A többszörös identitás kérdése is felmerült Szurcsik József Kibontott valóság című alkotásával összefüggésben.
– A XXI. századtól sokat beszélünk a nemi identitásról, de a művészetben lehet tetten érni azt, hogy mindez lehet metafora is, vagyis
a belső lélek sokszorozottsága lehet valami rejtett dolog.
Nekem Szurcsik színvilágáról Csontváry tengeri hátterei is beugrottak: távoli végtelen, messze lévő óceán horizontja jelenik meg. Az alkotó hozzátette: az identitásválságokról szól a kép, de ott van benne az a mély magányosság, amelynek szomorúsága, elveszettsége kiolvasható a festményen látható arcokról.
Szurcsik a Gaál-portréhoz érve elmondta, ez egy sorozat része. – Olyan gesztus a tépés és a szakítás, ami az anyag miatt egészen máshogyan viselkedik, mint a festői vagy a formaképző gesztusok. A papírnak ugyanis van egy száliránya, és ha azt annak megfelelően tépjük, egyenesen szakad, de ha nem, akkor öblösen, vagy mindenféle íveket húzva a képen. Ez ugyanolyan rajzi elem a képben, mint a festett rész és ez külön megtetszett a művésznek. Nyilván magának is feladja a kérdést, hogy az aktuális kép megfelel-e annak a művészi elképzelésnek, ami benne van.
Azonban
mivel nagyon kritikus önmagával, megteszi azt, hogy szétszaggatja a képet.
A Magyarországon élő és alkotó Irina Drozd festményéről Gaál Józsefnek a hétköznapiság költőisége jutott eszébe. Szurcsik hozzátette, ha pusztán az arcot nézzük, az egy szomorú gyermek tekintette, az Ice cream című munka igazi drámája, a gyermek kezében tartott jégkrémnél kezdődik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!