Miként Horváth Jenő professzor írta egykoron: „A diplomáciai történelem az államok és nemzetek kapcsolatainak, egymáshoz való viszonyának története. Nem a gazdasági vagy szellemi (kulturális, irodalomtörténeti), hanem a politikai viszonylatoké; mint ilyen szükséges kiegészítése annak a történelemnek, mely a belső fejlődéssel és annak eseményeivel foglalkozik… A diplomáciai történelem nem idegen hatások, még kevésbé idegen befolyások története, tehát azt a történelmet, amely egy nemzeté, nem forgatja ki és nem alakítja át idegen hatások, vagy éppen befolyások történetévé. A nemzet történelme akkor is a nemzeté marad, ha diplomáciai összeköttetéseinek és vonatkozásainak tükrében adjuk; inkább azokat a képességeit emeli ki, amelyekkel a nemzetek társaságában politikailag érvényesült.”
Fontos gondolatait elfeledtük, mivel műveit 1945 után eltüntették.
A Milleniumtól Trianonig. 25 év Magyarország történetéből. 1896–1920 címűt 2004-ben ugyan kiadták, ám mindössze kétezer példányban. A MEK azonban több munkáját teszi hozzáférhetővé, mint például a Bevezetés a magyar diplomácia történetébe, Magyar diplomácia, magyar diplomaták, Diplomáciatörténelem címet viselőket.
– Az 1938-as A Millenniumtól Trianonig tulajdonképpen a magyar kormány fehér könyve volt – vélekedett Andrási Attila, az Udvari Kamaraszínház igazgatója, a dokumentumfilm-sorozat rendezője.
Azaz a kötet a kabinet hivatalos állásfoglalását fogalmazta meg az első világháború kitörésének okairól.
A rendező vázolta, Horváth Jenő szerint mi vezetett a nagy háborúhoz: a pánszlávizmus, a francia revansvágy, a poroszoktól elszenvedett vereség miatt, a balkáni orosz térnyerés, a monarchia elnyomott kis népeiről rendezett párizsi konferencia. Ez utóbbin a Magyarországon élő nemzetiségek közül senki sem jelent meg, helyettük Miroszlav Szpalajkovics, szerb diplomata panaszkodott. Szpalajkovics 1914-ben, szentpétervári követként, úgy tájékoztatta hazája kormányát, hogy az utasítsa vissza a Monarchia ultimátumát a trónörökös szarajevói megölését követően, mivel Oroszország katonailag is kiáll Szerbia mellett. Ez nem volt igaz. Alekszandr Izvolszkij 1914-ben már lemondott orosz külügyminiszter, az év tavaszán kifejtette egy francia újságírónak: a következő háború merénylettel kezdődik a Balkánon.
– A Monarchia meggyengítése, bekerítése volt a cél, erre használták fel a kis népeket is – összegezte Andrási Attila.
Magyarország aranykorán vezet végig Horváth Jenő.
– Az Osztrák–Magyar Monarchia építkezései határozzák meg történelmi városaink arculatát mind a mai napig, a közös kultúra pedig áthatotta az összes országot – magyarázta a színigazgató, hozzáfűzve:
a monarchia utódállamai, kontinentális katonai összeütközés során, képtelenek az önvédelemre, majd idézte Franciaország első köztársasági elnökét, Adolphe Thiers-t: az erőegyensúly Európa függetlenségének alapja.
– Ma erőegyensúly sincs és a függetlenség is odébbállt –szögezte le Andrási Attila. – Véget ért a délszláv háború, most folyik a keleti szláv, a béke idézőjelbe került. Nem vagyunk háborúban, de ez a béke már nem az, amiben az ukrajnai háború előtt éltünk. Ezért tudnia kell az embereknek, hogyan kezdődött például az első világháború.
Közérdeknek tartom egy olyan rendszerben, ahol az emberek négyévenként vélt érdekük szerint döntenek a fölöttük rendelkezőkről, hogy értsék, miként működik az állam, a diplomácia.
Milyen nemzetközi lehetőségek, mozgások vannak, hová vezetnek bizonyos politikai irányzatok, mi a valós függetlenség.
A rendező hozzáfűzte: diákkönyvtári formában kellene kiadni Horváth Jenő diplomáciatörténeti műveit, tudniillik rendkívül olvasmányosak, ugyanakkor a szerző aprólékosan feltünteti rendkívül gazdag forrásait.
A Szigeti Réka dramatizálta videófilmek húszperces epizódokban kerültek fel az Udvari Kamaraszínház YouTube-csatornájára, hogy akik nem jutottak hozzá a kötethez, azok is megismerjék annak tartalmát, Horváth Jenő világos gondolatait.
Borítókép: Andrási Attila (Fotó: Teknős Miklós)
