A Neoton Família énekesnőjét, Csepregi Évát többek között arról kérdezte az Origo, mi lehetett az oka, hogy éppen Japánban szerették meg annyira a zenekart a nyolcvanas években.
– Látszólag furcsa, de nagyon sok közös van a japán és a magyar lélek közt: a zeneszeretet és a pentatónia az, ami összeköt bennünket. 1983-ban voltunk kint a Yamaha Fesztiválon, ott is elmondták nekünk, hogy mennyi közös dolog van a zenéinkben. A
gyerekek a Yamaha Intézetben már a Kodály-módszer szerint tanultak. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy mi nyertük a nagydíjat
– mondta az énekesnő, hozzátéve, hogy a szocializmus idején azt szokták mondani, hogy végül is Japán és Magyarország között csak egy ország van.
A diktatúra éveire visszatekintve a riporter rákérdezett arra is, hogy látja utólag: Erdős Péter, aki a popzene akkori vezetője volt, a Neoton Família nemzetközi karrierjét egyengette, elnyomta-e a hatalommal bírálóbb hangnemet megütőket. Érte-e őt szemrehányás olyan zenekaroktól a rendszerváltozás után, akik a hatalommal szemben erősebb hangot ütöttek meg, és ezért Erdős akadályozta őket – kérdezte az újságíró.
– Tulajdonképpen
az igazi politika a zenében a rockzene volt:
a Beatrice és más zenekarok is sok koncertet adtak, rengeteg rajongójuk volt, nagyon szerették őket. Az, hogy mi ki tudtunk jutni, tulajdonképpen a stílusnak volt köszönhető – fogalmazott.
Elmondta, a MIDEM fesztivál jó alkalom volt arra, hogy sokan megmutathassák magukat a magyar könnyűzenéből a hetvenes évek legvégén. – A popzene lényege elsődlegesen az üzenet. Az, hogy ez a rengeteg ember hallgatta az üzenetet. Ezek az üzenetek nem mindig jutnak el egy amerikai fülhöz, vagy angolszász nyelvterületre. Egyrészt, mert magyarul szólalnak meg, és mert kint nem is igazán tudták, hogy mi van Magyarországon. Még a politikát sem érdekelte, nemhogy a tömegeket, akik pop- vagy rockzenét akartak hallani. Mi elhatároztuk, hogy a nagy tömegeknek akarunk játszani.
A diszkónak volt egy lecsengő ága, amibe mi belekapaszkodtunk. Ahol az üzenet, mint olyan, nem annyira fontos.
Ezért lehetett a Neotonnak külföldön sikere, mert ott nem volt annyira fontos az a súlyos üzenet, ami a rockzenében megvolt. Ott
a sláger volt a fontos.
Azt is elmesélte, hogy már régen feloszlott a zenekar, amikor Som Lajos, a Piramis gitárosa megemlítette, tudnak-e arról, hogy igazából nem őket akarták a japánok meghívni turnéra, hanem a Piramist, de a Neoton „kifúrta őket”. – Nagyot néztünk, hiszen ott már 1980 óta dübörgött a Neoton.
A művésznő arról is beszélt, micsoda váltás volt a hetvenes években az akkori szocialista Magyarországról Olaszországba kiutazni. – Az illatok, a színek mások voltak. Minden nagyon más volt! Régi képeket megnéztem a mi koncertjeinkről,
mindenki visszafogott és bánatosan ül, ott pedig minden nagyon harsány volt!
Közben szenvedtünk is, mert nagyon kevés pénzünk volt. Olyan volt, mint egy mézesmadzag, amit elhúznak az ember előtt – fogalmazott.
A január 6-ai nagykoncertről szólva elmondta, hogy nem ragaszkodott ahhoz, hogy a hetvenedik születésnapjára essen, így alakult. – Régi álom volt, hogy ki legyen írva az arénára, hogy Éva koncert. Sok dal lett sláger a szólólemezeimről, igaz, hogy mi mindig a Neoton Família részeként kezeltük.
Arra gondoltam, hogy egyszer szeretnék egy olyan koncertet csinálni, ahol ezek a dalok együtt szerepelnek.
Borítókép: Csepregi Éva (Fotó: Talán Csaba)
