Titokzatos budai óvóhelyet jártunk be

Budapesti óvóhelytúrán jártunk, ahol megismerhettük egy igazán titokzatos budai óvóhelyet. A nyolcvanéves Ördögorom a hétvégén megnyílik a látogatók előtt.

Budapest Második világháborús óvóhely a XII. kerületben Edvi Illés utca 21 Fotó: Teknős Miklós

Csecserits Artúr egy óvóhelyen található bábuval (Fotó: Teknős Miklós)

Mit rejt az Ördögorom gyomra?

Beléptünk a földalatti létesítménybe, ahol kiderült, hogy a második világháború alatt készült óvóhelyeknek gáz- és szilánkbiztosnak kellett lenniük. Ez a feltétel ennél az óvóhelynél csak részben teljesült, mivel a háborús készlethiány miatt már csak pótanyagú faajtókkal tudták felszerelni a létesítmény három kijáratát. A ma látható, rozsdaette acélajtók csak később, a Rákosi-korszakban kerültek a helyükre. Az Ördögorom óvóhelye, ha beszélni tudna, vaskos kötet töltene meg csupán a II. világháború időszakával is. 

1944. május 5-én például a magyar légvédelem lelőtt egy angol gépet, amely éppen az Ördögorom csárda mellett csapódott a hegyoldalba, 

nem kis riadalmat okozva a környéken élőknek. Budapest 1944. december 24-én kezdődő ostromával az ideiglenes légoltalmi létesítménybe hosszú hetekre költöztek be a lakosok. Csecserits Artúr azt is hangsúlyozta, hogy a fővárosi katlancsata egy fontos hadszíntere volt a Farkasréti temető, ahol a Vörös Hadsereg és a német–magyar csapatok sokáig folytattak élet-halál harcot. A környező házakban élők igyekeztek a környékbeli óvóhelyeken, többek között az Ördögorom óvóhelyen menedéket találni. Az eredetileg körülbelül kétszáz fősre épített, ötszáz négyzetméteres óvóhelyen jóval többen zsúfolódhattak össze. A civil lakosság megpróbáltatásai az óvóhelyen is folytatódtak, mivel azokat egy-másfél órás légitámadások idejére tervezték, nem pedig több heti ott tartózkodásra. Ez pedig számos nehézséget és kihívást jelentett az ott menedéket találóknak. 

A lakosoknak meg kellett küzdeniük az elemekkel, a szomjúsággal, a hideggel, a sötétséggel is, mivel miután megszűnt az áramszolgáltatás, már csak petróleumlámpákkal és a gyertyákkal tudtak némi világosságot teremteni.

Az Ördögorom óvóhely részlete (Fotó: Teknős Miklós)

Óvatosan jártuk be a zegzugos óvóhelyet, amelynek kialakítása meglehetősen sajátságos. Csecserits Artúr beszámol arról, hogy sajnálatosan kevés tényszerű információ maradt fent az óvóhelyről és az ott menedéket kereső családokról. A környéken azonban számos történet kering, amelyet még az helyi idősek meséltek. Az óvóhelyet a negyvenes évek végén államosították, onnantól több írásos adat maradt fent. Az 1950-es évek legelején, amikor alaposan megromlottak a magyar–jugoszláv politikai kapcsolatok, a magyar vezetés igyekezett felkészülni egy esetleges újabb háborúra. Ekkor kezdődött meg a déli határszakasz kiépítése, amelynek során ráleltek a mohácsi csata egyik tömegsírjára is. 

Az óvóhely évtizedekig a közönség elől elzárt volt (Fotó: Teknős Miklós)

A fővárosban pedig új óvóhelyépítési hullám indult meg, továbbá megkezdték a II. világháborús objektumok felújításait és továbbépítéseit. A légoltalmi és életvédelmi létesítmények fejlesztése kapkodva és gyakorta kellő anyagi erőforrás nélkül történt meg. A budai oldalon jóval gazdaságosabbnak bizonyult a meglévő sziklaóvóhelyek korszerűsítése. 

Ez történt az Ördögorom óvóhely esetében is.

 A létesítmény ekkor kapta meg azokat a súlyos acélajtókat és az akkor korszerűnek számító elektromos hálózatot, amelyek részei még ma is megtalálhatók. A jugoszláv–magyar háború elmaradt, így a modernizált létesítményt sosem használták. Évtizedekkel később egy helyi vállalkozó raktározásra használta a létesítményt, az utóbbi években pedig Erődítés Történeti Egyesület üzemelteti a létesítményt. Az Ördögorom óvóhely legközelebb október 21-én látogatható, aki pedig a további részletekre is kíváncsi, azoknak két időpontban külön vezetésen mutatják be az óvóhely apró érdekességeit.
 

Borítókép: Részlet az Ördögorom óvóhelyből (Fotó: Teknős Miklós)