, amit akartak, utána viszont semmilyen ötletük nem volt arra, hogyan tovább. David Gilmour évekkel később elismerte, hogy nehéz időszak volt számukra. Minden álmuk megvalósult, az övék volt a világ legkeresettebb lemeze, mindent megkaptak, amiért belefogtak a zenélésbe: lányokat, pénzt, hírnevet. „Ott állsz, és azt kérdezed magadtól: Oké, akkor most mit csináljak?”
Roger Waters dalszövegei olyan tetszést arattak, hogy úgy döntött, a jövőben ő lesz a zenekar kizárólagos szövegírója. Mint később kiderült, ez annyira volt áldás, mint átok. Waters határozottan kitartott az elképzelései mellett, és gyakran kiszorította a többiek ötleteit. Ettől kezdve az együttes a basszusgitárosuk „szócsövévé” vált, aki megvalósíthatta saját ötleteit – legyenek azok jók vagy rosszak.
Lassan kezdtek megmutatkozni a Waters és a zenekar tagjai közötti egyenlőtlenségek. Az együttes „mindenki egyért – egy mindenkiért” gondolkodásmódja, amely a legkiválóbb alkotásaik megszületését tette lehetővé, fokozatosan eltűnt. Közben Waters is elidegenedettnek és elszigeteltnek érezte magát, ahogy beszámolt arról, legszívesebben falat épített volna maga és a közönség közé.
Komoly viták után 1979-ben kiadták a The Wall című lemezüket. Meglepő, hogy narcisztikus és borús életszemlélete ellenére az album mekkora sikert aratott. Roger Waters a maga szerény módján így értékelte: „Nagyszerű, klasszikus alkotás.”
A basszusgitáros 1985-ben hivatalosan is bejelentette, hogy kilép a zenekarból. 2005. július 2-án a Hyde Parkban tartott Live 8 koncerten volt az első alkalom, hogy 1981 óta Roger Waters, Nick Mason, Richard Wright és David Gilmour ugyanazon a színpadon együtt zenéltek.
A fekete-fehér és színes fotókkal gazdagított kötetből kiderül, hogy fél évszázad alatt a zenekar volt lenn és fenn, a zenészek óriási sikereket és bukásokat éltek meg, gazdagok lettek, és becsődöltek, rajongtak értük, és keményen kritizálták őket. Bármi történt is, a Pink Floyd biztosította helyét minden idők legkiválóbb rockzenekarai között.
Borítókép: Roger Waters, a Pink Floyd egykori alapítója ad koncertet a Puskás Ferenc Stadionban 2013. augusztus 25-én (Fotó: MTI/Mohai Balázs)
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.