A film egyik legmeghatározóbb része az a hosszú beszélgetés, amely arról szól, hogy használják-e a testeket vagy sem. Tekintve, hogy mindegyikük római katolikus vallású volt, a kényszerű döntést komoly erkölcsi fenntartásokkal kezelték, végül vallási meggyőződésükön felülkerekedve, a kannibál aktust az Eucharisztiával párhuzamba hozva cselekedtek. Abban is megegyeztek, hogy ha közülük meghal valaki, az szintén felajánlja a testét a többieknek.
Bayana rendezésében a film legerőteljesebb érzelmi hatást kiváltó része méltósággal jelenik meg, a morálisan erősen megkérdőjelezhető módszer elfogadásának szakaszai nemcsak a szereplőkön, hanem a nézőn is tetten érhetők, ezzel beteljesítve a rendezői intenciót, miszerint el kell fogadnunk, a hegy mást diktál, mint a normális, „lenti” élet.
A spanyol rendező hibátlan arányérzékkel keveri a vizuálisan megrázó képsorokat a legemberibb, személyiségárnyalatokat bemutató jelenetekkel, dialógusokkal, egyebek mellett ennek is köszönhető, hogy A hó társadalmát Golden Globe-ra jelölték a legjobb, nem angol nyelvű film kategóriában, és az sem véletlen, hogy Spanyolország ezzel az alkotással pályázott a legjobb nemzetközi játékfilm Oscar-díjára. Mi már most odaadnánk neki mindkettőt.
Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: Netflix)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!