Schnell Ádám az interjúban elmondta, hogy a Nemzeti Színház Stúdiója meghatározó volt az életében. Bodnár Sándor volt a tanára, aki Major-növendék volt, így azt a fajta színházat képviselte Sztanyiszlavszkij-alapokon, amit nagyon jól tudott átadni. Mivel a stúdió a Nemzeti Színházban volt, így a tanulók rendszeresen statisztáltak a nagyobb darabokban, így
olyan színészekkel állhatott egy színpadon, mint Sinkovits Imre, Őze Lajos, Kállay Ferenc, Ronyecz Mária.
Harmadik próbálkozásra vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, de saját bevallása szerint a másodikat nem is nagyon akarta, mert érezte, hogy jó lesz neki a Nemzetiben még egy évet eltölteni. Jól is járt vele, mert Bodnár Sándor megrendezte a tanítványainak Carlo Goldoni Csetepaté Chioggiában című darabját.
– A jegyző, Izidoro szerepét kaptam. Ez a darab nagyon alkalmas arra, hogy mindenki megmutassa magát, szinte csupa főszerep, vizsgaelőadásnak nagyon jó. Kerényi Imre is látta az előadást, aki akkor már nagyon meghatározó rendező volt a Nemzetiben, és ő vezette a felvételit is. Így ’84-ben aztán fel is vettek, de csak egy évvel később tudtam elkezdeni a főiskolát, mert közben egy időre besoroztak, így maradtam még egy ideig a Nemzetiben, de már segédrendezőként.
A főiskolán Szirtes Tamás volt a tanára, osztálytársa volt Balogh András, Horváth Lajos Ottó és Kelemen József, akikkel már a stúdióban is együtt tanultak. A főiskola után a Madách Színházhoz került, ahol 1993-ban elkezdődött egy átalakulás, amit ő nem érzett magáénak, így szabadúszó lett. Játszott a Karinthy Színházban, sokat szinkronizált is.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!