A klasszikus művek aktualizálása magában hordozza annak a csapdáját, hogy túlgondolt, túl modern, értelmezhetetlen előadás születik, s elvész az alkotás igazi értéke, rezüméje. A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Margitszigeten bemutatott Luxemburg grófjával szerencsére nem ez történt, hanem éppen az ellenkezője. Ugyanis Szente Vajk és Galambos Attila bár teljesen átdolgozta Lehár Ferenc operettjének eredeti szövegkönyvét, amelyet Alfred Maria Willner és Robert Bodanzky jegyez, zseniálisan megtartották az eredeti történetet, a fontos jeleneteket, a zenéket. Szente Vajk pedig rendezőként nagyszerűen kapcsolata össze mindezt látványos musicalelemekkel, valamint számos irodalmi, filmes és képzőművészeti utalással.
A Luxemburg grófja története jól ismert
Sir Basil szerelmes Angèle Didier-be, az Opera dívájába. Feleségül szeretné venni, de nem házasodhat rangján alul. Ezért olyan arisztokrata származású férjet keres neki, aki hajlandó ideig-óráig látszatházasságot kötni. Erre a legalkalmasabb jelölt René, Luxemburg grófja, aki rengeteg pénzért cserébe vállalkozik arra, hogy Angèle-t feleségül vegye anélkül, hogy valaha látta volna. Ám ahogy az várható, Angèle és René nem sokáig maradnak ismeretlenek egymás számára.
A darabban a szerelmesek körül forog természetesen minden, de Szente Vajk ügyesen és szellemesen a mai világunkra is reflektál különböző kiszólásokkal, poénokkal. Ráadásul az egyik jelenetben a közönséget is bevonja az előadásba, ami egyáltalán nem szokványos manapság az operettek esetében.
Az előadás minden kétséget kizáróan Sir Basilt, a McDonald-szigetek kormányzóját alakító Járai Máté jutalomjátéka, aki tökéletesen eljátssza a különc karaktert, miközben színészi eszköztárának árnyalatait is megmutatja: énekel, táncol, nevettet, minden mozdulata átszellemült és ő az, aki a cselekményt mozgatja. Központi figura, mégis jól ráérez, mikor kell háttérbe vonulnia, s átadnia a helyét a kollégáinak.
Angèle Didier karakterét kellő érzékenységgel formálja meg Bori Réka, aki szemmel láthatóan összeszokott párost alkot a Luxemburg grófját alakító Koltai-Nagy Balázzsal.
Bár mindketten remekelnek mind színészi játékban, mind éneklésben a színpadon, a show-t mégis Járai Máté viszi el.
A Luxemburg grófja átírása, aktualizálása a mai kor igényei szerint kifejezetten jót tett a darabnak, mert az eredeti operett poénjai nem feltétlenül működnének ma. Ám a frissített, modernizált poénok, kiszólások, utalások félreérthetetlenül működnek.
Profi munkát látunk, Szente Vajk és Galambos Attila mindent patikamérlegen mért ki.
Így egy feszes, pörgős, fergeteges előadás született, amely pillanatok alatt beszippantja a nézőt egy különös, bohém, párizsi világba, ahol a festészet is nagy hangsúlyt kap. Elég ha Rákay Tamás festményszerű díszleteire vagy Kovács Yvette Alida a XX. század eleji divatot a maival tökéletesen ötvöző, gyönyörű jelmezeire pillantunk.
A zene, a helyenként új, helyenként régi operettdalok és a musicalelemek mellett a látvány is nagyban hozzájárul ahhoz, amit ez az előadás sugallni akar. És elsőre talán furcsa szembesülni vele, de
az operett musicalszerűsége, a különböző stílusok keveredése nem kioltja, hanem erősíti egymást, s új kontextusba helyezi az operettről alkotott képünket.
Szente Vajk rendezése rámutat valami nagyon fontosra: az operetteknek olyan jellegű aktualizálására, a mai korba való átemelésére lenne szüksége, mint a Luxemburg grófja esetében. E darab ékes példája lehet ennek az útnak. Hiszen ez esetben a befogadhatóság, a közönség szórakoztatása nem ment az eredeti mű és a minőség rovására.
