„Megrendülve, fájó szívvel tudatjuk, hogy Csomós Mari, a Radnóti Színház tagja és a Nemzet Színésze ma csendben, hosszú betegség után elhunyt” – írja Facebook-oldalán a Radnóti Mikós Színház.
„Ügyeletes szürkéből” a Nemzet Színésze
Egy szép gyermekkor, rajongása a versekért, sok mozi, majd középiskolai tanárainak biztatása előzte meg az 1943. szeptember 25-én Vajdácskán született és Szerencsen nevelkedett Csomós Mari útját a Színművészeti Főiskolára, ahol 1961-ben kezdte meg tanulmányait. A felvételin Bálint Andrással került egy csoportba, majd Simon Zsuzsa osztályában olyan társakkal tanulta a mesterséget, mint
Almási Éva, Kozák András, Juhász Jácint, Szersén Gyula vagy Szabó Tibor.
1965-ben friss végzősként szerződött Veszprémbe. Nem sokkal a városba érkezése után egy újság kért interjút tőle. Az egyik parkban találkoztak az újságíróval, mert a színésznő a kutyáját sétáltatta, ami éppen akkor megszökött. A fiatal színésznő még futtában tréfálkozva vetette vissza a jövőbeni terveit firtató kérdésére a zsurnalisztának: „Előbb megfogom a kutyát, aztán jöhet a Kossuth-díj.”
Csomós Mari korai operettszerepeiben is remekelt, pályája kezdetéről mégis így nyilatkozott egyszer: „Inkább ügyeletes szürke voltam. Nem vett észre engem senki.” Három évvel később Kecskemétre igazolt, mert a veszprémi zenés darabok után prózai szerepekre vágyott. Drámai tehetsége Kecskeméten is kitűnt,
de igazán Székely Gábor rendező keze alatt bontakozott ki Szolnokon, ahová 1971-ben szerződött el.
Hét évad közös munka után, amely idő alatt Székely Gáborral életre szóló szövetséget kötöttek, fantasztikus előadásokkal örvendeztették meg a közönséget.
Gyönyörűséges előadásokat hoztunk létre. Én hűséges típus vagyok, és elsősorban emberekhez, nem helyekhez köt a hűségem
– mesélte egyszer erről az időszakról a színművész. Nem csoda, hogy amikor Székely Zsámbéki Gáborral együtt a Nemzeti Színházhoz került, Csomós Mari a fővárosba is követte a rendezőt. Innen a rendező iránti szakmai elköteleződése hajtotta tovább 1982-ben is az újonnan alakuló Katona József Színházba, ahol bevallása szerint sok más mellett élete legszebb és legnehezebb szerepét játszhatta Füst Milán Boldogtalanok című drámájában.
Az újabb váltások szintén Székely Gáborhoz fűződtek, Csomós Mari 1994-ben az Új, 1997-ben pedig a Radnóti Színház társulatához szerződött. A művésznő tehetsége pályája kezdetétől nyilvánvaló volt, ám a főiskolai évek után még kiforratlan volt színészi egyénisége. A vidéki színházakban szerzett sokrétű tapasztalat végül 1975-re segített felfedni tehetségének mélységeit. Úgy tűnhetett, hogy egy csapásra „ügyeletes szürkéből ügyeletes zseni” vált belőle.
Nemcsak a színpadon, de a vásznon is átütő sikert könyvelhetett el ebben az évben a 141 perc a befejezetlen mondatból című Fábry Zoltán rendezte filmben.
Ettől kezdve pályája töretlen volt. Tehetségének sokszínűségét bizonyítja, hogy éppoly kiváló volt Illyés Gyula Dózsa Györgyének Annájaként, Miller Pillantás a hídróljában Catherine szerepében, Kertész Ákos Makra című színművének Valijaként, Gorkij Éjjeli menedékhelyében Násztyaként, az Én és a kisöcsém operettgamine-jeként, G. B. Shaw Szent Johannájának címszerepében vagy Gyurkó László Elektrájaként.
Bár szerepet soha nem kért, szerepálmai mind rátaláltak. Például a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról Eszterét alakíthatta a darab szolnoki bemutatóján.
Példaképei Sulyok Mária, akit a próbák után sokszor hallgatott emberségről és művészetről beszélni, valamint Dajka Margit voltak.
Utóbbi többször is megnézte ugyanabban a szerepben Csomós Marit, és azután hosszan beszélgettek a szakmáról.
Az 1964-ben indult filmes karrierje az elsősorban fővárosi színházakban játszó kortársaihoz képest kevesebb darabot számlál, de a közönség olyan produkciókból emlékezhet rá, mint a Még kér a nép, a Jadviga párnája, az Állítsátok meg Terézanyut!, a Sorstalanság vagy a 2015-ös Anyám és más futóbolondok a családból. A színésznő majdnem hatvan éve kezdődött televíziós karrierje során pedig többek közt olyan népszerű sorozatokban szerepelt, mint a Nyolc évszak és a Kisváros.
Csomós Mari művészi hitvallását ekként fogalmazta meg egyszer: − Meg kell teremtenem azt a belső világot, harmóniát vagy épp nem-harmóniát, amit a darab kíván. Hiszen nem a saját életemet mesélem, bár egy idő után mindegyik szerep személyessé válik.
Ha egy író megírt egy szerepet, annak biztosan oka, feladata van a darabban. Ezért számomra nincs kis szerep.
Egy színész az színész. Az én dolgom az, hogy a szavaimmal, a testemmel és egész idegrendszeremmel megpróbáljam megértetni a nézőtéren ülőkkel, amit szeretnénk elmondani. Hiszen ezért csináljuk az egészet: a közönségért.
Különleges, nagy átéléssel megformált alakításai nemcsak számlálhatatlan kitüntetést hoztak a magánéletében férje korai halála után meglehetősen visszahúzódó művésznek, hanem kitűzött célját is elérte velük: elnyerte a közönség elismerését és szeretetét.
Borítókép: Csomós Mari, a Nemzet Színésze a budapesti Radnóti Színház öltözőjében még 2017-ben (Forrás: MTI/Kallos Bea)
