Miként Horváth Jenő professzor írta egykoron: „A diplomáciai történelem az államok és nemzetek kapcsolatainak, egymáshoz való viszonyának története. Nem a gazdasági vagy szellemi (kulturális, irodalomtörténeti), hanem a politikai viszonylatoké; mint ilyen szükséges kiegészítése annak a történelemnek, mely a belső fejlődéssel és annak eseményeivel foglalkozik… A diplomáciai történelem nem idegen hatások, még kevésbé idegen befolyások története, tehát azt a történelmet, amely egy nemzeté, nem forgatja ki és nem alakítja át idegen hatások, vagy éppen befolyások történetévé. A nemzet történelme akkor is a nemzeté marad, ha diplomáciai összeköttetéseinek és vonatkozásainak tükrében adjuk; inkább azokat a képességeit emeli ki, amelyekkel a nemzetek társaságában politikailag érvényesült.”

Fontos gondolatait elfeledtük, mivel műveit 1945 után eltüntették.
A Milleniumtól Trianonig. 25 év Magyarország történetéből. 1896–1920 címűt 2004-ben ugyan kiadták, ám mindössze kétezer példányban. A MEK azonban több munkáját teszi hozzáférhetővé, mint például a Bevezetés a magyar diplomácia történetébe, Magyar diplomácia, magyar diplomaták, Diplomáciatörténelem címet viselőket.
– Az 1938-as A Millenniumtól Trianonig tulajdonképpen a magyar kormány fehér könyve volt – vélekedett Andrási Attila, az Udvari Kamaraszínház igazgatója, a dokumentumfilm-sorozat rendezője.
Azaz a kötet a kabinet hivatalos állásfoglalását fogalmazta meg az első világháború kitörésének okairól.
A rendező vázolta, Horváth Jenő szerint mi vezetett a nagy háborúhoz: a pánszlávizmus, a francia revansvágy, a poroszoktól elszenvedett vereség miatt, a balkáni orosz térnyerés, a monarchia elnyomott kis népeiről rendezett párizsi konferencia. Ez utóbbin a Magyarországon élő nemzetiségek közül senki sem jelent meg, helyettük Miroszlav Szpalajkovics, szerb diplomata panaszkodott. Szpalajkovics 1914-ben, szentpétervári követként, úgy tájékoztatta hazája kormányát, hogy az utasítsa vissza a Monarchia ultimátumát a trónörökös szarajevói megölését követően, mivel Oroszország katonailag is kiáll Szerbia mellett. Ez nem volt igaz. Alekszandr Izvolszkij 1914-ben már lemondott orosz külügyminiszter, az év tavaszán kifejtette egy francia újságírónak: a következő háború merénylettel kezdődik a Balkánon.