Edmond Dantes visszatért

Katartikus jelenetekben sem volt hiány a Monte Cristo grófja musicalben, amelynek végén szűnni nem akaró állótapssal jutalmazta a közönség a Budapesti Operettszínház művészeit. A XIX. századi miliőt megidéző látványvilág és a könnyen megjegyezhető dallamok mellett a színészek teljesítménye nyűgözte le a közönséget, így feledhető, hogy a darab vége kissé súlytalan lett.

Fotó: Juhász Éva

Kétségtelen, hogy a Monte Cristo grófja musical rengeteg szereplőt megmozgató, színes, táncos, dalos jelenetei a darab erősségei. Emellett 

Vincze Balázs ismét megmutatta, hogyan kell egy klasszikus történetet úgy feldolgozni, hogy az ne csak szórakoztató legyen, de művészi értéket is adjon, s magával ragadja a nézőket.

 Persze nem csupán az ő érdeme mindez, hanem a zenét és a dalokat jegyző Szomor Györgyé, valamint a színészeké.

Többször igazi karneváli hangulat uralkodott a színpadon. Fotó: Juhász Éva

Bár a Monte Cristo grófja musical visszaadta a regény esszenciáját és hangulatában tökéletesen megidézte azt, a lezárása súlytalan lett. Ennek ellenére a látványvilág, a fénybeállítások, a jelmezek, a könnyen megjegyezhető dallamok, valamint a színészek parádés teljesítménye sokáig velünk marad. Hiszen Monte Cristo története egy rendhagyó jellemfejlődés is, amelyben a tisztességes fiú galádul megbosszulja az ellene elkövetett bűnöket. Arról, hogy ezzel mennyire tudunk azonosulni, hosszasan lehet vitatkozni. Ám az állva tapsoló közönséget elnézve egészen biztos, hogy mindaz, amit Monte Cristo alakja képvisel, valahol ott szunnyad bennünk.

A Monte Cristo grófja musicalt hármas szereposztásban nézhetik meg július elejéig a Budapesti Operettszínházban.

Borítókép: Dolhai Attila a Monte Cristo grófja musicalben (Fotó: Juhász Éva)