Harc és halál az arénában

„A bikaviadal nem sport a szó angolszász értelmében, azaz nem egyenlő esélyű vetélkedés a bika és az ember között, erre még csak kísérlet sem történik. Inkább tragédia, amelyben a bika halálát játssza, jól vagy kevésbé jól, a résztvevő bika és ember, és ebben a tragédiában az emberre veszély, a bikára biztos halál vár” – definiálja Hemingway a bikaviadal mibenlétét. Aki elolvasta a Halál délutánt, az pontosan tudja, egy-egy corrida de toros alkalmával olyasvalami történik a spanyol arénákban, aminek eredete az ókor vagy, talán helyesebb azt mondani, az emberi lélek sötét homályába vész.

Fotó: Denes Jozsa

Fotó: SzMfoto

A kiállítás katalógusa szerint

a Spanyolországba látogató művészek, írók az egzotikus folklór részeként értékelték és dolgozták fel műveikben az ember és ellenfele, a vad állat, a bika látványos küzdelmének legkülönfélébb mozzanatait. A téma festőiségének megjelenítése mellett egyes alkotók – mint például a modern művészet meghatározó géniusza, Francisco de Goya – társadalomkritikát és az emberi természetről alkotott véleményüket is kifejezésre juttatták a képeiken. Az ő nyomdokaikon haladva dolgozták fel a bikaviadalokat és szereplőiket alkotásaikon a XIX., a XX. és a XXI. század jelentős spanyol és nemzetközi művészei.

Giovanni Domenico Tiepolo, Ignacio Zuloaga, Fernando Botero és mások most látható festményei, rajzai és metszetei a művészi hátterét is megteremtik annak a vitának, amely napjainkban is zajlik a bikaviadalok körül.
A kiállítás az 1800 utáni nemzetközi gyűjtemény I. emeleti kamaratermében látható november 12-ig. A tárlatot háromnyelvű (magyar, angol, spanyol) katalógus kíséri.

Borítókép: Alexandre Lunois pastellfestményén a lovon ülő picador fogadja a bika támadását (Forrás: MNG)