1. Cseh Tamás: Corvin köziek
Corvin-közben összegyűltek rég a nagyfiúk,
s fegyvert fogtak egy-kétszázan, nem volt más kiút.
A Cseh Tamás–Bereményi Géza páros szokásához hűen a személyes nosztalgia bensőséges hangján kívánta elbeszélni a magyar történelem egyik sorsfordító eseményét. Zenei mikrotörténet ez a forradalom kovászairól, mindazokról, akiket csak úgy nevezünk: a Corvin köziek. A dal 1990-ben, 1956 történelmi, politikai és közéleti újraértékelésének kellős közepén készült el. Kiváló útmutató a mai generációk számára is, hogy megtudják, „ők voltak” azok.
2. Lezsák Sándor: Misi, a puska és a lódenkabát
Apám mérges volt, mert puskát láttunk,
igazit, hallgassunk erről, mert baj éri a Lezsák Misit.
Hasonló személyes események sorát idézi fel Lezsák Sándor Misi, a puska és a lódenkabát című versében, amelyet 2016-ban az Énekmondó Együttes alkotott dallá. Sajnos online változatban nem elérhető, de az ebből készült zeneszám a „Száz évre dall” című CD-n hallható. Versolvasó, dalhallgató Lezsák Sándor szövegéből megérthet valamit nemcsak az 1956-os véráztatta szabadságharc eseményeiből, hanem az utána megkezdődő azon találkozásokból, amikor a nyugatra disszidált magyarok új ajtókat mutattak az itthon maradottaknak. Azokról a kettétört életutakról, amelyek közel kétszázezer család osztályrészévé lettek 1956 után.
3. Beatrice: Corvin-köz
A Kárpátok bércei közt besütött a nap,
aki magyar, az most velünk tart.
A tavaszi szél vizet áraszt dallamát felhasználva megírt dal a lírai hangvételtől eljut a kemény rockig. A váltás olyan hirtelen és drámaian történik meg, ahogy 1956-ban a békés tüntetés is pillanatok alatt fordult át élet-halál harccá. Az örökös ellentmondás meghatározta annak 1989 előtti, nyíltan fel nem vállalható fogalmi keretét. Ez a kettősség, ellentmondás meghatározta magát a forradalmat is. „Gyilkosok és árulók”, és Magyarország, amely egyszerre a „szabadság hazája, s a gonosz birodalma”. Nagy Feróék kíméletlenül ragadták meg és emelték ki a lényeget, ahogy az ebben a zenei műfajban lehetséges.
