– Augusztus 26-án, szombaton az egyik legrégebbi hazai zenei fesztiválon, az idén 55 éves Szegedi Ifjúsági Napokon (SZIN) lépnek fel. Mi volt az első Szegedhez köthető élménye a zenekarnak?
– Nagyon sokszor játszottunk Szegeden, már a kezdeti időszaktól kezdve. 2010-ben, a zenekar indulásakor Szeged volt az egyik első vidéki nagyváros, ahol koncerteztük, méghozzá a Garaboncziás Borozóban. A billentyűsünk szerzett egy bútorszállító teherautót, amiben elöl hárman lehetett ülni, ott volt fűtés, hátulra meg be volt rakva egy szófaszerű fekvő alkalmatosság, ott viszont nem volt fűtés. Persze tél volt. Tisztán emlékszem a visszafelé útra, amikor is a dobosunkkal, Simon Bálinttal hátul utaztunk, és majdnem szétfagytunk, össze kellett bújnunk ezen a szófán. Közben hallgattuk a Free All Right Now című dalát, ami azért fontos momentum, mert pár évvel később erre utalva lett a lemezünk címe az, hogy The All Right Nows. A Garaboncziás borozóban egyébként a közönség úgy nézett ki, hogy ott volt a hely tulajdonosa, egy punk zenekar gitárosa, és föntről lekászálódott egy orosz stoner rockzenekar, akik ott aludtak, merthogy előző nap ott játszottak. Szóval ez volt az első szegedi élményünk, amit valószínűleg sosem fogok elfelejteni. Aztán jöttek a JATE-klubos kalandok, majd saját bulijaink is voltak Szegeden, a SZIN-en pedig olyan 2013–2014 óta játszunk.
– Mit gondol, mi a SZIN esszenciája?
– Ennek a fesztiválnak egyszerre előnye és hátránya, hogy a nyári szezon legvégén van. Hátrány talán olyan szempontból, hogy ekkorra már elfáradnak a zenészek, ugyanakkor már nincs bennük az a kötelező teljesíteni akarás vagy feszülés, ami a szezon elejét jellemzi. Épp ezért jó környezetben, nagyon felszabadult koncertek tudnak itt megvalósulni.
– Talán abban a tekintetben is tud kapcsolódni az Ivan & Parazol a SZIN szellemiségéhez, hogy annak idején ez a fesztivál jelentette a beatnemzedéknek a felszabadult szórakozást, ahol a fiatalok mindenféle retorzió nélkül bulizhattak. Sőt alkalmanként a tiltott kategóriába sorolt zenekarok is felléphettek itt. A zenekar pedig erősen merít a beat hőskorszakából.
– Nálunk ez lemezfüggő, és persze benne van ez a lelkületünkben, de mi a korai 60-as évek beatzenéjétől azért már elég messze kerültünk. A hidat inkább ott látom e korszak és a zenekarunk között, hogy
Simon Bálint már két éve egy nagyon különleges hangszeren, Laux József dobján játszik. Ilyen szempontból lehet azt mondani, hogy hazatér a hangszer. Pont pár napja láttam egy fotót az LGT – talán ’74-es – nyíregyházi koncertjéről, ahol Laux József a híres Ludwig Vistalite átlátszó akril dobon játszik, szóval simán lehet, hogy '75-ben vagy '76-ban ott volt a SZIN-en ez a hangszer. Most pedig újra ott lesz.
– Milyen exkluzív helyekre jutottak el idén, és mik a zenekar tervei a közeljövőben?
A hosszas Covid-időszak után nagyon kiemelten elkezdtünk foglalkozni azzal, hogy nyissunk a nemzetközi piacra. Óriási dolog, hogy felléphettünk a csehországi Colours of Ostrava fesztiválon, de játszottunk a Kolozsvár mellett megrendezett Electric Castle fesztiválon is. Idén önálló koncertet is adtunk Prágában, és ősszel valószínűleg lesz egy európai turnénk, de ezt még nem tudom száz százalékra mondani. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy végre elkészült a saját stúdió próbatermünk, amiben tudunk alkotni.
Miután fáradhatatlanul körbejátszottuk Magyarországot és Európát, most az új anyagok létrehozására szeretnénk koncentrálni.
Rég írtunk teljes lemezt – a Budai Pop két éve jelent meg –, szóval tervben van egy új album, amelyen már angol nyelvű dalok is helyet kaphatnak. Óriási mérföldkő volt a júniusi budapest parkbeli koncertünk, amelyről egy koncertfilmet is készítünk. Ez valószínűleg szeptember-október környékén meg fog jelenni. Látvány, nézőszám, produkció szempontjából valami olyat hoztunk össze, amit az elmúlt tizenhárom évben mindig akartunk, de csak részleteiben sikerült. Ezután a koncert után úgy éreztük, hogy 95 százalékban minden sikerült, amit elképzeltünk.
Borítókép: MW Bulvár/Keresztesi Balázs
