Mivel vallásos családban nőttem fel, egy-két egyházi, felekezeti lap, folyóirat is járt hozzánk. Ezeket (is) olvasva eleinte misszionárius akartam lenni, majd, mivel a szavakkal való bíbelődést, a rejtvényfejtést már tízéves koromtól nagyon szerettem, úgy éreztem, inkább költő leszek. Ezért is jelentkeztem az ELTE bölcsészkarára
– mondta el Grétsy László az Új Városnak adott interjújában, majd mint folytatta, fel is vették rögtön, de ott, megismerve egy-két kitűnő nyelvészprofesszort, elsősorban a nyelvtörténész Pais Dezsőt, már fél év eltelte után megérett benne a gondolat, hogy a szavak bűvöletében szeretne élni, de nem költőként, hanem mint nyelvész, a nyelv búvára, művelője, és mindez jó megérzésnek bizonyult.
Grétsy László 1932-ben született Budapesten. 1950-ben vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–történelem szakára, ahol Pais Dezső professzor szemináriumainak hatására a nyelvtudomány mellett kötelezte el magát. 1954-től a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa, majd tizenhat évig a mai magyar nyelv osztályt vezette. 1960-tól a nyelvtudomány kandidátusa volt.
1964-ben jelent meg és azóta több tízezer példányban adták ki Szaknyelvi kalauzát. Húsznál több – olykor társszerzőkkel készített – tudományos munkája közül kiemelkedik az Anyanyelvi kaleidoszkóp (1973), az Anyanyelvünk játékai (1974), a Mai magyar nyelvünk (1976), a hatóságok helyes nyelvhasználatát segítő Hivatalos nyelvünk kézikönyve (1976), a kétkötetes Nyelvészet és tömegkommunikáció (1980–1985) és az Iratszerkesztési és fogalmazási tanácsadó (1987), amely az állampolgároknak nyújt gyakorlati segítséget.
Főbb művei közé tartozik továbbá az Álljunk meg egy szóra! (Vágó Istvánnal, 1991), a Képes diákszótár (társszerkesztő, 1992), az Anyanyelvi őrjárat (1999), A mi nyelvünk (2000), az Anyanyelvünkről anyanyelvünkért (2000), az Új anyanyelvi őrjárat (2002), A 20. századi magánlevelek nyelvi világa (2003), a Sportnyelvünk a 21. század elején (Balázs Gézával, 2003), valamint a Nyelvművelő kéziszótár (Kemény Gáborral, 2005) is.
1987–98-ban az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar magyar nyelvi tanszékén tanszékvezető tanár volt. 1987-től a Magyar Televízió nyelvi bizottságának társelnöke, 1993–96-ban elnöke; 1989-től az Anyanyelvápolók Szövetségének főtitkára, majd alelnöke, 1994-től ügyvezető, majd tiszteletbeli elnöke volt. 1992-ben megválasztották az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának társelnökévé, 2006-ban pedig tiszteletbeli elnökévé. 2001 és 2007 között az MTA közgyűlési képviselőjeként tevékenykedett.
A Magyar Nyelvőr, az Édes Anyanyelvünk, az Élet és Tudomány és a Szabad Föld szerkesztője és rovatvezetője volt, valamint több nyelvészeti rádió- és televízióműsor, sajtóbeli nyelvművelő rovat munkatársa és könyv szerzője volt. Az Álljunk meg egy szóra! című televíziós műsor 500. adása alkalmából 1997-ben nívódíjat kapott.
A műsort Vágó Istvánnal közösen vezette és rendkívül szórakoztató módon beszéltek a magyar nyelv szabályairól és állandó formálódásáról. Miként a televíziós szereplésről egy 2012-es, a Nyelv és tudomány című lapban fogalmazott minderről,
Mindig nagyon vigyáztam, hogy ne is legyek soha feltűnő, magamutogató. Az ilyet mindig rendkívül visszataszítónak találom. Akár kevésbé, akár jobban ismert az ember, jó ha tudja, hogy nem ez teszi az életét értékessé. Ugyanakkor fontos, hogy a média világa milyen nagyszerű lehetőséget adott épp az előbbiekhez: kilépni az elefántcsonttoronyból, hogy megoszthassam másokkal is azt, amit tanultam, amit fontosnak és szépnek, értékesnek, sőt, szórakoztatónak és érdekesnek tartok.
Grétsy László nyelvművelő munkásságát számos további díjjal ismerték el: Kiváló Népművelő (1981), Apáczai Csere János-díj (1992), Szarvas Gábor-díj (1992), Magyar Örökség-díj (2007), Prima Primissima díj (2012), Tőkéczki László-díj (2020), valamint Magyar Nyelvőr Díj (2020).
Komoly nyelvészeti szakmunkákon kívül olyan kedvelt népszerűsítő, játékos könyveket is közreadott, mint a Nyelvi illemtan (1987), a Nyelvi illem – nagyszüleink kiskorában (2001), a Szójátékos anyanyelvünk (2001), valamint az Anyanyelvi rejtvénytár (2002).
Az elképesztő szellemi életútja ellenére is, amikor az Új Városnak adott interjújában feltették neki a kérdést, hogy mire a legbüszkébb, azt felelte:
Bár mind szakmai tudományos eredményeimnek, mind a nyelvművelés, az anyanyelvápolás terén elérteknek nagyon örülök, a legbüszkébb mégis az utódaimra vagyok; a már említett gyermekeimre és unokáimra, meg arra, hogy már három dédunokám is van, s hogy a sor még folytatódhat is. Annál, hogy már a jövő képviselői is itt vannak velem a családomban, nem tudok, de szerintem nem is lehet elképzelni nagyobb örömet.
A magyar nyelv egyik legismertebb művelője szimbolikus módon éppen a magyar kultúra napján hunyt el, a közmédia csatornái az emléke előtt tisztelegnek: a Kossuth rádió 19.30-tól megismétli az Aranyemberek című műsorának adását, amelyben Rékai Gábor volt Grétsy László beszélgetőpartnere. A Duna Worldön 18.30-tól művelődéstörténeti összeállítás látható a magyar nyelv megújítóiról Grétsy László gondolataival, Nyelvújítástól-nyelvújításig címmel. Az M5 kulturális csatorna az Agenda kulturális híradó esti adásában emlékezik meg Grétsy Lászlóról, január 23-án pedig a Librettóban idézik fel alakját.
Borítókép: Grétsy László (Fotó: MTI/Cseke Csilla)
