Folyosói suttogások, tornyokban raboskodó foglyok, udvaroncok és papok a vesztőhelyen – ifjabb Hans Holbein (1497–1543), VIII. Henrik udvari festője, mindennek tanúja volt. A német–svájci művész, aki korának imidzsalkotója volt, a bázeli felső tízezer tagjairól készített életnagyságú portréi révén vált híressé − köztük Rotterdami Erasmus holland filozófus és teológus portréjáról is, amit pontosan 500 évvel ezelőtt festett − mielőtt Angliába utazott, hogy a Tudor-kori társadalom legfelső rétegeinek dolgozzon. Történelemformáló hatású művei között szerepelnek azoknak a nőknek portréi, akiket a király esetleges feleségként választhatott, mint például Krisztina dán hercegnő portréja.
A festő által pasztellben, temperában és olajképek formájában megörökített arcképek a háborgó Tudor-udvar híres alakjait ábrázolják, akik közül sokak élete hamar véget ért.
Ezek nélkül a valósághű ábrázolások nélkül ezek a 16. századi kulcsfigurák csak nevek maradtak volna. Holbein megbízásai között szerepeltek díszítési munkák is, mint ékszerek, fegyverek megörökítője, fametszetek, sőt freskók készítése, de a Morus Tamásról, Thomas Cromwellről, Jane Seymourról és VIII. Henrikről festett arcképei formálták leginkább művészi örökségét, amelyek a világ legrégibb és legkiválóbb portréi közé tartoznak.
A közönség Holbein művészetének fontos szerepéről sokat megtudhat a Frankfurti Städel Múzeumban megnyílt Holbein és az északi reneszánsz, valamint a Buckingham-palotában a Holbein a Tudor-udvarban című kiállításokat látva. Az utóbbi több mint száz tárgyat, festményeket és miniatűröket vonultat fel,
középpontjában pedig Holbein Angliában töltött időszakának 40 arcképvázlata áll, amelyeket ritkán állítanak ki, mert nagyon sérülékenyek.
Ezek a történelmi személyiségekkel való közeli találkozások lenyűgözőek, mondja dr. Kate Heard, a Királyi Gyűjtemény kiállításának kurátora és a hozzá kapcsolódó könyv, a Holbein a Tudor-udvarban szerzője.
A festő műhelytitkai
– Holbeinről és maximalizmusáról is sokat megtudhatunk, mely az állkapocs vonalának vagy az orr profiljának aprólékos újraalkotásában nyilvánul meg. – Személyisége, aggodalmai ugyanúgy „átjönnek” a rajzokat látva, mint a modelljeié. Valóban úgy érezni, mintha a válla felett néznénk át, és látnánk őt dolgozni. Látni, ahogy krétával vagy éles vonalakkal rögzíti a textúrát és a színt, vagy szavakkal jegyzi le: bársony, szatén, damaszt, vagy ez fekete, ez lila, ez piros – mondja Kate Heard a BBC Culture-nak.
Az ilyen intim találkozókhoz szükséges kivételes kapcsolatrendszere Holbeint Boleyn Anna magánszobáiba is bejuttatta az 1530-as évek elején.
Boleyn Annát szatén hálóköpenyben rajzolta meg, amelyet a hölgy valószínűleg a királytól kapott ajándékba. Mint sok Holbein által megfestett szereplőt, őt is kivégezték Henrik viharos uralma alatt, ugyanakkor Holbein pártfogói nem fogyatkoztak, és Boleyn Anna halála után a művész karrierje új magasságokba emelkedett, amikor VIII. Henrik királyi fizetéssel honorálta őt, és megbízta, hogy falképet készítsen a Whitehall-palotában található magánlakosztályába.
Az ő helyzete rendkívüli volt… közel állt az udvar belső működési rendjéhez
– mondja Franny Moyle, A király festője: Hans Holbein élete és kora (2021) című kötet szerzője, úgy definiálva a királyhoz való közelséget, mint a fontosság mércéje. Ám ez a közelség nem volt kockázatmentes. Holbein épp akkor érkezett Angliába, amikor az első udvari dráma kibontakozott. A király tiltott szerelme Boleyn Anna iránt és Róma ellenállása az Aragóniai Katalintól való válással szemben radikális hatalmi változást indított el a király és az egyház között, és az országot a reformáció felé taszította. Azokat, akiknek véleménye ellentétes volt a királyéval, hazaárulással vádolták.
Holbein nagyon korán tanúja lehetett VIII. Henrik brutális intézkedéseinek, melyekkel a tőle elpártolókat büntette
– mondja Moyle.
A túlélés ebben a viharos időben azt jelentette, hogy nyitott szemmel és füllel, valamint némán kell járni. – Az egyik oka annak, hogy ifjabb Hans Holbein olyan sikeres volt, hogy bizonyosan maga volt a megtestesült a diszkréció. Feltételezem, hogy túl sokat tudott, és talán az emberek megkönnyebbülten nyíltak meg neki, mintegy a fodrásznál ülve – fejtette ki véleményét az írónő.
