– Hetvenöt esztendeje, 1949. március 2-án kezdődött meg az erdélyi magyar nemesség pokoljárása, kényszerlakhelyre telepítése. Filmbemutatónkkal erről az évfordulóról emlékezünk meg – emelte ki a vetítés előtti köszöntőjében a film egyik alkotója, Major Anita, a Magyar Összetartozás Intézetének igazgatóhelyettese, aki ezt követően arra is felhívta a figyelmet, hogy az Erdély Gödöllőjeként, illetve a Maros ékköveként is emlegetett gernyeszegi Teleki-kastély nem csupán a magyar művelődéstörténet kiemelt helyszíne, de a XXI. századi erdélyi főnemesi restitúciós kálvária fontos állomása is. Felidézte azt is, hogy a csaknem fél évezredig Teleki tulajdonban lévő Gernyeszeg szülőhelye volt például a marosvásárhelyi Teleki Tékát megalapító Teleki Sámuel grófnak. Emlékeztette a jelenlévőket arra a filmben ugyancsak bemutatott kálváriára, amelyet a Teleki család 1949 után járt végig.
– Teleki Mihályt, a kastély utolsó urát arra kényszerítették, hogy a Duna-csatorna lágerében letöltött büntetése után döghúst fuvarozzon egy rókatelepre. A sáromberki kastélyban élő családtagok évekig a Teleki Téka szűkös folyosóján voltak kénytelenek tengődni. Teleki Gemma grófnő abból tartotta fenn magát, hogy egy marosvásárhelyi kapualjban virágot és zöldséget árult. Gernyeszeg kastélya állami feladatkört kapott: gyermekotthon és tüdőszanatórium volt, így nem érte olyan mérvű pusztítás, mint az erdélyi kastélyok többségét. A Belgiumból részben hazatelepült Teleki Kálmán és családja igényelte vissza az épületet, hogy nagy erőfeszítéseket téve igyekezzen visszaadni annak régi pompáját és új funkciót találni a kastélynak – mondta Major Anita.
Az Aranyszőnyeg című dokumentumfilm a kastély és a Teleki család hányatott sorsát, gernyeszegi visszatelepülésének állomásait, az anyagi és szellemi értékek, köztük a hatalmas könyvtár köteteinek megóvásáért, visszaszerzéséért tett lépéseket tárja elénk.
Mindezeket a Teleki Kálmán gróffal és feleségével, Földváry Nicole-lal, illetve a Teleki Julianna grófnővel és a filmforgatás óta elhunyt Marosi Ildikó irodalomtörténésszel, valamint Soós Zoltán történésszel, Marosvásárhely polgármesterével és gróf Haller Bélával készített interjúk világítják meg. A filmben kirajzolódó történetet teljesebbé és hitelesebbé, megindítóvá teszi az a Teleki Mihály gróffal 1987-ben, néhány hónappal halála előtt rögzített életútinterjú, amely a film vázát alkotja. Ebből a beszélgetésből fény derül a gróf páratlan humorára és arra a kitartásra, eleganciára, amellyel a sorscsapásokat viselte. A filmet megtekintve a szívhez szóló emberi történetek mellett az erdélyi Loire-ként emlegetett Maros-völgy csodálatos tájai, kastélyai, illetve Marosvásárhely Telekiekhez szorosan kötődő részei is elénk tárultak.
Margittai Gábor felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy a Tiltott kastélyok sorozatban – amelynek az Aranyszőnyeg című film immár a 10. része – három médium, a film, a könyv és a vándorkiállítás segítségével fejezik ki csodálatukat azok iránt az emberek iránt, akiket bemutatnak. Fontos célja az alkotásnak a tiszteletadás, a példamutatás. Megmutatni, hogyan lehet talpra állni a családhoz és a múlthoz való ragaszkodás segítségével.
A filmben a kastély egyfajta szimbólumként van jelen: a ragaszkodás, a tartás, a közjóért is tenni akaró vérbeli nemesség jelképeként.
A filmvetítést követő pódiumbeszélgetésen a két megjelent díszvendég, gróf Teleki Julianna és gróf Teleki Kálmán a kényszerlakhelyre költözéssel, a szüleikkel, testvéreikkel és az egykori otthonaikkal kapcsolatos emlékeiket is felidézték. Szó esett arról is, hogy hol tart most az ősi kastélyért végzett kitartó munka. Teleki Kálmán hangsúlyozta, sokat köszönhetnek a Covid-járványnak, ugyanis az azt követő, a turizmus újraindítását segítő támogatásoknak köszönhetik, hogy folytatni tudják a felújítást. A kastélyhoz ugyanis nem kapták vissza a fenntartáshoz szükséges birtokokat. Márpedig a XIX. században éppen a Telekiek fogalmazták meg az elvet, amely szerint egy négyzetméternyi kastély fenntartásához egy hold birtok kell. Így az örökösöknek ki kellett találniuk, milyen módon tud ma, a XXI. században önfenntartóvá válni egy ilyen ingatlan. Gróf Teleki Kálmán elmondta, hogy a Hívogató Románia programban olyan pályázati összeghez jutottak, amely lehetővé teszi, hogy a kastély egy jelentős részét felújítsák. A hatalmas épület így múzeumként és rendezvényközpontként üzemelhet majd.
