Kosztolányi Dezső „lelki társa”, ahogy ő nevezte magát, 1919. szeptember 14-én jött a világra. Szülővárosa, a vajdasági Zombor az első világháború után került a Szerb-Horvát-Szlovén Államhoz, a későbbi Jugoszláviához. Gyerekkorát Bácskában, Baján és Budapesten töltötte. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára iratkozott be, s 1942-ben a pécsi egyetemen doktorált, diplomamunkáját Közigazgatás és a filmjog címmel írta. Már hallgatóként a Független Színpadon volt segédrendező és díszlettervező, 1939-ben Szőts Istvánnal és Máriássy Félixszel a Hunnia Filmgyárba került gyakornoknak és forgatókönyvírónak. 1943-ban Szőts István társaságában forgatókönyvet írt Móra Ferenc Ének a búzamezőkról című könyvéből, de az Országos Nemzeti Filmbizottság ezt elutasította, a cenzúra miatt ekkor még másik filmes terve, Darvas József Szakadék című drámájának megfilmesítése sem valósulhatott meg.
A második világháború után, 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt Sarló Filmvállalatát vezette, majd a filmipar 1948-as államosítása után a Nemzeti Filmgyártó Vállalat ügyvezetője lett. A filmgyár rendezőjeként dolgozott, 1954-ig a Színház és Filmművészeti Főiskolán is tanított. 1965–66-ban a filmgyár filmszínészképző stúdióját igazgatta, 1963 és 1980 között a filmművészek és filmalkalmazottak szakszervezetének elnöki tisztét is betöltötte.
Neve először társrendezőként szerepelt az első teljes hosszában színes magyar film, az 1950-ben bemutatott Ludas Matyi stáblistáján. A rendezéssel a tapasztaltabb Nádasdy Kálmánt bízták meg, a filmet Hegyi Barnabás fényképezte, a címszerepet a húszéves Soós Imrére, a női főszerepet a tizenkilenc éves Horváth Terire osztották. A mára klasszikussá vált alkotás negatívja már az ötvenes években elvesztette színét és hangját, így amikor 1961-ben fekete-fehérben ismét forgalmazni kezdték, újra kellett szinkronizálni. A filmet 2004-ben digitális technikával teljesen felújították és a hangokat is helyreállították. Ranódy László 1953-ban másodszor is társrendező volt Nádasdy és Szemes Mihály mellett a Föltámadott a tenger című, az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot feldolgozó monumentális tablóban. Az ötvenes évek legnagyobb filmes vállalkozásának napjainkra készült el színeiben felújított, kiegészített és digitalizált változata.
Első önálló munkáját 1950-ben Csillagosok címmel kezdte forgatni, de a sematikus, a téeszesítésről szóló produkció nem készülhetett el. Első megvalósult önálló rendezése 1954-ben a Hintónjáró szerelem című sikeres vígjáték lett. Két év múlva megvalósíthatta régóta dédelgetett tervét – filmre vitte Darvas József Szakadék című regényét, az alkotás a Karlovy Vary-i filmfesztiválon a zsűri nagydíját érdemelte ki, Máriássy Félix Egy pikoló világos című alkotásával megosztva.
Ranódy határozott rendezői egyéniségének jellemzői – a friss valóságlátás, a humánus szellem, az emberközeliség, a szereplőkkel való mély együttérzés, a drámai hangvétel, a lírai stílus – a háború utáni megújuló magyar filmművészet fontos jegyeivé váltak.
Ezt az olasz neorealizmus hatását tükröző, társadalmi körképet festő nagyvárosi történet (A tettes ismeretlen, 1957) és egy szintén Darvas-művön alapuló költői hangvételű szerelmi történet (Akiket a pacsirta elkísér, 1959) követte.
Érett korszakában a Nyugat szerzőinek műveit álmodta filmre. 1960-ban Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényét dolgozta fel, majd következett a Kosztolányi Dezső műve nyomán forgatott Pacsirta, amelyet Cannes-ban Arany Pálmára jelöltek, Páger Antal pedig alakításáért elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat. Az 1966-os Aranysárkány ugyancsak Kosztolányi-feldolgozás, egy kisvárosi gimnáziumi tanár kálváriájáról, a Hatholdas rózsakert Babits Mihály önéletrajzi ihletésű műve alapján készült. 1976-ban Móricz Zsigmond Árvácska című regényét vitte filmvászonra. A mű operatőre Sára Sándor volt, a forgatókönyvet Elek Judittal közösen írta, a film több fesztiválon is, köztük Karlovy Varyban díjat kapott. Az Árvácska egy gyermeklány szenvedésekkel teli életét meséli el, témája az emberi kiszolgáltatottság és a humanizmus, a megalázottak és nincstelenek védelme. A főszereplő Czinkóczi Zsuzsát a rendező hétezer gyerek közül választotta ki, Ranódy fedezte fel – többek között – Moór Mariannát és Nagy Annát is.
Szívesen fordult klasszikus szerzőkhöz, mert azt tartotta, hogy amíg eredeti irodalmi alapokat talál gondolatai kifejezésére, addig csak átdolgozóként nyúl a tollhoz. Filmes eszközökkel teremtette meg a regények, novellák hangulatát, ars poeticája az volt, hogy a rendező soha ne tolakodjon előtérbe. Művészetének jellemzője a nyugalom és a csend harmóniája, a kiegyensúlyozottság. Egész életében Kosztolányi lelki társának tartotta magát, 1980-ban A kulcs, Fürdés és Kínai kancsó című korábbi tévéfilmjeit Színes tintákról álmodom címmel fűzte össze mozifilmmé.
Utolsó tervét, Zilahy Lajos Csöndes élet című művének filmre vitelét már nem valósíthatta meg, 1983. október 14-én Budapesten meghalt. Huszonhárom kész és félkész forgatókönyv maradt utána, köztük egy-egy Széchenyiről, illetve a két Bolyairól. Művészetét 1956-ban Kossuth-díjjal ismerték el, 1969-ben érdemes művész, 1977-ben kiváló művész címben részesült.
Borítókép: Születésnapi interjú a hatvanéves Ranódy Lászlóval (Forrás: filmhiradokonline.hu)
