A Bánffy-palota földszinti termeiben berendezett tárlat megnyitóján Lucian Nastasa-Kovács múzeumigazgató köszöntötte a közönséget, és az 1982-ben Budapestre települt festőművész nagyváradi és bukaresti éveit idézte fel.
Grezsa Csaba főkonzul köszöntő beszédében úgy fogalmazott, a tárlat címe – Omnis rerum memoria – az elmúlásra, az időhöz való viszonyra emlékeztet.
Sokszor úgy tekintünk a történelemre meg mindenféle memóriára, mint olyan dologra, ami lezárult, már nem módosítható, nem a miénk, vagy ha a miénk is, akkor már csak az emlékeinkben
- mutatott rá.
Hozzátette, a művészet, műalkotás révén ki lehet lépni ebből „az időbeli meghatározottságból”. Milan Kundera Halhatatlanság című regényére is utalva kifejtette:
bár az elmúlás fölött nincs hatalmunk, a művészet időtlenségébe, időtől való függetlenségébe beleszólásunk lehet.
Selmeczi György zeneszerző megnyitóbeszédében rámutatott: Jovián György napjaink egyik legnagyobb festője, művészetét illik ismerni, világlátását értelmezni. Monográfusát, Zuh Deodáthot idézte, aki szerint „Jovián végletekig terjedő módon megszállottja a festészeti munkának, a festészeti eljárásoknak, az ábrázolás kihívásainak, és ugyanakkor e kihívások történetének”. Műveibe egyszerre épültek be az általa megfigyelt társadalmi rétegek és az ezekkel szembeni távolságtartás, a festészetre egyfajta szent vagy szakralitást hordozó ügyként tekint.
A megnyitón jelen lévő Jovián György elmondta: megtiszteltetés számára, hogy a kolozsvári Bánffy-palotában állíthat ki, hiszen ez magyar és román művészi körökben is nagy elismerést jelent.
A kiállításon a festő különböző ciklusaiból származó művek mellett egy Jovián Györgyről készült portréfilm és album is megtekinthető. A tárlat december 3-ig látogatható.
Borítókép: A Bánffy-palotában most nyílt tárlat részlete (Fotó: Kiss Gábor)
