A 400 négyzetméteres ledfalon megjelenő, mai modern technikán alapuló, elképesztő részletességgel kidolgozott animációk élethű helyszíneket megidézve az ősi történelmi korokba repítették vissza a nézőket. Ezt a hatást erősítették tovább az Erkel László Kentaur által tervezett jelmezek, valamint a világítástechnika, amely olykor a színpad melletti fákat megvilágítva a teljes helyszínt bevonta ebbe az időnként misztikus színpadi világba, amelynek a nézők is részeseivé válhattak. Egy 1500 évvel ezelőtti kor, a magyar történelem egy kis szelete kelt életre a Margitszigeten.
A Verdi műveire jellemző, szenvedélytől fűtött operában, amelynek szövegkönyvét Francesco Maria Piave és Temistocle Solera írta, a legendás történelmi alak nemcsak hódító hadvezérként, de szerelemtől égő, olykor kétségekkel küzdő, érző férfiként is megjelenik, aki nemcsak győzni, de egy-egy kudarcból tanulva talpra állni is képes, és akit mélyen megérint az őszinte szerelem. A benne dúló szenvedélyes érzelmeket a nagyívű zene és a lebilincselő énekhangok mellett a Feledi Balázs koreográfiáit megjelenítő táncosok fejezték ki, akik szellemalakokra emlékeztető megjelenésükkel és a modern balett világa által ihletett, drámai kifejezőerővel bíró mozgásukkal a történet legjelentősebb pillanatait tették még hangsúlyosabbá.
A címszerepet éneklő, kanadai származású operaénekes, John Relyea karizmatikus megjelenése és erőteljes basszbariton hangja, amelyet éneklés közben mintha a Föld energiái táplálnának, pillanatok alatt elvarázsolta a közönséget. A legendás, északi istenekre emlékeztető történelmi alak személyiségét árnyaltan, hol erős, hódító hadvezérként, hol pedig érző, szenvedélyes férfiként jelenítette meg a színpadon. Csakis egy rendkívüli nő lehet rá képes, hogy rabul ejtse egy ilyen karizmatikus egyéniségű uralkodó szívét. Odabellát, a szép és szenvedélyes, édesapja kegyetlen halálának megbosszulásáért és népe felszabadításáért a bibliai Judithoz hasonlóan bármire képes rabszolganőt ezúttal Rálik Szilvia keltette életre. A Liszt Ferenc-díjas operaénekes kiváló partnere volt nemcsak a címszerepet alakító, világszerte elismert John Relyea-nek, de örök szerelmét, az aquileiai lovagot, Forestót életre keltő László Boldizsárnak is, aki drámai kifejezőerejű hangján a haragot, a szerelmet, a csalódottságot és a féltékenységet egyaránt hitelesen szólaltatta meg.
Ugyanilyen erős érzelmeket közvetített énekhangjával a római generálist, Eziót alakító Haja Zsolt is. Fontos szerepet játszott a történetben I. Leó pápa, akit Gábor Géza keltett életre. Verdi operáiban kiemelt szerep jut a kórusnak, általuk teljesedik ki a hangzás. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon megszólaló nagy létszámú kórus, a Magyar Állami Operaház kórusának hangja betöltve a teret, tovább fokozta a drámai hatást. A Magyar Állami Operaház Zenekarának előadásában Rajna Martin, Junior Prima díjas első karmester vezényletével lebilincselő szépséggel csendültek fel a romantika egyik legnagyobb zeneszerzőjének csodaszép dallamai.
Ez a mű Verdi első alkotói korszakában született, Zacharias Werner Attila, König der Hunnen című drámája alapján, és a velencei La Fenice operaházban volt az ősbemutatója, 1846-ban. Ekkoriban – a romantika korában elvártaknak megfelelően – Verdi a történelmi témák felé fordult, miközben francia és német hatásokkal ötvözve saját zenei stílusát is kialakította. Ez a belcanto néven ismertté vált stílus az Attilában a duettekben és a kórusrészeknél követhető leginkább nyomon. Érdekesség, hogy Magyarországon először 1972-ben, ugyanígy a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon láthatta a közönség a darabot.
Idén, az előadás által nyújtott élményt kiegészítendő, a Víztoronyban egy Attila korát bemutató kiállítást is megtekinthetett a közönség. A tudósokkal és muzeológusokkal együttműködve elkészített tárlat az akkori időkből származó tárgyak és dokumentumok fotóival történeteket is elmesélve idézi meg a magyar történelmi múlt egyik fontos korszakát.
