Augusztus 5-én este a zsúfolásig megtelt nagyharsányi református templom, azaz a Zene Háza Hangtemplom adott otthont annak az előadásnak, amely Petőfi rövid, de kalandos életútja és gazdag életműve mellett néhány művészetelméleti gondolatot is közvetített a közönségnek, akik a Tavaszi szél vizet áraszt című népdal eléneklésével rögtönzött kórussá alakultak. A népzene felcsendülésének apropójául nemcsak Petőfi egyik fontos művészi szerepe, a nemzeti költő toposza szolgálhatott, hanem az is, hogy a népdalok voltak költészetének fő ihletői. Versei közül több alkotás hosszú-hosszú ideig népdalként élt a köztudatban.
Háy János és Rozs Tamás előadása amellett, hogy bemutatta Petőfi életművének máig ható értékeit, illetve felidézte a költő rövid, de nagyon tartalmas életútját, a „mindannyiunk Sándorához” kapcsolódó nemzeti költő toposzt szintén kiegészítette néhány esztétikai tanulsággal, és rávilágított egy-két érdekességre a művészi alkotás folyamatával kapcsolatban.
A zenés-irodalmi előadás egyszerre közvetített irodalomtörténeti és irodalomelméleti információkat. Amellett, hogy felidézte Petőfi életútjának legfontosabb eseményeit, helyszíneit és a hozzá köthető fontos személyeket, a költő által felöltött szerepeket is sorra vette. Az előadásban ismertetett és felcsendülő művein keresztül megismerhettük például a szerelmes férfit, a katonát, a forradalmárt, a nemzeti költőt és a bohém, folyton borozgató művészt. Mindez egy-egy magára öltött szerepe volt az amúgy erős színészi ambíciókat dédelgető költőnek.
Az előadás a Rozs Tamás által megzenésített, az ősi magyar népzenei dallam- és ritmusvilágból építkező dalokkal vált kerek egésszé, amelyeket a zenész, zeneszerző csellóval kísérve, Háy Jánossal közösen adott elő. Utóbbi citerán, dorombon és egyéb ritmushangszereken is közreműködött a produkciókban. A Füstbe ment terv, A borozó és a Szabadság, szerelem című vers Rozs Tamás által megzenésített változata mellett egyebek közt egy toborzódal és a János vitézből Jancsi belépőjének feldolgozása is felcsendült.
Az előadók néhány kulisszatitkot is megosztottak lapunkkal a produkcióval kapcsolatban. Háy János elmondta egyebek mellett, hogy az előadás alapötletét a Petőfi-életműről és annak a művészetre mai napig gyakorolt hatásairól írt esszéje adta. Mint mondta, ehhez válogattak aztán néhány olyan dalt, amelyek illusztrációként jól példázzák az elhangzottakat. Hozzátette azt is, hogy egy Indiában élő magyar tanárnő, Köves Margit meghívásának eleget téve született meg ez az előadás, amelyet Újdelhitől Mumbaiig az ország több pontján is előadtak.
Éppen ezért olyan pontokat kerestem, amelyeken keresztül az indiaiak is rá tudnak csatlakozni Petőfi életművére. Így születtek meg ezek az általános művészeti gondolatok szerepekről, sérültségről és magáról az alkotófolyamatról. Azokról az alapvető esztétikai kérdésekről, amelyek Petőfi életművén keresztül is nagyon jól szemléltethetőek. Ehhez társult egy rövid, de nagyon kalandos és izgalmas életút bemutatása
– mondta Háy János, majd hozzátette: „Iszonyú felelősség távoli helyekre kivinni a magyar kultúrát, ugyanakkor felemelő megtapasztalni, hogy egy ennyire távoli országban milyen nyitottak mások, így a mi kultúránk iránt is”.
Rozs Tamás is hasonló élményeket idézett fel. Mint mondta, az indiai közönség nemcsak a magyar népzenéből táplálkozó dalok ritmusát és hangulatát érezte nagyon jól, de a szövegek tartalmának angol nyelvű ismertetése után a líraibb hangulatú részekre is rá tudtak csatlakozni. „Volt olyan helyszín, ahol már előre készültek. Az egyik egyetemen például az ottaniak megismerkedtek Petőfi költészetével, és feldolgozták néhány művét. Fantasztikus élmény volt, amikor Petőfi dalai szitárral kísérve csendültek fel” – idézte fel emlékeit Rozs Tamás.
