Az Ördögorom óvóhely időként megnyitja rozsdaette acélajtajait, hogy meséljen a második világháborúról és az 1950-es évekről. Csecserits Artúrral az Erődítés Történeti Egyesület elnökével, a szombati óvóhelytúra vezetőjével jártuk végig a földalatti bunkert.
Izgatottan kerestük fel az Edvi Illés utcáról megközelíthető óvóhelyet, ahol várt már ránk Csecserits Artúr, a magyar légoltalom kutatója és a létesítmény üzemeltetője. Örömmel számol be arról, hogy az objektum jövőre is látogatható lesz. A járatrendszer korábban a nyilvánosság elől elzárt volt, de öt éve azon dolgoznak, hogy a XXI. századi fiatalok és a történelem iránt érdeklődő embereknek bemutattassa ezt a különleges óvóhelyet, amely sokszáz ember életét mentette meg egykoron.
A különleges séta alkalmával megtudtuk, hogy a második világháború végére több mint háromezer óvóhely volt Budapesten. Szükség is volt ezekre a létesítményekre, mert miután 1944. március 19-én a náci Németország megszállta Magyarországot, megkezdődtek hazánk felett azok a nagyszabású szövetséges légitámadások, amelyek végérvényesen megváltoztatták az ország jövőjét.
1944. április 3-tól kezdve soha nem tapasztalt légitámadások érték hazánkat és annak székesfővárosát.
Az amerikai gépek nappal, a brit bombázók pedig esténként, akár több száz géppel vették célba Budapestet.
A támadások hadiipari létesítmények, gyárak, vasúti csomópontok ellen irányultak, de a csaknem egymillió fős nagyváros civil lakosságát is biztonságba kellett helyezni a légitámadások idejére.
A lakóházak pincéin túl számos polgári óvóhely is épült. Ezek többsége ma már nem elérhető, ritka kivétel a XII. kerület egyik magánóvóhelye, amely az Ördögorom egyik különleges, máig megmaradt földalatti, világháborús létesítménye. A tűzköves dolomitba vájt hely feladata az volt, hogy a környéken lakók és egykori neves Ördögorom csárda vendégeit is megvédje egy esetleges légitámadás esetén.
Mivel magánóvóhely volt, pénzért megvásárolható belépőkért lehetett igénybe venni az óvóhelyet.
Az átlagosan 15-20 méter sziklaréteg alatt meghúzódó óvóhely keresett volt, mivel 1944-re nemcsak a szövetségesek légi fölénye vált egyértelművé, hanem az is, hogy csak a korszerű, bombabiztos óvóhelyek nyújthatnak biztonságot a háborúban.
Mit rejt az Ördögorom gyomra?
Beléptünk a földalatti létesítménybe, ahol kiderült, hogy a második világháború alatt készült óvóhelyeknek gáz- és szilánkbiztosnak kellett lenniük. Ez a feltétel ennél az óvóhelynél csak részben teljesült, mivel a háborús készlethiány miatt már csak pótanyagú faajtókkal tudták felszerelni a létesítmény három kijáratát. A ma látható, rozsdaette acélajtók csak később, a Rákosi-korszakban kerültek a helyükre. Az Ördögorom óvóhelye, ha beszélni tudna, vaskos kötet töltene meg csupán a II. világháború időszakával is.
1944. május 5-én például a magyar légvédelem lelőtt egy angol gépet, amely éppen az Ördögorom csárda mellett csapódott a hegyoldalba,
nem kis riadalmat okozva a környéken élőknek. Budapest 1944. december 24-én kezdődő ostromával az ideiglenes légoltalmi létesítménybe hosszú hetekre költöztek be a lakosok. Csecserits Artúr azt is hangsúlyozta, hogy a fővárosi katlancsata egy fontos hadszíntere volt a Farkasréti temető, ahol a Vörös Hadsereg és a német–magyar csapatok sokáig folytattak élet-halál harcot. A környező házakban élők igyekeztek a környékbeli óvóhelyeken, többek között az Ördögorom óvóhelyen menedéket találni. Az eredetileg körülbelül kétszáz fősre épített, ötszáz négyzetméteres óvóhelyen jóval többen zsúfolódhattak össze. A civil lakosság megpróbáltatásai az óvóhelyen is folytatódtak, mivel azokat egy-másfél órás légitámadások idejére tervezték, nem pedig több heti ott tartózkodásra. Ez pedig számos nehézséget és kihívást jelentett az ott menedéket találóknak.
A lakosoknak meg kellett küzdeniük az elemekkel, a szomjúsággal, a hideggel, a sötétséggel is, mivel miután megszűnt az áramszolgáltatás, már csak petróleumlámpákkal és a gyertyákkal tudtak némi világosságot teremteni.
Óvatosan jártuk be a zegzugos óvóhelyet, amelynek kialakítása meglehetősen sajátságos. Csecserits Artúr beszámol arról, hogy sajnálatosan kevés tényszerű információ maradt fent az óvóhelyről és az ott menedéket kereső családokról. A környéken azonban számos történet kering, amelyet még az helyi idősek meséltek. Az óvóhelyet a negyvenes évek végén államosították, onnantól több írásos adat maradt fent. Az 1950-es évek legelején, amikor alaposan megromlottak a magyar–jugoszláv politikai kapcsolatok, a magyar vezetés igyekezett felkészülni egy esetleges újabb háborúra. Ekkor kezdődött meg a déli határszakasz kiépítése, amelynek során ráleltek a mohácsi csata egyik tömegsírjára is.
A fővárosban pedig új óvóhelyépítési hullám indult meg, továbbá megkezdték a II. világháborús objektumok felújításait és továbbépítéseit. A légoltalmi és életvédelmi létesítmények fejlesztése kapkodva és gyakorta kellő anyagi erőforrás nélkül történt meg. A budai oldalon jóval gazdaságosabbnak bizonyult a meglévő sziklaóvóhelyek korszerűsítése.
Ez történt az Ördögorom óvóhely esetében is.
A létesítmény ekkor kapta meg azokat a súlyos acélajtókat és az akkor korszerűnek számító elektromos hálózatot, amelyek részei még ma is megtalálhatók. A jugoszláv–magyar háború elmaradt, így a modernizált létesítményt sosem használták. Évtizedekkel később egy helyi vállalkozó raktározásra használta a létesítményt, az utóbbi években pedig Erődítés Történeti Egyesület üzemelteti a létesítményt. Az Ördögorom óvóhely legközelebb október 21-én látogatható, aki pedig a további részletekre is kíváncsi, azoknak két időpontban külön vezetésen mutatják be az óvóhely apró érdekességeit.
