Múlt hét pénteken elindítottuk a Mel Gibson filmjeit bemutató sorozatunkat. Az ötödik helyet a 2000-ben készült, Nancy Meyers által endezett Mi kell a nőnek? ((What Women Want) című nagyszerű vígjáték szerezte meg. Ezen a héten a negyedik pozíciót elérő alkotással érkezünk, ami műfaját és komolyságát tekintve merőben eltér a múlt héten tárgyalt filmtől. Egy nagyon kemény, háborús film következik a sorban. Egy olyan mozi, ami egy valós történelmi eseményt dolgoz fel, méghozzá az amerikai történelem, talán legkegyetlenebb csatájának az igaz történetét meséli el. Ez a film pedig nem más, mit a Katonák voltunk (We Were Soldiers). Mel Gibson ebben a moziban új oldaláról mutatkozott be és nem is akárhogyan.
4. Katonák voltunk (2002)
Az amerikai-német koprodukcióban készült háborús filmnek a forgatókönyvírója és rendezője egyaránt Randall Wallace volt, aki mind forgatókönyvíróként, mind pedig rendezőként letette a névjegyét. Olyan filmek fűződnek a névéhez, mint az 1995-ös Rettenthetetlen (Braveheart), az Alexandre Dumas regényéből 1998-ban készült A vasálarcos (The Man in the Iron Mask), a Pearl Harbor (2001), John Malkovich és Diane Lane főszereplésével A paripa (Secretariat, 2010) vagy éppen az Igazából mennyország (Heaven Is for Real, 2014).
A Katonák voltunk Harold G. Moore nyugalmazott alezredes és Joseph L. Galloway civil haditudósító We Were Soldiers Once... And Young című nagy sikerű könyve alapján készült. Mindketten szemtanúi voltak a szörnyű ütközetnek, a kegyetlen Ia Drang-i csatának. Ezt követően mindketten megfogadták, hogy elmondják az embereknek a drámai élményeiket.
A történet és a történelmi háttér
1965. november 14-én, vasárnap reggel 10 óra 48 perckor Hal Moore (Mel Gibson) alezredes és katonái földet értek az X-Ray Leszálló Zónában, abban az Ia Drang-völgyben, amelyet Vietnámban a „Halál Völgyeként” emlegetnek. Moore alezredes elsőnek lépett a harcmezőre, és négyszáz emberével együtt mintegy kétezer észak-vietnámi katona ellenséges gyűrűjében találta magát. A harc, ami ezután következett, az Egyesült Államok történetének egyik legádázabb csatája volt, egyben az észak-vietnámi és az amerikai katonák közötti első nagy összecsapás. A csata 1965. november 14. és 20. között zajlott, és végül az észak-vietnámi csapatok visszavonulásával végződött. A véres csata a nevét a Drang folyóról kapta, amely Plei Mei-től északnyugatra fut egy völgyben. A film a harci cselekményekből mindössze a november 14–16. között lezajlott eseményeket dolgozza fel. A Katonák voltunk több, mint egy egyszerű háborús film. A kitűnő színészi alakítások, a nagyszerű dramaturgia, a meglepően realisztikus képek és a remek forgatókönyv együtt többet nyújt, mint egy szokványos háborús alkotás. Dean Semler operatőr az úgynevezett cinema verite stílusban fényképezte a mozit, hogy a néző mind fizikai, mind érzelmi értelemben minél hitelesebb képet kapjon az Ia Drang-völgyi csatáról. Arról a nem titkolt rendezői célról nem is beszélve, hogy ez a film tulajdonképpen egy tisztelgés a csatában harcoló és a hazájukért az életüket adó katonák előtt.
Benyomulunk a Halál Völgyébe, ahol a melletted levő hátát figyeled majd feszülten, s ő meg a te hátadat figyeli, s fikarcnyit sem törődsz a bőre színével, sem azzal, hogy hogyan szólítja Istent, amikor fohászkodik. Kemény és elszánt ellenséggel szállunk harcba. Nem ígérhetem meg, hogy mindannyiótokat élve hazahozlak. De egy dologra esküszöm: amikor csatába indulunk, én leszek az első, aki a harcmezőre lép, és én leszek az utolsó, aki elhagyja azt. És senkit – se holtat, se élőt – nem hagyok ott. Mi együtt fogunk hazajönni mindannyian.
Ezek voltak Hal Moore alezredes szavai, amelyeket katonáihoz intézett egy nappal azelőtt, hogy emberei élén a háborúba indult. A ma emberének ezek a szavak már nem biztos, hogy ugyanazt jelentik, de a súlyukat még ma is érezzük. A rendező, Randall Wallace a következőket nyilatkozta a filmről:
„Valamikor 1993-94-ben, egy könyvesbolt polcán láttam meg a könyvet. Már a borító és a cím fennkölt stílusa is vonzott, a történet pedig megfogott. Azonnal tudtam, hogy filmet akarok csinálni belőle.”
Nagy hatással volt a szerzőkre az a mindent elsöprő szenvedély, ami Wallace-t a könyvhöz, majd a filmhez kötötte, érezték, hogy nem csupán egy háborús tucatfilmet akar készíteni a könyvükből. Ez a szenvedély meg is látszik a filmen. Mel Gibson pedig egész egyszerűen zseniális ebben a moziban. Remekül alakítja a hazájáért mindenre képes Moore alezredest. Moore és Gibson többször találkoztak is a forgatások előtt és közben is. De nagyon jól mutatja, hogy ez a film személyes ügy volt a színészeknek és a stábnak is, mert nemcsak Gibson találkozott Moore-ral, többen a színészek közül felkeresték a valós személyeket, akiknek alakját a filmben életre keltik. Gibson szerint a film sikerének a titka a szenvedély mellett az volt, hogy nagy hangsúlyt fektettek benne az otthon maradt családtagokra, az asszonyokra. Wallace azt mondta erről:
„A film fele tulajdonképpen a családokról szól. Sokat beszélünk a csatában harcoló férfiak bátorságáról, de soha senki nem említi az otthon maradt családok bátorságát, az általuk hozott áldozatot”.
