A több száz hazai és nemzetközi alkotást számláló kollekció tulajdonosa, dr. Antal Péter a 2000-es évek közepén kezdett monokróm festményeket vásárolni, ezek azóta gyűjteményének fontos szegmensét képezik. Az elmúlt évtizedekben számos itthoni és külföldi tárlaton láthattunk kisebb-nagyobb szelekciót a monokróm munkákból. Ezen tárlatok jelentőségét többek között az adja, hogy e kivételes gyűjtői elköteleződésnek köszönhetően a monokróm festészet szellemisége és öröksége nemcsak az egyes életművekben, konzekvens alkotói törekvések mentén él tovább, hanem az Antal–Lusztig-gyűjteményből válogatott kiállítások alkalmából időről időre a közbeszédben is felbukkan.
Az Antal–Lusztig-gyűjtemény monokróm szegmenséből ez alkalommal válogató kiállítás 7+1 külön egységbe szerveződve kalauzolja végig a látogatót. A monokróm festők kutatásain keresztül a festészet olyan evidensnek gondolt fogalmain vezet végig, mint a gesztus, a kép tere, a kép határa vagy a kép rétegei. A hazai és nemzetközi alkotók egyes szekciókba rendezett munkái azonban nemcsak ezekről a fogalmakról alkotott általános elgondolásokat árnyalják, hanem a festészet azon misztériumához is közelebb engednek, amelynek eredményeképp a festék matériájának a felszabadítását követően létrejöhetett a portré műfajának azon típusa, amely a szín képét ábrázolja.
A kiállítók között olyan nemzetközi művészek munkáival találkozunk, mint Marcia Hafif, Joseph Marioni, Jerry Zeniuk, Phil Sims, Günter Umberg, Alan Charlton, Hartwig Kompa, Imi Knoebel, Dirk Rathke, Kuno Gonschior, Jakob Gästeiger, Jason Martin és még sokan mások.
Valamint a teljesség igénye nélkül a magyar alkotók között szerepel Tölg-Molnár Zoltán, Bernát András, Gál András, Károlyi Zsigmond és az egykori legendás „monokróm festőosztály” hallgatói közül Varga Gabi, Erdélyi Gábor és Szabó Dezső.
Borítókép: Mi számít véletlennek? (Forrás: Modem Modern és Kortárs Művészeti Központ)
