„A hetvenes években nemigen lehetett az embernek határozott jövőképe"

Idén ünnepelte a hetvenedik születésnapját Gróh Gáspár József Attila-díjas irodalomtörténész, a Köztársasági Elnöki Hivatal volt igazgatója, a Magyar Szemle főszerkesztője. Ez alkalomból készített vele interjút a Magyar Hírlap, amelyben a szakember kifejti többek között azt, hogy a megrendelések azok a témák, amiket az alkotónak belső késztetésként muszáj megírnia.

Forrás: Magyar Hírlap2023. 12. 27. 22:00
Gróh János Gáspár
Budapest, 2015. február 3. Gróh Gáspár irodalomtörténész köszönti Csoóri Sándort a költõ 85. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen a Petõfi Irodalmi Múzeumban 2015. február 3-án. MTI Fotó: Máthé Zoltán Fotó: Máthé Zoltán
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A beszélgetést egy, az életutat összegző kérdéssel indítja a Magyar Hírlap újságírója, amely kapcsán Gróh Gáspár úgy fogalmazott, hogy neki nem voltak tervei. – A hetvenes években nemigen lehetett az embernek határozott jövőképe, csak abban voltam biztos, hogy az adott rendszer a végéhez közeledik. De arról, hogy ez mikor és miként következik be, semmilyen elképzelésem nem volt.

Az alkotó felidézte, hogy 1989–90-ben a Kulin Ferenc-féle Magyar Naplónál volt másfél évnyi kegyelmi pillanata, amikor még együtt lehetett mindenki. − Az akkori Magyar Napló állandó munkatársa volt 

Csoóri Sándor, Ilia Mihály, Nádas Péter, Szőcs Géza, Mészöly Miklós, Csalog Zsolt. 

Vagyis a magyar irodalom és közgondolkodás teljes spektruma a legmagasabb szinten együtt lehetett. Fantasztikus hónapok voltak, de aztán megtört ez az egység, a lap irányváltása után kikerültem ebből a közegből – de az már amúgy sem az volt, amelyikbe érkeztem.

Az interjúban elhangzik, hogy Gróh Gáspár szinte kivétel nélkül örömmel végezte a munkáját, mert olyan emberekkel lehetett együtt, akikre föl tudott nézni, akikkel azonos célok és értékrend kötötték össze, majd hozzátette: − A közszférában mindig kívülállóként tekintettem magamra, 

nem érdekelt a hivatali, tisztviselői karrier, így szabad maradhattam. És rengeteget láthattam, tanulhattam, tapasztalhattam.

Úgy éreztem, hogy ez egy izgalmas kaland, egy tanulmányút – amelynek árát a magam képességei szerinti munkával törlesztem.

Az író legújabb könyve kapcsán úgy nyilatkozott: − A Mesterek a magasban című kötetben három nagy téma, három „mester” szerepel: Csoóri Sándor, Illyés Gyula és Mészöly Miklós. Mészölyt illetően különösen fájdalmas, hogy 

egy írói teljesítmény megítélésében milyen erővel hat a mai magyar köz- és szellemi életet két, szemben álló tömbre osztó törésvonal, sőt szakadék.

Mészölyt kora egyik legnagyobb írójának, abszolút klasszikus értéknek tartom. Életművét magyarság-, Közép-Európa-, történelemélménye határozza meg, ez egészen más, mint amit az 1990 utáni politikai megnyilvánulásai kifejeztek.

A teljes interjút ITT olvashatja el.

Borítókép: Gróh Gáspár (Forrás: MTI/Máthé Zoltán)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.