„...aki harcol, nem látja, hogy mi történik körülötte. Amit tettem, azért vállalom a felelősséget, most pedig vége.” Tóth Ilona elítélt az utolsó szó jogán.
Tóth Ilonka és bajtársai története
A képregény azt a történelmi tényt dolgozza fel, hogy a Kozma utcai Gyűjtőfogház udvarán 1957. június 28-án felakasztották Tóth Ilona ötödéves orvostanhallgatót. Állítólagos bűntársaival, Gyöngyösi Miklóssal és Gönczi Ferenccel már két nappal korábban végeztek a kommunista rendszer pribékjei. A budapesti fiatalokat az ÁVH-snak hitt Kollár István rakodómunkás 1956. november 18-i, brutális meggyilkolásában találták bűnösnek. Azóta tették fel a kérdést: Tóth Ilonkáék – a forradalom „szent ügyének” védelmében – valóban elkövették a gyilkosságot?
Vagy a szabadságharcot leverő kommunista állampárt által elvárt, koholt vádak alapján meghozott igazságtalan és jogszerűtlen ítélet áldozataiként vonulnak be a történelembe?
Az tény, hogy Tóth Ilonkáék valóban aktív részesei voltak a budapesti forradalmi eseményeknek. Akárcsak Szentgáli István ÁVH-s főhadnagy, aki fegyverrel védte a Pártszékházat. Sorsuk tragikus módon összekapcsolódik, amikor Szentgálit bízzák meg a Tóth-ügy nyomozásával.
