A főváros negyedik közúti hídját, amelyet az öt évvel korábban Genfben meggyilkolt, közszeretetnek örvendő Erzsébet királynéról neveztek el, 1903. október 10-én adták át a forgalomnak. A budapestiek lelkesen vették birtokukba a hidat, amelyen azonban egészen az 1918-as őszirózsás forradalomig két krajcár hídpénzt kellett fizetniük.
Az átadás után 11 évvel, 1914. augusztus 14-én a villamosközlekedés is elindult, 1928-tól pedig buszok is áthaladtak a hídon.

A régi Erzsébet híd története 1945. január 18-án, Budapest ostroma alatt ért véget.
A Budára visszavonuló németek felrobbantották, s bár a négy lánckamrában elhelyezett detonátor közül csak egy lépett működésbe, ez is elég volt a híd összeomlásához.
A viszonylagos épségben maradt pesti pilonok aztán hosszú évekig, egészen 1961-ig mementóként magasodtak a parton. A háború után ideiglenes megoldásként pontonhíd épült a Petőfi tér és a Döbrentei tér között, amit a pesti nyelv „Bözsi” névre keresztelt el, az ideiglenes átkelőt 1949-ben, az újjáépített Lánchíd átadása után elbontották.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!