Következő mérkőzések
Franciaország
18:002024. június 25.
Lengyelország
Hollandia
18:002024. június 25.
Ausztria

Ott, ahol a többiek nem látják

Istenfélő emberek lévén az örök kárhozattól tartottak. „Ez nem helyes!” – hangzik el a filmben, végül az életösztönök felülkerekedtek a vallási meggyőződésen. Ott vágták fel a húst, ahol a többiek nem látták, így azok, akik ettek belőle, nem bolondultak meg. Azok, akik nem ettek, az eget kémlelték. Jelet vártak. Juan Antonio Bayona az 1972-es andokbeli repülőgép-katasztrófát dolgozza fel A hó társadalma című filmjében, középpontba állítva a komoly erkölcsi fenntartásokkal kezelt kényszerű döntést, miszerint egy esélye van a túlélőknek: ha „használják” elhunyt társaik testét. Az „Andok csodája” néven ismertté vált eseményt többször adaptálták már filmre, de soha olyan komplexen, ahogyan a spanyol rendező teszi. Az alkotás joggal pályázik az év egyik legjobb filmje címre, és azon sem csodálkoznánk, ha elhozná a legjobb nemzetközi játékfilmnek járó Oscart.

2024. 01. 07. 22:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

1972. október 13-án fedélzetén a Chilébe tartó Old Christians Club uruguayi rögbicsapattal lezuhant egy kisrepülő az Andokban. A tragédiát követően összesen 33-an maradtak életben, sokuk súlyos vagy életveszélyes sérülésekkel. A chilei légi kutató- és mentőszolgálatot egy órán belül értesítették a járat eltűnéséről. A bajbajutottakat aznap délután négy repülőgép kereste egészen sötétedésig. Az épségben maradt utasok észlelték a gépeket, ezért poggyászok segítségével keresztet rajzoltak a hóba, de azt egyik repülőgép sem vette észre. A sikertelenül végződő keresési expedíciót végül nyolc nap után állították le. 

Az igazi megpróbáltatások csak a baleset után kezdődtek: nemcsak a hideggel, a sebesülésekkel és egy lavinával, de a kilátástalanság érzésével és az élelemhiánnyal is meg kellett küzdeniük. 72 napot töltöttek el így, végül 16-an élték túl. 


J. A. Bayona A hó társadalma című filmjét a túlélőkkel közeli ismeretségben lévő újságíró, Pablo Vierci 2008-as, azonos című könyve ihlette, s tízévnyi előkészület és hosszas kutatások után, a túlélőkkel folytatott, ötvenórányi valós beszélgetés alapján született meg. A tíz év – a vizuális megoldásokon a karakterépítésen át a dialógokig – a film minden elemén meglátszik. 

Bayona fantasztikus részletességgel nyúl a történethez, a tények pontos ismeretén túl pedig a lelki aspektusokra helyezi a fő hangsúlyt. 

A spanyol rendező nem választ főhőst, több karaktert mozgat egyszerre, az igazi bravúr pedig az, hogy a két és félórás játékidő alatt mindegyiket életben tudja tartani. A csoportdinamikai folyamatok mellett az egyének szintjén megszülető „válaszok” is előtérbe kerülnek, így a film igen pontosan mutatja be egy új norma megszületésének stációit. 

Készül a film (Fotó: Netflix)


Kik vagyunk a hegyekben? – teszik fel a kérdést többször. Ez a hó társadalma, itt mások a szabályok. Máshol kell meghúzni a határokat, az életben maradás a tét.
Nyolc tábla csokoládé, egy doboz kagyló, három kis üveg lekvár, egy doboz mandula, néhány datolya, cukorka, aszalt szilva – ennyi volt az összes élelmük. A balesetet követő napokban ezeket szigorú rendszer szerint osztották be, egy hét után azonban minden elfogyott. Ezután az ülések belsejében lévő pamutot és a bőrt kezdték el megenni, bár ezek elfogyasztásától csak betegebbek lettek. A kannibalizmus gondolatát ki nyitottabban, más teljes elutasítással fogadja, a filmet narráló Numa (Enzo Vogrincic) szinte a végsőkig ellenáll, majd ő is rászánja magát és eszik a húsból. 

Van, aki ellenáll… amíg tud… (Fotó: Netflix)


A film egyik legmeghatározóbb része az a hosszú beszélgetés, amely arról szól, hogy használják-e a testeket vagy sem. Tekintve, hogy mindegyikük római katolikus vallású volt, a kényszerű döntést komoly erkölcsi fenntartásokkal kezelték, végül vallási meggyőződésükön felülkerekedve, a kannibál aktust az Eucharisztiával párhuzamba hozva cselekedtek. Abban is megegyeztek, hogy ha közülük meghal valaki, az szintén felajánlja a testét a többieknek. 

Bayana rendezésében a film legerőteljesebb érzelmi hatást kiváltó része méltósággal jelenik meg, a morálisan erősen megkérdőjelezhető módszer elfogadásának szakaszai nemcsak a szereplőkön, hanem a nézőn is tetten érhetők, ezzel beteljesítve a rendezői intenciót, miszerint el kell fogadnunk, a hegy mást diktál, mint a normális, „lenti” élet.


A spanyol rendező hibátlan arányérzékkel keveri a vizuálisan megrázó képsorokat a legemberibb, személyiségárnyalatokat bemutató jelenetekkel, dialógusokkal, egyebek mellett ennek is köszönhető, hogy A hó társadalmát Golden Globe-ra jelölték a legjobb, nem angol nyelvű film kategóriában, és az sem véletlen, hogy Spanyolország ezzel az alkotással pályázott a legjobb nemzetközi játékfilm Oscar-díjára. Mi már most odaadnánk neki mindkettőt.

Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: Netflix)


 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.