A Luxemburg grófja átírása, aktualizálása a mai kor igényei szerint kifejezetten jót tett a darabnak, mert az eredeti operett poénjai nem feltétlenül működnének ma. Ám a frissített, modernizált poénok, kiszólások, utalások félreérthetetlenül működnek.
Profi munkát látunk, Szente Vajk és Galambos Attila mindent patikamérlegen mért ki.
Így egy feszes, pörgős, fergeteges előadás született, amely pillanatok alatt beszippantja a nézőt egy különös, bohém, párizsi világba, ahol a festészet is nagy hangsúlyt kap. Elég ha Rákay Tamás festményszerű díszleteire vagy Kovács Yvette Alida a XX. század eleji divatot a maival tökéletesen ötvöző, gyönyörű jelmezeire pillantunk.
A zene, a helyenként új, helyenként régi operettdalok és a musicalelemek mellett a látvány is nagyban hozzájárul ahhoz, amit ez az előadás sugallni akar. És elsőre talán furcsa szembesülni vele, de
az operett musicalszerűsége, a különböző stílusok keveredése nem kioltja, hanem erősíti egymást, s új kontextusba helyezi az operettről alkotott képünket.
Szente Vajk rendezése rámutat valami nagyon fontosra: az operetteknek olyan jellegű aktualizálására, a mai korba való átemelésére lenne szüksége, mint a Luxemburg grófja esetében. E darab ékes példája lehet ennek az útnak. Hiszen ez esetben a befogadhatóság, a közönség szórakoztatása nem ment az eredeti mű és a minőség rovására.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!