Augusztus 5-én este a zsúfolásig megtelt nagyharsányi református templom, azaz a Zene Háza Hangtemplom adott otthont annak az előadásnak, amely Petőfi rövid, de kalandos életútja és gazdag életműve mellett néhány művészetelméleti gondolatot is közvetített a közönségnek, akik a Tavaszi szél vizet áraszt című népdal eléneklésével rögtönzött kórussá alakultak. A népzene felcsendülésének apropójául nemcsak Petőfi egyik fontos művészi szerepe, a nemzeti költő toposza szolgálhatott, hanem az is, hogy a népdalok voltak költészetének fő ihletői. Versei közül több alkotás hosszú-hosszú ideig népdalként élt a köztudatban.
Háy János és Rozs Tamás előadása amellett, hogy bemutatta Petőfi életművének máig ható értékeit, illetve felidézte a költő rövid, de nagyon tartalmas életútját, a „mindannyiunk Sándorához” kapcsolódó nemzeti költő toposzt szintén kiegészítette néhány esztétikai tanulsággal, és rávilágított egy-két érdekességre a művészi alkotás folyamatával kapcsolatban.
A zenés-irodalmi előadás egyszerre közvetített irodalomtörténeti és irodalomelméleti információkat. Amellett, hogy felidézte Petőfi életútjának legfontosabb eseményeit, helyszíneit és a hozzá köthető fontos személyeket, a költő által felöltött szerepeket is sorra vette. Az előadásban ismertetett és felcsendülő művein keresztül megismerhettük például a szerelmes férfit, a katonát, a forradalmárt, a nemzeti költőt és a bohém, folyton borozgató művészt. Mindez egy-egy magára öltött szerepe volt az amúgy erős színészi ambíciókat dédelgető költőnek.
Az előadás a Rozs Tamás által megzenésített, az ősi magyar népzenei dallam- és ritmusvilágból építkező dalokkal vált kerek egésszé, amelyeket a zenész, zeneszerző csellóval kísérve, Háy Jánossal közösen adott elő. Utóbbi citerán, dorombon és egyéb ritmushangszereken is közreműködött a produkciókban. A Füstbe ment terv, A borozó és a Szabadság, szerelem című vers Rozs Tamás által megzenésített változata mellett egyebek közt egy toborzódal és a János vitézből Jancsi belépőjének feldolgozása is felcsendült.
