Az első magyar diplomás lantművészt, Kónya Istvánt a kezdetekről is kérdezte a kulter.hu.
– Mielőtt elkezdtem lantozni, a vonzalom már megvolt a húros hangszerek és a régi korok iránt – emlékezett vissza a művész, aki eleinte gitározni tanult, és történelmet tanult a főiskolán.
Egy találkozás érintette meg olyan erővel, amelynek hatására lantozásba kezdett.
Szató Tojohikó látogatott Magyarországra és középkori reneszánsz és barokk koncertet adott.
– Olyan elemi erővel hatott rám az a lantjáték és hangzás, amit ő képviselt, hogy ott helyben megtettem a fogadalmamat:
15 évet adtam magamnak, hogy eljátsszam John Dowland Lachrimae Pavane című darabját.
Ha sikerül, akkor megérte a fáradság, ha nem, akkor legalább megpróbáltam megvalósítani az álmomat. A fogadalmamtól számított hét év múlva már el is játszhattam egy Olaszországban megrendezett kurzuson. Ez a darab azóta is fontos számomra, ha van olyan reneszánsz koncert, ahová beleillik, akkor eljátszom – mesélte a művész.
Úgy véli, az a legfontosabb, hogy az ember olyan mesterhez kerüljön, aki elfogadja, és akitől tényleg tud tanulni.
– Akivel megvan a tisztelet és az alázat mindkettőnk részéről. Ez az, ami szerintem régen is így működhetett:
ha valaki meg akart tanulni valamit, akkor el kellett menni egy jó mesterhez.
Így kerültem ki Hollandiába 1989-ben, a Hágai Királyi Konzervatóriumba. Kezdetben nagyon sokan segítettek, hogy legyen szállásom, munkám, hogy tudjak venni hangszereket – mondta.
Mostanra a Pécsi Egyetemen elindult egy lant tanári szak, így a lantos hallgatók már itthon is megfelelő képzést tudnak kapni. Kónya István vallja, hogy a ma emberét hozzá kell ahhoz segíteni, hogy megértse, miről is szól a régi korok zenéje, mert négy-ötszáz év nagyon sok. Ennek a gondolatnak a tükrében rendszerint olyan műsort készít, aminek van egy története egy vázra felfűzve, és azon keresztül egy pár udvarnak a zenei életét elmondja a hallgatóságnak, és a megfelelő lantrepertoárból muzsikál.
A közönség akkor úgy mehet haza, hogy hallottak valami muzsikát, és tanultak is valamit, valamivel gazdagodtak. Szükségesek ezek a pluszismeretek a háttérben, hogy át tudjuk adni ezt a kultúrát.
Az interjúban a művész hosszan beszél arról egyebek mellett, hogy vált valaki lantossá a középkorban, és azt is elmondja, miért idegen számára a lantművész kifejezés.
A teljes interjú ITT érhető el.
