A Kolozsváron született zeneszerző nem egyetlen idolnak hálás, hanem számtalan csodálatos mesternek.
Szörnyűséges bezártságban, diktatúrában éltünk, amelyben a hatalmas tudású embereknek nem volt más választásuk, mint az új generációba fektetni minden energiát
– mondta a Kultúra.hu-nak adott interjúban a zeneszerző.
Noha Mura Péter karmesterrel konfliktusos volt a kapcsolata, elismeri, hogy a személyében nívós ember tartotta kézben a zenekari életet Miskolcon. 1976-ban izgalmas és befogadó közegben alapította meg a Miskolci Új Zenei Műhelyt, amely valóban sikertörténet volt.
– Betársultunk a pesti Új Zenei Stúdió mellé. Csak két ilyen képződmény egzisztált abban a korszakban Magyarországon. Ezek példátlan panorámáját adták az európai zenélésnek, az európai kortárs zene minden szegmensének – a szemléletük ma már teljes mértékben hiányzik. Azóta egyrészt előreléptünk, mert a koncertélet ma jobban integrálja a kortárs zenét, másrészt azonban hátra, mert valódi, kodifikált fórumai alig vannak ennek az óriási repertoárnak. A magyar zeneszerzésnek hihetetlenül magasan képzett képviselői vannak. Azt kell mondanom, hogy a miénk az európai szcéna egészen kiemelkedő része, mesterségbeli tudás és művészi törekvések tekintetében egyaránt. A szó professzionális értelmében nincs rossz magyar zeneszerző. Azok is nagyon tudják a szakmát, akik kikerültek a fősodorból – hangsúlyozta.
Az alkalmazott zeneszerzői karrierje nagyon magasan indulhatott. Egy beugrásnak köszönhetően, kissé mesebeli módon hirtelen felkapta az akkori színházi közélet.
Egyszer csak sokak számára lettem fontos. A pályámnak ez a vonulata a 25. Színházban indult, és Törőcsik Maritól Jancsó Miklósig és Pilinszky Jánosig rögtön a legnagyobbakkal kerültem kapcsolatba. Megrázó erejű impulzusdömping ért, ami egyre jobban kiteljesedett. Végigéltem a magyar filmművészet talán máig legmeghatározóbb korszakát
– mondta.
Több mint félszáz nagyjátékfilmzenét írt.
Az 1956-os megemlékezéskor valamelyik tévé mindig levetíti a Megáll az időt vagy a Szerencsés Dánielt. Az 1848-as évfordulókor a Szirmok, virágok, koszorúkat adják.
– A magyarság létdimenziójának foglalata az az ötvenvalahány film, ami abban a hét-nyolc évben készült, amikor nagyon aktív voltam ezen a pályán. Az a korszak nem engedett el, színházi téren is egyik dolog hozta a másikat.
Kivétel nélkül minden magyarországi színházban dolgoztam!
– tette hozzá.
Az utóbbi tizenöt évben legalább húsz kortárs magyar operapremier fűződik a nevéhez a Kolozsvári Magyar Operában, ez több, mint az egész Kárpát-medence magyar operabemutatóinak száma.
Selmeczi György szerint erősen megváltozott a filmvilág: nincs már igény míves munkákra.
A zeneszerző az interjúban beszélt arról is, hogy Párizsban rengeteget tanult az életről, a zenélésről és sok egyébről.
Összesen hét operát írt, és mindegyiket jóformán közvetlenül a megírása után bemutatták. De jelentős az egyházzenei munkája is, ami több évtizedes. A magyar egyházzene egészen páratlan, ami a rendszerváltozáskor rögtön kiderült: nagyszerű szerzők remekműveket rejtettek a fiókjaikban.
Büszkén gondol a több mint négy évtizedes tanári pályájára. Huszonnyolc éve osztályfőnökként működik; öt-hat évenként induló osztályt juttatott el a diplomáig. Szinte mindenki a pályán van, jelentős részük az élvonalban. Novák Eszterrel pedig olyan oktatási szisztémát hoztak létre, amely a zenés színház számára képez művészeket.
Nagyon mellé tudnék állni annak a kultúrpolitikai törekvésnek, amely végre létrehozná a kortárs magyar mecenatúrát. Hogy a gazdagok erkölcsi kötelességüknek érezzék a művészetbe fektetni ahelyett, hogy a marketingművészetet vagy a jól fialó médiaművészetet pártfogolják
– fogalmazott.
A zeneszerző az interjúban kitért arra is, hogy december 18-án szerzői estje lesz az Óbudai Társaskörben, ami egyben egy jótékonysági koncert. Itt három concertója és egy szólókantája hangzik el, ami Petőfi két, csaknem ismeretlen versére készült.
Izgalmasak, szellemesek, filozofikusak. Megszólal egy hajdani fagott- és zongoradarabjának zenekari átirata is, amit annak idején ifj. Hara Lászlónak írt, és szintén szellemi határmezsgyén áll a jazzes gondolkodás és a hagyományos fantázia között.
A teljes interjút ide kattintva olvashatják.
