Tessényről keveset tudunk, pedig valamikor a tizenkilencedik század végén magyarokat is vonzott a térség fellendülő bányaipara. De vonzott lengyeleket is. Ők Cieszynnek nevezik a városkát. Csehek is sokfelől költöztek a vidékre. Ők Těšín néven emlegették új otthonuk központját. És persze német-osztrák is jött szép számmal. No, nekik könnyű dolguk volt. Évszázadok óta Herzogtum Teschen néven emlegették az aprócska tartományt. Hát valahol itt kezdődik Český Těšín lengyel társulatának előadása. És mielőtt az újabb kimondhatatlan cseh városnév miatt kérdőre vonnak, jelzem: a végén kiderül az is, miért lett Tessény egy része Český Těšín, és hogyan lett ott lengyel színtársulat.
Maradjunk egyelőre a nekiiramodó bányaiparnál, illetve annál a pillanatnál, amikor Kawrina bányásztelep közelében, az egyik tárnában rettenetes szerencsétlenség történik. Az 1894-es bányakatasztrófa valóban megesett, s innen indul Karin Lednická regénye, illetve az abból készített színmű. A dráma amolyan családtörténet.
Egy negyedszázadon át követhetjük a Matuszek család sorsát, jobbára az asszonyi nézőponton keresztül. A történet középpontjában Barbara Matuszek áll, aki elveszti férjét és egyetlen fiát a katasztrófában, s magára maradva próbálja felnevelni három lányát. Számíthat a bányászközösség támogatására, barátnője segítségére, de azért nincs könnyű dolga. S miközben ő amolyan ősanyaként, ezer nehézséggel dacolva fogja össze családját, körülötte forog az élet: házasságok, válások, felívelő karrierek, összeomló életek, szerelmek és árulások, hogy azután a mindezekből összeálló helytörténet és lokális kultúra szövetét szétszaggassa a világtörténelem nagy háborúja.
Nemcsak a paraszti sorból menekülő proletárrá, majd néha-néha, nagy ritkán polgárrá váló emberek történetében közép-európai ez a mese, nemcsak a monarchia sokfélesége jelenik meg benne, de az is, ahogy ez a nagy konglomerátum széthullik, s maga alá temeti azokat az embereket, akik építették. A dráma vége felé lengyelek és csehek esnek egymásnak, a korábban együtt élő bányászok között nemzeti törésvonal szalad végig, s végül a két ország között kettéosztott tartomány cseh oldalán maradt lengyel kisebbségre erős súlyként nehezedik a prágai kormányzat elnyomó nemzetiségpolitikája.
Český Těšín, azaz Cseh Tessény a hajdan regionális központ nyugati negyede, az Olše folyó cseh oldalára jutott városrész. Itt alapítottak cseh színházat a második világháború után, amelynek 1951 óta lengyel társulata is van. A térségben nagyjából 140 ezer lengyel élt a két háború között. Ma már nyilván kevesebben vannak, de azért akadnak jó néhányan.
A darabban kulcsszerepet játszó bányásztelep, Kawrina temploma a bányaművelés miatt megdőlt. Vissza is kellett bontani, hogy össze ne omoljon. A megcsonkított istenháza azonban ma is áll. Olyan ferde, mint a pisai torony. Erős szimbólum. Ötletes címválasztás, annak ellenére, hogy a történetben csak néhány utalással van jelen. De azért az építés és bontás váltakozásáról, a lehetőségeket kínáló, de hitet, közösséget aláásó, majd embereket háborúba sodró nagyipar kíméletlenségéről mindent elmond az a görbe templom.
És még valami: az egyik színész, Jan Monczka – mint a darab után tartott közönségtalálkozóból kiderült – éppen Kawrinából származik. Apja, anyja Csehszlovákiában született, Lengyelországban házasodtak (1938-ban rövid ideig lengyel birtok lett az egész bányavidék), ő majdhogynem a Német Birodalomban született, s most a Cseh Köztársaság polgára… Pedig sokáig ki sem mozdult a család Kawrinából…
Ugye, ismerős történet?
Borítókép: Jelenet az előadásból (Forrás: Nemzeti Színház)
