A Kex együttes egykori dobosa és alapító tagja, Kisfaludy András dokumentumfilm-rendező az Origónak adott videóinterjúban felidézte, hogy a diktatúra idejében miért is irritálta a hatalmat Baksa-Soós János személye és a Kex. Mint elmondta, részben Baksa-Soós János, részben Hobo írta a dalokat, valamint József Attila-verseket zenésítették meg, egyebek között a A hetedik című verset. Nem véletlen, hogy ez a fajta zenei gondolkodás vitte a zenekart előre. Egy beatzenekarnak akkor kiváltságos dolog volt, hogy az Egyetemi Színpadon felléphetett, a Kex pedig nagy sikerrel játszott ott. Kivételes összművészeti helyszín volt ez, például itt mutatta be filmjeit Jancsó Miklós, de költői, előadói esteknek is otthont adott.
Miért szúrta annyira a hatalom szemét éppen Baksa Soós-János, és igaz- e, hogy el akarták tenni láb alól?
– hangzik el a kérdés az interjúban.
– Olyan volt a környezet, hogy ebben szabadon nem nagyon lehetett mit tenni. Minden megfigyelés alatt volt. Ebben a környezetben egy színpadi jelenség, mint Baksa,
egy szőke, szemtelen agresszív fickó, akinek egyébként nagy szíve volt, azonnal felhívta magára a figyelmet.
[…] Tény, hogy utólag egy másik közös haveromtól tudtam meg, hogy katonai dzsippel el akarták őt ütni. […] aztán erről beszéltem a Magyar Rádióban, aki megkérdezte ezt Baksa-Soós feleségétől, ő pedig azt reagálta, hogy
nem csak őt, engem is.
Ez csak úgy lehet, hogy azt a telefont is lehallgatták amiben arról beszéltek a többiekkel, hogy lemennek az akkori Május 1. – ma Átrium – moziba, és megnéznek egy filmet. Szóval tulajdonképpen minden hír elő volt készítve – fogalmazott.
A dokumentumfilm-rendező azt is elmondta, hogy visszagondolva lehetetlen évek voltak ezek, hiszen sokszoros tiltásban kellett élniük. A gyülekezés tiltott volt, háromnál több ember már gyülekező közösségnek számított, amit pedig veszélyesnek titulált a diktatórikus rendszer. De tudjuk azt is, hogy tiltott volt a külföldre utazás. Akinek nem volt munkakönyve,
vagy egyszerűen csak zenész volt, az közönséges munkakerülőnek számított,
bármikor bevihették ezen a címen.
Kisfaludy András egyebek mellet alapító tagja az Alligátornak, amely a legendás gitárossal, Radics Bélával, rendkívül sok külvárosi fiatalt vonzott a koncertekre.
Ám mégsem tartottak annyira tőle, mint Baksa-Soós Jánostól, aki viszont az értelmiséget vonzotta.
A dokumentumfilmes felidézte azt az egy évet is, amikor édesapja vegyészmérnökként New Yorkba kapott meghívást, ő pedig tizenévesként itthon maradt.
Később elmondta apám, hogy […] amíg kint volt, öt év munkáját végezte el.
A hatvanas években a kiküldetés úgy valósulhatott meg, hogy a család fele mehet: vagy a két szülő, vagy az egyik szülő egy gyerekkel.
A mai Széll Kálmán tér körül szerveződő, máig létező Kalef galeri életéről és a Muskátli presszóban találkozgató művészekről is beszélt, valamint arról, hogy mennyire volt jelen a titkosszolgálat az életükben.
Borítókép: Kisfaludy András (Fotó: Talán Csaba)
