Egy híres középkori keresztény írót, Kempis Tamás gondolatát idézi meg a debreceni szakember: „Sok helyen kerestem a nyugalmat, de a végén egy könyvvel a sarokban találtam meg.” Persze Kempis Tamás korában leginkább a Bibliát forgatták az írástudók, de az olvasás és később a könyvkultúra terjedésével más kötetek is terjesztették a karácsony üzenetét.
Addig – mondja Fazakas Gergely a Hajdú-Bihar Vármegyei Hírportálnak – leginkább templomi színjátékokban adták elő az üdvtörténetet. Illetve a helyi hagyományoknak megfelelően emlékeztek meg Jézus születéséről. Hogy ezek milyen sokfélék lehettek, arról még ma is fogalmat alkothatunk, ha arra gondolunk, hogy még ma is mennyiféleképpen éljük meg a karácsonyi ünnepkört.
Európában még ma is vannak lényeges különbségek. Itthon a karácsony a meghitt, a szilveszter a bulis ünnep, Angliában ez fordítva van. Ők karácsonykor élnek nagyobb társadalmi életet, a barátokkal beülnek egy pubba, míg a szilvesztert családi körben töltik. A három királyok vízkeresztkor, azaz kiskarácsonykor adták át ajándékaikat, Spanyolországban tartják ezt a szokást, és ott január 6-án kapják meg a gyerekek az ajándékot
– sorolta az igazgató.
A 19. században azonban, az ipari forradalom és a lendületes urbanizáció következtében szétesett a vidéki társadalom, és vele széthullott a karácsony tradicionális szokásrendje.
– Felfejlődtek az ipari központok, mint például Manchester és Birmingham, elmentek az emberek dolgozni a városba, így szétestek a többgenerációs családok, megszakadtak a hagyományok – fogalmaz a szakember.
Ebben a közegben jelent meg Charles Dickens Karácsonyi ének című kisregénye a század közepéről, és világszerte egyre népszerűbbé vált.
– Dickens szeretett elmenni munkásközegbe is, mondhatni, nagyon jól promotálta a műveit, de ő inkább misszióként fogta föl, hogy a regényen keresztül áttételesen a Szentírás üzenetét elvigye és felélénkítse a karácsony hagyományát – magyarázta Fazakas Gergely, hozzátéve, hogy Dickens rájött, érdemes felolvasni könyveit.
Ő még nem tudott podcastet készíteni, de sok helyre elment, hogy felolvassa a saját regényét. Olyan példány is maradt fönn, amiben a feljegyzései vannak, hogy hol kell hangot váltani ebben a többszereplős regényben. Dickens nemcsak jól tudott írni, hanem jól elő is tudott adni, sok visszajelzés volt, hogy szerették a színészi játékát
– mesélte a kultúrtörténész.
A mese – a szerző meggyőződésének megfelelően – nagyon súlyos evangéliumi történet, a szentírás parafrázisa, a jó cselekedetek fontosságának hangsúlyozása. Ebben az összefüggésben hasonlít Dickens kisregénye E. T. A. Hoffmann Diótörő és Egérkirály című meséjére, amelyből 1892-ben Csajkovszkij írta meg a máig legnépszerűbb karácsonyi balettet, s amely szintén evangéliumi parafrázis, a jó és a gonosz küzdelme.
A beszélgetésben azonban nemcsak romantikus klasszikusok kerülnek szóba, de olyan elbeszélések is, amelyek közelebb állnak korunkhoz. Fazakas Gergely megemlíti Szabó Magda Az a szép, fényes éjszaka című novelláját, Borbély Szilárd Halotti pompa című kötetét és a Míg alszik szívünk Jézuskája misztériumjátékát, Nagy Gáspár verseit, de még Truman Capote Karácsonyi emlék című elbeszélését, sőt Agatha Christie-től A karácsonyi pudingot is, amelyet akár ajándékkönyvnek is el tudna képzelni, hiszen a mű nagyon hangulatosan írja le a hajdani brit úri karácsonyi hagyományokat.
De akármilyen könyvet találunk, csak a javunkra válik.
– Arra biztatok mindenkit, hogy olyan könyvet fogjon a kezébe, ami kicsit meg tudja rázni, elgondolkodtatja. Könyvben a nehéz a könnyű, az visz messzebbre – zárta gondolatait Fazakas Gergely.
A beszélgetés teljes szövegét a Haon.hu felületén olvashatják el.
Borítókép: Fazakas Gergely, a DE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet igazgatója (Forrás: Napló-Archív)
