Mindenkihez el kell juttatni a komolyzenét – mondja Keller András

Soha nem voltak rektori ambíciói a Zeneakadémia élére pályázó Keller András Kossuth-díjas hegedűművész-karmesternek, a Concerto Budapest zeneigazgatójának. A művész hisz abban, hogy a Zeneakadémia az egyik legnagyszerűbb nemzeti brand ma, személyesen pedig egy cél vezérli, a magyar zenét olyan magasra emelni, hogy mindenki meghallhassa, és boldogabb élete legyen tőle. A Mandiner és a Papageno.hu interjújából idézünk.

Fotó: Zeneakadémia/Felvégi Andrea Forrás: Zeneakadémia/Felvégi Andrea

„Eszem ágában sem volt a Zeneakadémia vezetése, de mivel az intézmény nagyon fontos számomra, ezért én magam próbáltam elképzelni lehetséges vezetőket.” A Mandinernek adott interjúban Keller András Kossuth-díjas hegedűművész-karmester elmondta, mindig abból indult ki, hogy olyan fanatikus muzsikusra van szükség, akinek az intézmény a szívügye.

Keller András szerint a komolyzene társadalmi presztízsét vissza kell hozni  Fotó: Mandiner.hu

Kiemelte, hogy a Zeneakadémia magyar kultúrára vetített hatása életbe vágó.

„Az volt az álmom, hogy esetleg Kocsis Zoltán majd egyszer átveszi, de erre már nem volt lehetőség” – fogalmazott a művész.
Elmondta, a feladathoz, a mestereitől kapott szellemiség és tudás átörökítése ad neki erőt. Nagy ajándék, hogy a Zeneakadémia aranykorában a legnagyobb egyéniségektől tanulhatott, abban az időben, amikor fiatal tanársegéd és tanár volt Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András. 
„Egyetlen dolog vezérelt bennünket, magunkba szívni minél többet a zenéből és a darabokat megismerni. […]

 Ezt a művészi és emberi közeget kellene visszahozni, és erre minden lehetőségünk megvan

– hangsúlyozta.

Újságírói kérdésre válaszolva beszélt arról, hogy néhány hónapja megalakult Magyar Muzsikusok Szövetsége létrehozásának az volt a fő oka, hogy több elkötelezett zenész szeretne valamit tenni, hogy a hazai zenei élet jobban működjön, ezen pedig közösen szeretnének dolgozni. 
 

A szövetség azzal fordult a miniszterhez, hogy szeretnék, ha a rektorválasztás a legdemokratikusabb módon zajlana, és mindenki előtt nyitva állna a lehetőség az indulásra. 

„Nem érdemes ebből politikát csinálni, mert a Zeneakadémia nemzeti ügy. Velem kapcsolatban mindenki tudja, hogy az eredményeimet nem a politikának, hanem a munkámnak köszönhetem” – tette hozzá. 
A komolyzene helyzetéről szólva beszélt arról is, hogy személyes vágya, hogy a klasszikus zene társadalmi presztízse emelkedjen. Összehasonlítva, negyven-ötven évvel ezelőtt lényegesen nagyobb volt ez a presztízs. Szavai szerint a rendszerváltozás óta a klasszikus zene fokozatosan a perifériára szorult a magyar társadalomban. A társadalmi igények változásával az oktatásban is a vesztesek közé került a zene. Ma kevesen tanulnak és tanítanak zenét, ez alapfoktól a felsőfokig jól látható a számokból is.

Célom, hogy a társadalom olyan rétegeit is hozzájuttassuk a zenéhez, amelyeknek nincs hozzáférésük,

és nem is kaphatják meg a kezdeti élményeket. […] Szélesíteni kell a befogadói bázist, ebben vannak tartalékaink, és nem mondhatunk le a vidékről – fogalmazott.

Fontosnak tartja, hogy a magyar zeneiség és a magyar tehetség mindenkor domináljon az intézményben. – Az a célunk, hogy a legjobbak a Zeneakadémiát válasszák, és ne külföldön tanuljanak – emelte ki.

Véleménye szerint fontos, hogy a Zeneakadémiának olyan hírneve legyen, amely mindenki számára beazonosítható azzal a kulturális géniusszal, amit a magyarság az eltelt évszázadok során produkált a világban. – El kell érni, hogy egy magyar tehetségnek, a Zeneakadémia legalább olyan vonzerőt jelentsen, mint a többi neves intézmény világszerte. […] A Zeneakadémia újjászületéséhez szükség lesz a legjobbjainkra. Többen most is ott dolgoznak közülük, de új lapot kell nyitni mindenkinek – mondta.

A zenekari művészet oktatását is elsődleges feladatnak tartja a legtöbb végzős hallgató zenekari zenészként helyezkedik el, ezért fontos, hogy ez legyen önálló képzési irány. A teljes zeneoktatási rendszert érdemes volna összehangolni a Zeneakadémiával.

A Mandiner arról a feljelentésről is megkérdezte a művészt, amit a közelmúltban zenekara, a Concerto Budapest egyik tagja tett ellene munkahelyi agresszió ügyében, mert állítólag, megengedhetetlen hangon szólt egy zenészkollégához. 
– Maximalista ember lévén elvárom, hogy a zenészek mindig világszínvonalon teljesítsenek, de iszonyatos hajtásban vannak, nem mindig tudják a legjobb formájukat hozni. Én mégis ki akarom hozni belőlük a maximumot. Ilyenkor nem annyira a szeretetem jön ki, hanem az akaratom, de az előbbi mindig ott van. Ebben az esetben is ez történt – fogalmazott, hozzátéve, hogy a kollégával azonnal mindent megbeszéltek az esetet követően.

A Zeneakadémia alulfinanszírozottságáról szólva elmondta, 

az elmúlt három évben művészként és a zeneművészeti bizottság elnökeként minden lehetséges segítséget megadott a Zeneakadémiának, számtalan levelet küldött a kormányzatnak az akadémia helyzetének javítására. 

„Több esetben sikerrel jártam, a közreműködésemmel sikerült jelentős kiegészítő támogatásokat szerezni, valamint elértem, hogy a Nemzeti Ifjúsági Zenekar címet három évre a hozzá tartozó támogatásokkal a Zeneakadémia zenekara kaphassa meg” – fogalmazott.

A művészt régóta foglalkoztatja, miként lehet divatba hozni a komolyzenét.

„Meg kell szerettetni a zenét az országgal, főleg a fiatal korosztályokkal. Házhoz kell menni vele, sok-sok új közösségi élményt nyújtani, megéreztetni a gyógyító erejét, és a zenében lakó szeretettel megváltoztatni a trendet” – vélekedett.

Kiemelte, hogy 

a Zenekadémia ma az egyik legnagyszerűbb nemzeti brand, 

és annak is kell maradnia. Hangsúlyozta, az a cél vezérli, hogy  felemelje a magyar zenét oly magasra, hogy mindenki meghallhassa, és boldogabb élete legyen tőle.