Schnell Ádám: Szeretek csavar lenni a gépezetben

A Gyulai Várszínház által alapított Őze Lajos-díjjal idén kitüntetett Jászai Mari-díjas színésszel, érdemes művésszel a Tablinum – baráti beszélgetések című műsorban készült hosszabb lélegzetű interjú, melyben gyermekkoráról, hivatásáról pályatársairól is vallott.

Forrás: Tablinum2024. 01. 30. 20:00
20230925__MI_079
20230925 Budapest Nemzeti Színház Molnár Ferenc: Egy,kettő,három... című egyfelvonásos színmű fotóspróba Fotó: Mirkó István MI Magyar Nemzet MN A képen: Schnell Ádám Fotó: Mirkó István
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Schnell Ádám az interjúban elmondta, hogy a Nemzeti Színház Stúdiója meghatározó volt az életében. Bodnár Sándor volt a tanára, aki Major-növendék volt, így azt a fajta színházat képviselte Sztanyiszlavszkij-alapokon, amit nagyon jól tudott átadni. Mivel a stúdió a Nemzeti Színházban volt, így a tanulók rendszeresen statisztáltak a nagyobb darabokban, így 

olyan színészekkel állhatott egy színpadon, mint Sinkovits Imre, Őze Lajos, Kállay Ferenc, Ronyecz Mária.

Harmadik próbálkozásra vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, de saját bevallása szerint a másodikat nem is nagyon akarta, mert érezte, hogy jó lesz neki a Nemzetiben még egy évet eltölteni. Jól is járt vele, mert Bodnár Sándor megrendezte a tanítványainak Carlo Goldoni Csetepaté Chioggiában című darabját.
–  A jegyző, Izidoro szerepét kaptam. Ez a darab nagyon alkalmas arra, hogy mindenki megmutassa magát, szinte csupa főszerep, vizsgaelőadásnak nagyon jó. Kerényi Imre is látta az előadást, aki akkor már nagyon meghatározó rendező volt a Nemzetiben, és ő vezette a felvételit is. Így ’84-ben aztán fel is vettek, de csak egy évvel később tudtam elkezdeni a főiskolát, mert közben egy időre besoroztak, így maradtam még egy ideig a Nemzetiben, de már segédrendezőként. 
A főiskolán Szirtes Tamás volt a tanára, osztálytársa volt Balogh András, Horváth Lajos Ottó és Kelemen József, akikkel már a stúdióban is együtt tanultak. A főiskola után a Madách Színházhoz került, ahol 1993-ban elkezdődött egy átalakulás, amit ő nem érzett magáénak, így szabadúszó lett. Játszott a Karinthy Színházban, sokat szinkronizált is.

– Aztán megkeresett Benedek Miklós, hogy a József Attila Színházban ő rendezi az Illatszertár című darabot, amiben van egy nagyon jó fiatalember-szerep, és ő rám gondolt. Akkor a József Attila amolyan „büntető” színház volt, oda kerültek, akik  nem tetszően vettek részt az ’56-os forradalomban. Így például Darvas Iván és Sinkovits Imre. Elvállaltam a szerepet és egy nagyszerű előadás sikeredett belőle, abban az évben a budapesti színházak közül a legjobbnak választották meg. 

Gyönyörű volt a díszlet és olyat is megcsináltunk, hogy a színpadot telefújtuk levendulaillattal. Amikor felment a függöny, az szétáradt, és még el sem kezdődött az előadás, de már kitört a taps

– elevenítette fel emlékeit a művész. 

Játszott vígjátékokban, de komoly darabokban is, azonban a filmszakma valahogy nem fedezte fel magának. Egyedül a Szomszédokba került be, melyben négy évig szerepelt. A rendezéssel sem került közelebbi kapcsolatba, de ez a saját döntése volt. Egyedül a Katolikus Rádióban rendezett egy hangjátékot pár évvel ezelőtt. Közel húsz éven át dolgozott a József Attila Színházban, miközben játszott egy-egy szerepet Szolnokon, Pécsen, Zalaegerszegen.
–  Amikor Vidnyánszky Attila megkapta a Nemzeti Színházat, akkor éreztem úgy, hogy az számomra egy kedvező helyzet lehet. Be is jelentkeztem Attilához, hogy szívesen csatlakoznék a csapathoz, ő pedig visszahívott, hogy vár szeretettel. Így kerültem tíz éve a Nemzetibe – mesélte a művész, aki azt is elmondta, hogy megtapasztalta, milyen frissítést ad az embernek, amikor új kollégákkal találkozhat.

PA_20240110_031
Schnell Ádám, Szűcs Nelli, Polyák Anita és Herczegh Péter Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című drámájának fotóspróbáján a Nemzeti Színházban 2024. január 10-én. Forrás: Origó/Polyák Attila 

Egy színésznek vágya az, hogy megmutassa magát. Én nem tartozom kifejezetten az ilyen művészek közé, de nyilván van bennem is. Szeretek csavar lenni a gépezetben, de megértve mind a szerepemet, mind azt, hogy az hogy válik szerves résszé egy előadásban. Az előadás nagyon fontos, de azért abban legyen egy kis egyéni, ami Schnell Ádám. Ezt egy rendezői színházban nem könnyű megtalálni, de nemes feladat

– jelentette ki a művész.

A Schnell Ádámmal készült teljes interjút a Segmina film YouTube-csatornáján tekinthetik meg.    
 

Borítókép: Schnell Ádám Molnár Ferenc Egy, kettő, három... című egyfelvonásos színművének próbáján 2023. szeptember 25-én a Nemzeti Színházban (Fotó: Mirkó István)

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.