A Parma melletti Le Roncoléban (ma: Roncole Verdi) jött a világra Giuseppe Verdi. A legenda szerint hatévesen, ministrálás közben a templomban hallott először orgonaszót, s azonnal elhatározta: zenével fog foglalkozni. A ma Verdi nevét viselő milánói konzervatórium felvételi vizsgáján megbukott, ő mégis a városba költözött és a Scala korrepetitorától vett órákat. Huszonhárom évesen megnősült és a szülőfalujához közeli Busseto zenekarának vezetője lett.
Verdi művei
Első művét, az Obertót 1839-ben mutatta be a Scala, a kedvező fogadtatás nyomán újabb megbízást kapott. A pünkösdi királyság című vígopera komponálása közben elvesztette feleségét és két gyermekét. Az opera megbukott, Verdi élete mélypontra jutott. A Scala igazgatójának kapacitálására mégis újra munkához látott, így született 1842-ben a Nabucco, benne a híres Szabadság-kórussal. Műve hatalmas siker lett, a babiloni fogságban senyvedő zsidók történetét az olasz közvélemény az Ausztria elleni szabadságharc jelképének tekintette. Ezt követte 1843-ban a Lombardok, 1844-ben az Ernani , ami az olasz egységért küzdő mozgalom jelképévé tette. Még neve is politikai jelszó lett, a Viva V.E.R.D.I.-t azt jelentette: Viva V(ittorio) E(manuele) R(e) D’I(talia) – Éljen Viktor Emánuel, Olaszország királya. 1844-ben mutatták be A két Foscari című, Lord Byron azonos című történelmi drámája alapján íródott, ritkán játszott művét. Az 1848-as forradalmakig 15 operája, életművének több mint fele született meg, de ezt az időszakot „gályarabságnak” tekintette, mert több operáját is az impresszáriók nyomása alatt komponálta.
Második alkotói korszakában, az 1850-es évektől olyan remekműveket írt, mint a Rigoletto Victor Hugo drámája nyomán, A Trubadúr García Gutiérrez spanyol író El trovador című műve nyomán, a Traviata ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című műve alapján, az Álarcosbál, a Simon Boccanegra, a Schiller drámája ihlette Don Carlos és az Aida. Legszebb operáinak egy részét abban az észak-olaszországi Sant’Agata-i villában komponálta, amelyet 1848-ban vásárolt meg és 1851-től haláláig ott élt.
Népszerűségére jellemző, hogy a század közepén Párizsban az operaházi évad nagyobb részét az ő művei tették ki.
A legenda szerint a Rigoletto legnagyobb „slágerét”, az Az asszony ingatag című áriát csak az utolsó pillanatban adta oda az énekesnek, akinek azt még fütyülnie sem volt szabad nyilvános helyen. Verdi attól tartott ugyanis, hogy a dallamot megjegyeznék az emberek, és ő plágiumba keveredne.
Az Aida az egyiptomi alkirály felkérésére készült, de nem a Szuezi-csatorna és nem is a kairói operaház megnyitójára, ahogy a köztudatban él. A munkát először visszautasította, de amikor „megfenyegették", hogy helyette Wagnert vagy Gounod-t kérik fel, igent mondott. Verdi a párizsi opera megrendelésére komponálta A szicíliai vecsernyét, a szentpétervári Mariinszkij színháznak A végzet hatalmát, ezt az 1862-es ősbemutató után átdolgozta.
