
Az előadók néhány kulisszatitkot is megosztottak lapunkkal a produkcióval kapcsolatban. Háy János elmondta egyebek mellett, hogy az előadás alapötletét a Petőfi-életműről és annak a művészetre mai napig gyakorolt hatásairól írt esszéje adta. Mint mondta, ehhez válogattak aztán néhány olyan dalt, amelyek illusztrációként jól példázzák az elhangzottakat. Hozzátette azt is, hogy egy Indiában élő magyar tanárnő, Köves Margit meghívásának eleget téve született meg ez az előadás, amelyet Újdelhitől Mumbaiig az ország több pontján is előadtak.
Éppen ezért olyan pontokat kerestem, amelyeken keresztül az indiaiak is rá tudnak csatlakozni Petőfi életművére. Így születtek meg ezek az általános művészeti gondolatok szerepekről, sérültségről és magáról az alkotófolyamatról. Azokról az alapvető esztétikai kérdésekről, amelyek Petőfi életművén keresztül is nagyon jól szemléltethetőek. Ehhez társult egy rövid, de nagyon kalandos és izgalmas életút bemutatása
– mondta Háy János, majd hozzátette: „Iszonyú felelősség távoli helyekre kivinni a magyar kultúrát, ugyanakkor felemelő megtapasztalni, hogy egy ennyire távoli országban milyen nyitottak mások, így a mi kultúránk iránt is”.

Rozs Tamás is hasonló élményeket idézett fel. Mint mondta, az indiai közönség nemcsak a magyar népzenéből táplálkozó dalok ritmusát és hangulatát érezte nagyon jól, de a szövegek tartalmának angol nyelvű ismertetése után a líraibb hangulatú részekre is rá tudtak csatlakozni. „Volt olyan helyszín, ahol már előre készültek. Az egyik egyetemen például az ottaniak megismerkedtek Petőfi költészetével, és feldolgozták néhány művét. Fantasztikus élmény volt, amikor Petőfi dalai szitárral kísérve csendültek fel” – idézte fel emlékeit Rozs Tamás.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!