Veszélyes terepen
A festő ügyesen navigált az udvarban, óvatosan mozgott a protestánsok és a katolikusok között, amint azok elestek és kegyvesztetté váltak. Megfestette Morus Tamást és Norfolk hercegét (Thomas Howardot), magyarázza Moyle, valamint riválisukat, Cromwellt is − s bár mindhárman a Towerbe kerültek, Holbein már a következő alanyt festette. Művészi munkája valódi egyensúlyozást igényelt a hitelesség és a diplomácia között. Néha úgy tűnt, hogy hízelgett a neki modellt ülőknek. Sir Henry Guildfordról készített előkészítő vázlata és a kész portré összehasonlítása azt mutatja, hogy Holbein megnyújtotta Guildford arcát, ami Kate Heard kurátor szerint sokkal tekintélyesebbé, sokkal lenyűgözőbbé és sokkal erősebb figurává teszi őt.
Másutt utalásokat találunk az ellenszenve megnyilvánulásaira.
Nem próbálja elrejteni például Sir Richard Southwell tuberkulózis okozta hegeit a nyakán, és egy kissé fennhéjázó, ellenszenves pózban ábrázolja.
– Southwell egy nagyon kellemetlen ember volt, aki számos barátját elárulta… és Holbein valóban megragadott valamit ebből az arroganciából. Az egyik oka annak, hogy szerintem Holbein túlélte ezt az időszakot, hogy abszolút mestere volt a kétértelműségnek – mondja Kate Heard.
Holbein diplomáciája nem csak az ábrázolások terén nyilvánult meg. A németül beszélő művész szerepet játszott a külföldi stratégiai szövetségek építésében is.
Munkája páratlan hitelessége miatt egyfajta Tudor Tinderként működött, feladatul kapva, hogy Európa-szerte potenciális feleségek portréit fesse a trón jövőjének biztosítása és a lehetséges ellenséges országokkal való családi kapcsolatok kialakítása érdekében.
Thomas Cromwell főkancellár megbízta, hogy fesse meg a 16 éves özvegy dán hercegnő, Krisztina portréját. A kép felkeltette VIII. Henrik érdeklődését harmadik felesége, Jane Seymour halála után, amikor új menyasszonyt keresett − bár a lánykérés politikai és gyakorlati okok miatt végül nem valósult meg.
Holbein alkotásai azonban vért is ontottak. Elküldték Klevei Anna és fiatalabb húga portréinak elkészítésére, akik mindketten a király feleségjelöltjei voltak. A festő utasítást kapott rá, hogy hűen ábrázolja őket. Mégis, a kissé unalmas Anna nem felelt meg a portréja alkotta képnek, bár Holbein kifejezéstelen, szembe néző ábrázolása talán utalt egy bizonyos együgyűségre. A király vonakodva vette feleségül, majd hamarosan ürügyeket talált a házasság felbontására és Cromwell kivégzésére, akit e kudarcért hibáztatott.
A művészet ereje
Hogy Holbein túlélte mindezt, az a király számára nélkülözhetetlen voltára utal. A művészet egyfajta finom hatalom volt, mondja Moyle. Azzal például, hogy Leonardo da Vincit udvari festőként tartotta, I. Ferenc kulturális elismerést aratott egész Európában. Eközben Angliát még mindig faragatlan nemzetként tartották számon, de Holbein ezt megváltoztatta.
Holbein udvarbeli helyzetére úgy kell tekintenünk, hogy Henrik rájött, megvan a saját Leonardója
– mondja Franny Moyle.
A festmények a propaganda hatalmas eszközeivé is váltak. Sajnos elveszett, de széles körben másolták Holbein 1537-es monumentális, életnagyságú portréját VIII. Henrikről. Ez egy fennhéjázó és potens jellemvonásokkal teli uralkodót mutat, akinek méretes gatyapőce van a kép középpontjában:
a mű egyértelmű kísérlet volt a királyi hatalom megerősítésére és ellenfelei megfélemlítésére abban az időben, amikor éppen megalapította az anglikán egyházat.
Az írástudatlanság miatt ma már elképzelhetetlen a művészetek kulturális értéke, magyarázza Moyle. Ezenkívül komoly diplomáciai ajándékokká is váltak, néha egykori ellenséggel cserélve, vagy ügyfeleknek és partnereknek adva, mintegy a szeretet és hűség kifejezéseképpen. Holbein portréja a gyermek Edward hercegről (1538), amelyet a királynak ajándékozott, éppen erre példa, hiszen egyrészt kifejezi a hálát a királyi támogatásért, másrészt pedig, a Da Vinci által festett Salvator Mundi visszhangjaként, csendben támogatja Henrik trónörökösét mint a kereszténység jövőbeli vezetőjét.
Holbein óvatos, okos és valószínűleg szerethető ember volt, s páratlan tehetsége magyarázza hosszú ideig tartó szolgálatát egy ilyen romlott udvarban.
Nem volt szüksége védelemre. Képességei lehetővé tették számára, hogy elérje a királyi festő rangját. Ő is azt tette, amit minden más udvari művész csinál, de létrehozott valami abszolút emberfelettit
– mondja Kate Heard.
Egy olyan korszakban, amelyben a tükrök luxuscikkek voltak, és a fényképezés még háromszáz évvel odébb volt, ezek az élethű alakok olyannak tűntek, mintha bármelyik pillanatban kiléphetnének a képek kereteiből.
Borítókép: VIII. Henrik arcképe (Fotó: Museo Thyssen-Bornemisza)
