Száztíz éve született Albert Camus francia író

1913. november 7-én született Albert Camus Nobel-díjas francia író, filozófus, az egzisztencializmus egyik legfontosabb alakja.

Camus 1943-ban csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, álnéven az illegális Combat című lap munkatársa, később szerkesztője lett. Ekkoriban ismerkedett meg Jean-Paul Sartre-ral és körével is, egymás irodalmi munkásságát kölcsönösen nagyra becsülték. 

A háború után jelent meg talán legnépszerűbb munkája, A pestis, amelyhez négy éven át gyűjtötte az anyagot és hét éven keresztül dolgozott rajta.

Az Oranban játszódó történetben a hangsúly nem a járvány elleni harc kétes sikerén van, hanem a sorsukkal szemben eszköztelen szereplők emberi méltóságán és testvériségén. Camus műveiben annak a meggyőződésének ad hangot, hogy az emberi élet a halál miatt teljesen értelmetlen. Belső vívódásáról így írt: „Azt érzem és tudom, hogy van szívem, hogy létezik. A körülöttem levő világot meg tudom érinteni, és tudom, hogy létezik. És itt véget ér minden tudásom. Az összes többi pusztán feltételezés.”

Camus 1951-ben A lázadó ember című írásában leszámolt a kommunizmussal és a totalitárius diktatúrákkal, magára vonva a baloldali értelmiség haragját. Több addigi híve és barátja eltávolodott tőle, Sartre és más marxisták is élesen szembefordultak vele. A baloldali értékek mellett azonban kitartott, 

két kiáltványban is kiállt az 1956-os magyar forradalom mellett. 

Harmadik, remek technikai megoldásokban bővelkedő regényét, a világ erkölcsi önelégültségét iróniával szemlélő A bukást (1956) sokan félreértették, ezt novelláinak sikere és az 1957-ben neki ítélt Nobel-díj sem tudta vele feledtetni.

Camus a rangos kitüntetést biztatásnak vette, úgy érezte, még pályája kezdetén áll, ám már nem sok idő adatott neki. 1960. január 4-én kiadója, Michel Gallimard társaságában egy sportautóval Párizsba tartottak, amikor Petit-Villeblevinnél 145 kilométeres sebességgel hajtva egy fának ütköztek. Az író azonnal meghalt, Gallimard néhány nappal később a kórházban halt bele sérüléseibe.

Camus táskájában megtalálták Az első ember című regénye befejezetlen kéziratát, utolsó művét 1994-ben, halálának 34. évfordulóján adták ki.

Camus regény- és színműíróként, moralistaként és politikai teoretikusként a II. világháború után saját nemzedékének szószólója, majd az utána következők mentora lett. Írásaiban a háború utáni értelmiség kiábrándultsága tükröződik, fő témái az elidegenedés, az ember elszigeteltsége egy idegen világban, a Gonosz kérdésköre és a halál véglegessége. Népszerűsége töretlen, hazájában éppúgy, mint külföldön, kevés művet alkotott, ezeket azonban ma is sokan olvassák.

Borítókép: Az alkotó két kiáltványban is kiállt az 1956-os magyar forradalom mellett (Forrás: Loomis Dean/Time & Life Pictures/Getty Image)