Aki hazát választ magának, sorsot is választ

A Hosszú az út hazáig című, történelmi háttér előtt játszódó hazai képregény érzékletes portrét rajzol egy német gyökerekkel bíró, magyar hazafivá vált főrendről és katonáról. Ezen túl a távolság – és egyéb akadályok – legyőzéséről, az összefogás erejéről, mások emberszámba vételének fontosságáról mesél, és az is kiderül belőle: aki hazát választ magának, sorsot is választ.

A Képes Krónikák Kiadó immár nem ismeretlen a magyar készítésű történelmi képregények kedvelői előtt: a Királyok és keresztek című sorozatuk az 1030-as évek Magyar Királyságába viszi az olvasóit, a Farkasnak foga közt a tatárjárás idején játszódik, míg Az Öreg Tigris a második világháborúban. A Brazil–Mervorious szerzőpáros által jegyzett Hosszú az út hazáig című képregény tehát eme alkotások közé illeszthető.

Hogy a Mervorious művésznév kit takar, (egyelőre?) nem ismert, de ahogy Bayer Antal recenziójában megjegyzi: feltehetőleg profi íróról van szó. Brazil viszont nem más, mint a Bürokraták című képregénysorozat, valamint a Kittenberger-ciklus rajzolója, Tebeli Szabolcs. És van még egy ismert név az alkotógárdában: a színezés a Kalyber Joe sorozatot jegyző Pilcz Roland munkája.

A Hosszú az út hazáig három idősíkon játszódik:

1939 őszén – nem sokkal az aradi vértanúk kivégzésének évfordulója előtt – idős, mezítlábas cigányasszony kopog be a szegedi Délmagyar szerkesztőségébe. Azt az újságírót keresi, aki az aradi vértanúkról szokott írni, mert van számára egy története, amely 90 évvel visz vissza a múltba.

Az 1839-es idősík nyitókockái a képregényből. (Forrás: Libub.hu)

A második idősík így 1849 októbere. 7-én egy csónak siklik az aradi vár sánca alá a Maros hullámain, és az olvasók szemtanúi lehetnek, amint utasai – a Trandafir nevű cigányvajda által folytatott, gyors tárgyalást követően – megvásárolják a haszonleső Franz Bottól Leiningen-Westerburg holttestét.

A vajda Sissay Erzsébet és Urbán Gyula megbízásából jár el, és miután megalkudott a hóhérral, csapatának „csak” az a dolga, hogy egy ökrösszekéren a monyorói Urbán-birtokra szállítsa a néhai tábornok porhüvelyét, hogy ott végre méltóképpen eltemethessék a szabadságharc hősét, a megtorlás mártírját.

Ám mert a Marost szegélyező mocsárvidék számos veszélyt tartogat, és egyéb tényezők is hátráltatják őket – császári dragonyosok, kozák dzsidások, román útonállók felbukkanása, hogy csak néhányat említsünk –, a hazafelé vezető út nem két-, legfeljebb háromnaposnak bizonyul, ahogy tervezték, de jóval hosszabbnak.

Az 1849-es idősík néhány kockája a képregényből. (Forrás: Libub.hu)

A harmadik síkon a gyászos emlékezetű 1849. október 6-áig terjedő időszak eseményeiről értesülhetünk. Az olvasó megtudja, Károly hogyan házasodott össze Sissay Erzsébettel, miért mondott le a császári seregben rá váró, fényes pályafutásról, miért költözött a Magyar Királyságba, hogy idejét és erejét „a családjának, a gazdaságnak, és új hazájának” szentelhesse.

Nagybátyja, Leiningen-Westerburg Keresztély, a császári hadsereg egyik tisztje – akiről az egyik szereplő súgva megemlíti, hogy „igazi dúvad” – persze nem nézi jó szemmel mindezt, és a cselekmény egy pontján figyelmezteti az unokaöccsét: „Olyanok ezek (mármint a magyarok – RH), mint a pálinkájuk: kismértékben orvosság, nagymértékben öl, butít és nyomorba dönt”.

Aztán eljön 1848 októbere és a két rokonnak választania kell, kit és mit támogat, nemcsak szavakkal, de tettekkel: a császárt vagy a magyar szabadság és függetlenség ügyét?

A Hosszú az út hazáig tehát valós elemeket is tartalmazó, ám azok közé fiktíveket vegyítő képregény, amely a történelmi regények legjobban működő receptjét alkalmazza: az előtérben költött alakok mozognak – így a befogadó elsősorban az ő kalandjaikat ismerheti meg, miattuk izgulhat, nekik szurkolhat –, ám a háttérben jól kivehetők a valóban élt szereplők, ahogy a história lapjairól ismert, történelmi szituáció is.

Kocka a képregényből. (Forrás: Libub.hu)

A kiadvány érzékletes portrét rajzol egy német gyökerekkel bíró, magyar hazafivá vált főrendről és katonáról, de nem kizárólag ezzel hat. 

Ezen túl a távolság és egyéb akadályok legyőzéséről, az összefogás erejéről és mások emberszámba vételének fontosságáról mesél, és az is kiderül belőle: aki hazát választ magának, ezzel sorsot is választ.

Mervorious forgatókönyve feszes és jól szerkesztett – csupán ábrázol, nem magyaráz, de valamennyi lényeges információt átad –, az idősíkok jó ütemben váltják egymást, és a kötet utolsó lapjaira is marad némi meglepetés. Mindezzel együtt több mellékszereplő – például Leiningen özvegye, Erzsébet vagy a tábornok sógora, Urbán Gyula – vázlatosan ábrázolt alak marad, és a történet túlságosan hamar, kissé kurtán-furcsán ér véget.

Brazil részletgazdag, helyenként légiesen könnyed, helyenként jóval súlyosabb képei, valamint Pilcz Roland koloritja ugyanakkor vizuális eszközökkel is megjelenítik a történetben feltáruló kontrasztokat: a családi boldogság élénk színekkel, barátságos tónusokkal bemutatott jelenetei éles ellentétben állnak Trafandir és csapata Monyoróra vezető útjának sötét tónusaival, baljós, komor légkörével.

Népdal az aradi vértanúk kivégzéséről

Az alkotás nem véletlenül kapta hát a 18. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon a Kép-regény kategória győztesének járó Alfabéta-díjat. Aki kedveli a valós háttér előtt játszódó, igényes kiállítású, tartalmas hazai képregényeket, aligha fog csalódni benne, sőt alighanem jóleső érzéssel nyugtázza majd: ami a papírmozit illeti, történelmi témában a magyar színtéren is akadnak megismerésre érdemes, elismerésre méltó alkotások.

(Brazil–Mervorious: Hosszú ​az út hazáig. Képes Krónikák Kiadó – Libub Group Kft., 2022. 76 oldal, 5900 forint.)

Borítókép: A hazafelé tartó út során számos veszély leselkedik az ökrösszekeret kísérő csapat tagjaira. (Forrás: Libub.hu)