Kétszáztíz éve született Giuseppe Verdi, a romantikus opera egyik legnagyobb mestere

A zenetörténet egyik legnagyobb operakomponistája a szenvedélyektől fűtött olasz léleknek megfelelő formát az áradó dallamokban találta meg, áriáit még a velencei gondolások és a nápolyi utcazenészek is énekelték. Kétszáztíz éve, 1813. október 10-én született Giuseppe Verdi.

Fotó: Wikipédia

Népszerűségére jellemző, hogy a század közepén Párizsban az operaházi évad nagyobb részét az ő művei tették ki. 

A legenda szerint a Rigoletto legnagyobb „slágerét”, az Az asszony ingatag című áriát csak az utolsó pillanatban adta oda az énekesnek, akinek azt még fütyülnie sem volt szabad nyilvános helyen. Verdi attól tartott ugyanis, hogy a dallamot megjegyeznék az emberek, és ő plágiumba keveredne. 

Az Aida az egyiptomi alkirály felkérésére készült, de nem a Szuezi-csatorna és nem is a kairói operaház megnyitójára, ahogy a köztudatban él. A munkát először visszautasította, de amikor „megfenyegették", hogy helyette Wagnert vagy Gounod-t kérik fel, igent mondott. Verdi a párizsi opera megrendelésére komponálta A szicíliai vecsernyét, a szentpétervári Mariinszkij színháznak A végzet hatalmát, ezt az 1862-es ősbemutató után átdolgozta.

Az Aida után tizenöt évig nem írt újabb operát, ebből az időszakból kiemelkedő műve az Alessandro Manzoni olasz költő és szabadságharcos halálára született Rekviem. Már a hetvenes éveiben járt, amikor megírta az Otellót (1887), majd nyolcvanévesen, szintén Shakespeare nyomán utolsó operáját, a Falstaffot – ez volt második vígoperája, amely fél évszázaddal az első után született. Verdi aktív közéleti tevékenységet is folytatott, képviselő, majd 1875-től szenátor volt, jövedelméből az elesetteket támogatta, kórházakat alapított. Egyre-másra kapta a legnagyobb elismeréseket, de a kitüntetések nem érdekelték. Amikor a király márkivá akarta kinevezni, ezt azzal utasította vissza, hogy ő egy „egyszerű paraszt”. Művei előadásáról igen határozott nézetei voltak, megesett, hogy kisebb könyvnyi terjedelemben foglalta össze a legapróbb részletekre vonatkozó instrukcióit a rendező és az énekesek számára. Egyik levelében így írt: 

Hangjegyeim, legyenek azok szépek vagy csúnyák, sohasem a véletlen szülöttei, és mindig mondani akarok velük valamit.

Egy anekdota szerint amikor Verdi nyaralását a naphosszat az ő operarészleteit visszhangzó utcai verklik zavarták meg, arra a szezonra az összes verklit kibérelte, és eldugta egy szobába. Muzsikáját szívesen használják filmekben is, egyebek között a Micsoda nő! című vígjátékban is a Traviata dallamai csendültek fel.

Verdi 1901. január 27-én halt meg Milánóban, a gyász miatt azon a napon a város boltjainak többsége zárva tartott, és rövid időre a közlekedés is megbénult. Végrendeletében vagyona nagy részét kórházakra, szociális intézményekre hagyta. Ő alapította a világon az első menhelyet idős zenészek számára, amely ma is működik, egész életművéből ezt tartotta a legmaradandóbb alkotásnak.

Verdi születésének bicentenáriumán, tíz éve világszerte emlékévet tartottak, a taorminai ókori színházban előadott Rigolettót a világ hatszáz mozija közvetítette. A Magyar Állami Operaházban tartott gálán tizenkét karmester vezényelt egyetlen estén, kronológiai sorrendben idézve fel Verdi munkásságát az első opera, az Oberto nyitánytól az életművet záró Falstaff fúgáig.

Borítókép: Opera de Paris Garnier (Fotó: Wikipédia)